Az idei rekordmeleg nyár csak ízelítő volt abból, ami a jövőben vár Magyarországra
Az idei nyáron ízelítőt kaptunk a jövőből, amikor az évszázad végére több mint 2 fokkal emelkedhet a hazai nyári középhőmérséklet – mondta el Lakatos Mónika éghajlatkutató, az OMSZ szakmai főtanácsadója az MTA Magyar Tudomány Ünnepén kedd este tartott előadásán, ahol a klímaváltozás Kárpát-medencén belüli hatásairól beszélt.
A kutató a múlt héten véget ért egyiptomi COP27 klímacsúcsról elmondta, hogy az a kompenzációs alap ellenére is kevés eredményt hozott, mert nem sikerült megegyezni a kőolaj és földgáz felhasználásának fokozatos kivezetéséről úgy, mint az a szén esetén a tavalyi glasgow-i csúcson megtörtént. Az szerinte sovány vígasz, hogy a zárónyilatkozatban az országok továbbra is elkötelezték magukat a felmelegedés 1,5 fok alatt tartása mellett.
Az elmúlt években már máshogy beszélünk a klímaváltozásról, és egyre több önkormányzat hirdet szerte a világon klímavészhelyzetet. Ebben Lakatos szerint nagy szerepet játszottak a legújabb kori klímamozgalmak, mint a Greta Thunberg svéd klímaaktivista által alapított Fridays for Future. Úgy látja, a fiataloknak nyilvánvalóvá vált, hogy az éghajlatváltozást már most a saját bőrünkön érezzük, és annak egyes elemei már visszafordíthatatlanok.
A kutató szerint ahogy az Alpok védi a Kárpát-medencét az atlanti-óceáni ciklonoktól, a Kárpátok pedig a hidegbetöréstől, nekünk is óvnunk kell azt a természetes ökoszisztémát és a mezőgazdaságot is veszélyeztető éghajlatváltozástól. A legfőbb kérdés, hogy tudunk-e ezért elég határozott lépéseket tenni. Kollégáival az országos meteorológiai szolgálatnál azon dolgoznak, hogy megfigyeljék a hazai és kárpát-medencei éghajlati változásokat, beszámoljanak azokról a döntéshozók és a közvélemény felé, valamint előre jelezzék a globális felmelegedés további várható hatásait.
125 ezer éve nem volt ilyen magas a globális hőmérséklet
Amint Lakatos is elmondta, kétségtelen, hogy melegedő klímában élünk. Az IPCC tavalyi, a klímaváltozás fizikai alapjait bemutató jelentése (AR6 WGI) egyértelműen kimondja, hogy az elmúlt 125 ezer évben (az utolsó interglaciális időszak, az eemian óta) nem volt még olyan magas a globális átlaghőmérséklet, mint ma, és legalább kétezer éve példátlan a felmelegedés üteme.
Az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja, a szén-dioxidnál 2 millió, a metán és a dinitrogén-oxid esetén 800 ezer éve példátlan mértékű. Emiatt bolygónk légköre egyre több hőt ejt csapdába, ami többletmelegedést eredményez, és ez az éghajlati rendszer minden elemében érzékelteti hatását. Ezt jól illusztrálja, hogy 3000 éve most a leggyorsabb ütemű a tengerszint emelkedése, 1000 éve a legkisebb az északi-sarki tengeri jégtakaró kiterjedése, és a gleccserek visszahúzódása az utóbbi 2000 évben a leglátványosabb.
A párizsi egyezményben a világ országai vállalták, hogy törekednek a globális felmelegedés 1,5 fok alatt tartásában. Ehhez képest, mint Lakatos elmondta, a Meteorológiai Világszervezet (WMO) legújabb éghajlati jelentése szerint az idei év az 1850–1900-as, iparosodás előtti átlaghoz képest már 1,15 fokkal lehet melegebb. A globális szénprojekt (Global Carbon Project) novemberi jelentése szerint eddig még soha nem került annyi szén-dioxid a levegőbe egy év alatt, mint idén. A jelenlegi klímapolitikával 2,3–3,3 fokos hőmérséklet-emelkedés várható, a vállalásoknak négyszer nagyobbnak kell lenniük a 2 fok, és hétszer nagyobbnak a 1,5 fok tartásához.
Hogyan segít az éghajlatváltozás megértésben az OMSZ?
Lakatos szerint az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodni kell, aminek alapfeltétele, hogy sikerüljön a már bekövetkezetteket precízen megfigyelni, a várhatókat pedig előre jelezni. Előbbire szolgál az éghajlati monitoring, ahol kulcsfontosságú, hogy az adatok és mérések, amelyekre a hazai éghajlati trendeket alapozzák, megbízhatók legyenek.
Ehhez ellenőrzik a mérési adatokat, valamint a Szentimrey Tamás által kifejlesztett MASH statisztikai eljárással kiegyenlítik (homogenizálják) az állomások áttelepítése és a mérési körülmények módosulása által okozott változásokat. Egy másik, a Bihari Zita és Szentimrey Tamás által kifejlesztett MISH módszerrel pedig a mért adatokat térben is reprezentatívvá teszik, amiből egy megbízható országos átlagot lehet számolni. A nyers adatok és a homogenizált adatsorok is nyíltan, bárkinek elérhetők az OMSZ weboldalán, a meteorológiai adattárban.
Mivel a Kárpát-medencében Lakatos szerint közösek az éghajlatváltozás által támasztott kihívások, pár éve elindult egy együttműködés a régió éghajlati folyamatainak leírására (Pannonian Basin Experiment, PannEx). A projekt eredményeként született az Atmosphere tudományos folyóirat 14 különböző tanulmányt összefogó, 2021-es különszáma, valamint a CarpatClim éghajlati adatbázis is.
Utóbbi egy egységes, a Kárpát-medencét alkotó országok adataiból az OMSZ vezetésével összefésült adatbázis, ahol a hazaihoz hasonlóan nagy figyelmet szenteltek a szakemberek az adatok megbízhatóságára. Lakatos szerint a CarpatClim jelenleg a legpontosabb kiindulópontot szolgáltatja a Kárpát-medencében a klímaváltozás modellezésére, ami még jobb információkhoz vezet a jövőben várható éghajlatról.
Milyen változások figyelhetők meg eddig Magyarországon?
A hazai átlaghőmérséklet jobban nő, mint a globális átlag, ami részben ahhoz köthető, hogy a felmelegedés eleve az északi félgömb északi részét és a szárazföldek belsejében elterülő területeket érinti jobban. Lakatosék számításai szerint az elmúlt 120 évben Magyarországon 1,21 fokkal emelkedett a hőmérséklet, míg globálisan, amibe beleértik a szárazföldek és tengerfelszínek hőmérsékletét is, csak 1,14 fokkal.
A magyarországi éves átlaghőmérséklet alakulása az utóbbi időszakban nagyon egyértelműen pozitív anomáliát mutat, amiből csak a 2010-es év volt jelentősebb kivétel, és az is jól látszik, hogy kevesebb a fagyos napok száma. Az éves csapadékátlagok anomáliáinál már nem ilyen egyértelmű a helyzet, a 120 éves idősornál 4 százalékos csökkenés figyelhető meg, de ez a változás a kutató szerint nem tekinthető szignifikánsnak.
A csapadék viszont intenzívebbé vált, mivel 1901 óta kevesebb napra jut nagyjából hasonló mennyiség. Ez különösen a nyári hónapokban mutatkozik meg, az egy napra eső csapadék 1,4 mm-es növekedésével. A kutató szerint az átlagok lassú változásához lehet alkalmazkodni, de minden ágazatot a szélsőségek gyakoribbá válása visel meg leginkább.
Míg 1961 és 1990 között a Kisalföld és az Alföld nagy része „mérsékelten meleg és száraz” éghajlati besorolást kapott, addig az 1991–2020-as időszakban már az ország területének többségén látványos a „meleg és száraz” területek előretörése. Az elmúlt 120 évben, mint mondta, átlagosan héttel növekedett azoknak a napoknak a száma, ahol a középhőmérséklet meghaladta a 25 fokot.
Lakatos úgy véli, ezek a hőhullámos napok leginkább a sűrűn lakott, városi területeken élőket viselik meg, a városi hősziget jelensége miatt. Ennek illusztrálására egy klímaszőttesnek nevezett ábrát mutatott be Budapest belső területeiről, ahol az figyelhető meg, hogy a hőséghullámok 1901–2021 között az adott évben egyre korábban kezdődnek és később érnek véget, valamint egyre gyakoribbá válnak az idő előrehaladtával.
Az idei nyár volt 1901 óta a legmelegebb, 2 fokkal szárnyalta túl az elmúlt 30 év átlagát, továbbá az Alföld középső és délkeleti részén a 25 fokos középhőmérséklet feletti napok száma meghaladta a harmincat. Ezzel párhuzamosan már az év első hónapjaitól nagyon komoly aszály pusztított, ami egy olyan júliusi hónapban csúcsosodott ki, amikor az ország egyes területein szinte semmi csapadék nem esett. Lakatos hozzátette, az aszályok valamennyire az ország éghajlatának velejárói, de az Európát sújtó rekordméretű aszály a klímaváltozás nélkül csak 400 évente történt volna meg, míg a mai éghajlati körülmények közt 20 évente várható hasonló.
Mi várható hazánkban?
Lakatos szerint az ideihez hasonlóan forró nyár az éghajlatváltozás nélkül gyakorlatilag nem következhetett volna be. Ahhoz, hogy megállapítsák, mennyire tekinthető ez a jövőbeli változások előfutárának, és milyen éghajlat várható hazánkban a következő évtizedekben, az OMSZ kutatói klímamodell-szimulációkat futtatnak különböző üvegházhatásúgáz-kibocsátási forgatókönyvekkel (RCP4,5 és RCP8,5).
A modellek ezeket veszik alapul, és Lakatos szerint arra utalnak, hogy 2100-ig a nyári átlaghőmérséklet akár 2,1-4,4 fokkal, a téli pedig 1,5-4,8 fokkal nőhet. Gyakoribbak lesznek a 3 napon át tartó 25 fok feletti átlaghőmérséklettel járó tartós hőhullámok is, az Alföld jelentős részén és a Dél-Dunántúlon akár 10 nappal is.
Európában a csapadék mennyisége az északi régiókban inkább növekedik, délen pedig csökken majd. Mivel Magyarország ezek határán fekszik, a hazai csapadék várható alakulásában a modellek bizonytalanabbak. Az a kutató szerint valószínű, hogy a csapadék éven belüli eloszlása nem fog jelentősen változni. Ahogy viszont a magasabb átlaghőmérséklettel csökken a tavaszi hótakaró kiterjedése, mérséklődik a vízhozam is, és a nagy áradások gyakorisága is csökkenhet.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Kapcsolódó cikkek
Megszületett a klímaegyezmény Glasgow-ban: ha csigalassúsággal is, de legalább jó irányba haladunk
