Európa kétharmadát fenyegette valamilyen szintű aszály augusztusban, és míg ez a kontinens 47 százalékán csak a talaj szárazságát eredményezte, 17 százalékán már a növényzet is hőstressz alatt állt – derül ki az Európai Bizottság tudományos egysége, a Közös Kutatóközpont (Joint Research Center, JRC) alá tartozó globális aszályfigyelő szolgálat (Global Drought Observatory, GDO) legfrissebb jelentéséből. Bár az augusztus második felében érkező eső több helyen legalább átmenetileg enyhített a helyzeten (már ahol nem új problémaként jelentkezett viharkárok formájában), a JRC vezető kutatója, Andrea Toreti szerint az elmúlt 500 évben nem volt ilyen hosszú és ilyen pusztító aszály Európában.

Az, hogy a klímaváltozás eredményeként egyre hosszabbak a tartósan magas hőmérséklettel és jó esetben is csak minimális csapadékkal járó időszakok, egyre gyakrabban jár együtt pusztító futótüzekkel, a folyók és tavak minden korábbinál nagyobb mértékű kiszáradásával, ráadásul a levegőben megnövekedett porkoncentráció miatt a porszemcsékhez tapadó kórokozók is jobban terjednek.

A mezőgazdaságot érintő aszálykárok idén különösen sújtják Magyarországot. Júliusra már 550 ezer hektárnyi területet tett tönkre a hőség, és a csapadék is jócskán elmaradt az elmúlt években megszokottól: a Homokhátságot átlagosan évi 550-600 milliméter eső éri, de 2022 első felében csak 120-150 milliméternyi esett a területen. De egész Európában romlott a helyzet, hiszen a betakarításra vonatkozó előrejelzések a kukorica esetében 16, a szójababnál 15, a napraforgónál pedig 12 százalékkal alacsonyabbak az előző öt év átlagához képest.

Ha mindez nem lenne elég, a történelmi léptékű aszály idén még egy komoly problémát állított a világ elé: a vízerőműveket működtető tározók és folyók kiszáradnak, a hő- és atomerőművek hűtéséhez használt víz túlmelegszik, de még a napelemek sem működnek a megszokott hatékonysággal az extrém kánikulában. Miközben az USA-ban és Kínában is vízenergia-válságot okozott a szárazság, Európában a vízhiány miatt csökkenő termelés csak rátesz egy lapáttal az orosz gáz kiesésével súlyosbodó krízisre.

Tavaly profitáltak a vízerőművek az energiaárak emelkedéséből, most a kieső termelést kell rekordmagas vételáron visszapótolni

Már az év első felében világossá vált, hogy 2022 nem a vízenergia éve lesz Európában. A kontinens legnagyobb vízenergia-nagyhatalmai közé tartozó Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Portugália területén például olyan meredeken csökkent a termelés, hogy idén júliusban először fordult elő, hogy az Európai Unióban kevesebb energiát termeltek vízenergiával, mint napenergiával. Ez a vízerőművek üzemeltetőinek komoly pénzügyi gondokat is okozott, hiszen rekordmagas áron kellett áramot vásárolniuk az azonnali piacon a kieső vízenergia-termelés pótlására.

A francia közműszolgáltató (EDF) vízenergia-termelése az első félévben közel 30 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest, ami 1,4 milliárd eurós eredménykiesést eredményezett – ezt az EDF vezérigazgatója „a franciaországi aszály logikus következményeként kialakult, történelmi léptékű alacsony vízszintekkel” magyarázta.

Az EDF után Európa második legnagyobb áramszolgáltatójának számító olasz energiavállalat, az Enel adatai szerint a vízerőművek termelése Olaszországban és Spanyolországban nagyjából 40 százalékkal maradt el a történelmi trendtől 2022 első felében, de a tavalyi időszakhoz képest is harmadával alacsonyabb volt. Portugáliában még súlyosabb a helyzet: az ország víztározóinak kapacitása 29 százalékon állt, szemben az elmúlt évtized 63 százalékos átlagával, amit 46 százalékos csökkenést jelent – a nemzeti energiavállalat (REN) szerint az elmúlt száz év legnagyobb aszálya a felelős.

„Úgy tűnik, ezek a szélsőséges ingadozások egyre gyakrabban fordulnak elő. Gyakrabban vannak csapadékos és száraz éveink is” – mondta augusztus elején Anton Schleiss, a vízenergiaipar fejlesztéséért felelős EU-s projekt, a Hydropower Europe koordinátora a New York-i székhelyű hitelminősítő intézet, a korábban Standard & Poor's néven ismert S&P Global kiadványának. Az ilyen ingadozások ellen a víztározók jelenthetnek védelmet, a téli csapadékot például a nyári hónapokban történő felhasználásra tárolják el, míg az alpesi víztározók esetében a gleccserek olvadékvizét tárolják el nyáron, amit aztán télen lehet igénybe venni. „Ha nem lennének víztározók, már mindenhol áramszünetek lennének” – mondta Schleiss.

A vízenergia piacának dinamikája rövid idő alatt a feje tetejére állt, ugyanis míg tavaly számos európai vízerőmű-üzemeltető profitált az emelkedő energiaárakból, idén az alacsonyabb termelés miatt kieső árammennyiséget kellett sokszoros piaci áron visszavásárolnia. Az EDP például 60 euró/MWh áron értékesítette előre a vízerőműveinek termelését, majd 230 euró/MWh vételáron kellett pótolnia a kiesést.

Az energiavállalatoknak most azt kell mérlegelniük, hogy a téli időszak közeledtével, a készletek apadásával tovább folytatják-e a termelést, vagy hagyják egy kicsit feltöltődni a tározókat, hogy télen lehessen többet termelni – az előrejelzések szerint az év második felében normális csapadékmennyiség várható. „Ha most termelünk, és télen vissza kell vásárolnunk az energiát, akkor legalább a dupláját kell fizetnünk” – mondta Glenn Rickson, az S&P európai energiapiaci elemzője, aki szerint most mindenki abban reménykedik, hogy nem lesz túl hideg a tél Európában, és hogy sok csapadékot hoz az év második fele, ami feltölti a víztározókat.

Az aszály ugyanúgy érinti a francia atomerőműveket, ahogy a norvég vagy balkáni vízerőműveket

Míg Európa legnagyobb atomenergia-termelője, Franciaország általában exportálni szokta az energiát (a környező országok nagy mértékben építenek a francia atomra), idén nyáron komoly importra szorult. Az elöregedő erőműpark karbantartási munkálatai miatt egyébként is lecsökkent termelést a hűtővizet szolgáltató folyók felmelegedése miatt kellett tovább korlátozni, így az elérhető kapacitás augusztus elején egészen 26,9 gigawattra esett vissza a tavaly augusztusi 40 gigawatthoz képest.

A kevés csapadék és a korai hőmérséklet-emelkedés miatt a folyóvizes erőművek energiatermelése is jelentősen visszaesett 2022 első hat hónapjában: Olaszországban 5039, Franciaországban 3930, Portugáliában pedig 2244 GWh-val volt alacsonyabb a termelés a 2015 és 2021 közötti átlaghoz képest, ami 20-40 százalékos csökkenést jelent.

A nyugat-balkáni országokban különösen nagy szerepe van a vízerőműveknek, közöttük is messze a legnagyobb arányban Albánia támaszkodik rá: az ország áramfogyasztásának 98 százalékát a folyóvizekre támaszkodó erőművek termelik. Albániában már március végén megtette a hatását a csapadékhiány, egyes erőművek 40-70 százalékkal termeltek kevesebbet, mint 2021 azonos időszakában, így a kormány minden várostól azt kérte, hogy a közintézményeket és az utcákat, ha lehet, ne világítsák ki. A kieső áramot már a jelentősen megdrágult piaci áron kellett visszavásárolniuk, így a fogyasztói árak is nőttek. A kormány akkor 550 milliós többletkiadást jósolt emiatt 2022-re, de elemzők szerint akár egymilliárdot is elkölthetnek az áram pótlására.

Szerbiában idén az albániaihoz hasonló mértékben csökkent a víztározók szintje, bár ott az országban elfogyasztott áramnak csak a 30 százalékát termelik vízerőművekben. A Duna vizére támaszkodó erőművekben a harmadára esett vissza a termelés, és az állami EPS áramszolgáltató az egész évre 30 százalékos visszaesést jósol a 2021-es adatokhoz képest, ami az import növekedése miatt ugyancsak magasabb fogyasztói árakhoz vezet.

Norvégiában, ahol a megtermelt áram 99 százalékát vízerőművekben állítják elő, egyelőre nem olyan vészes a helyzet, de így is olyan mértékben csökkent a víztározók töltöttségi szintje (78,9-ről 68,4 százalékra a tavalyihoz képest), hogy az országban – a rekordmagas értékesítési ár ellenére – a villamosenergia-export korlátozását tervezik. Vagyis lehet, hogy hiába számítanak hosszú távon a norvég áramra azok az orosz gáztól eleső országok, amelyek most jelentős mennyiséget importálnak a skandináv országból.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: