Az alapjövedelem boldogít, de az a baj, hogy túl sokba kerül
Majdnem 700 ezer forintnak megfelelő havi apanázzsal indítják útjára Angliában az első alapjövedelemmel kapcsolatos kísérletet – írta június elején a Guardian. Két helyet választottak ki a program lebonyolítására: az északkelet-angliai Jarrow-t és a London északi részén található East Finchley városrészt. Mindkét helyen 15 ember kaphatja majd az alapjövedelmet havonta két éven keresztül, és a kutatók igyekeznek végigkísérni, milyen hatással lesz az életükre a havi fix összeg. A résztvevők 20 százaléka a fogyatékkal élők közül kerül majd ki, és a kísérlethez olyan kontrollcsoportot is toboroznak, ahol a résztvevők nem kapnak alapjövedelmet – a kutatók mindannyiuk kiadásait figyelemmel követik majd a kísérleti periódusban.
Will Stronge, a kísérletet támogató Autonomy nevű brit agytröszt kutatási igazgatója szerint a havonta kiosztott 1600 font már jelentősebb összeg, az alapjövedelem ugyanis általában csak az emberek alapvető szükségleteit fedi le – ők azonban meg akarják nézni, milyen hatással jár egy ekkora, feltételek nélkül és egy összegben biztosított havi juttatás a résztvevők mentális és fizikai egészségére, mit kezdenek a pénzzel, és mivel töltik majd az idejüket. Stronge azt állítja, hogy az elkövetkező években a társadalomnak valamilyen formában szüksége lesz alapjövedelemre a klímaváltozás, a technológia exponenciális fejlődése és a negyedik ipari forradalom turbulenciái miatt. „Ezért olyan fontos most a közösség bevonásával adatokat gyűjteni, hogy az országos bevezetésre már evidenciaalapra helyezzük és jól előkészítsük a terepet” – mondta.
Hozzátette, eddig minden bizonyíték arra mutat, hogy az alapjövedelem közvetlenül enyhíti a szegénységet és javítja milliók jóllétét, és a potenciális jótékony hatások fényében egyszerűen nem tehetjük meg, hogy figyelmen kívül hagyjuk ezt a lehetőséget. „A klímaváltozás és az automatizáció új formái okozta gazdasági sokkok előttünk álló évtizedeiben az alapjövedelem elengedhetetlen része lesz a jövő nemzedékek megélhetésének biztosításának” – mondta Stronge.
De hol zajlottak eddig a világon alapjövedelemmel kapcsolatos kísérletek, és milyen eredménnyel jártak? Voltaire Candide-ja szerint az unalom, a nyomor és a bűnözés legjobb ellenszere a munka, de mi a helyzet akkor, ha éppen a munkát igyekszünk kiiktatni az ember életéből?
Óvatos duhajkodás
Walesben tavaly indították el azt a három évig futó programot, amelynek keretében 1600 fontot fizetnek havonta két éven keresztül olyan, a 18. életévüket betöltött fiataloknak, akik állami gondozásból lépnek ki a felnőtt életbe 2022. július elseje és 2023. június 30. között. A programra 20 millió fontot költ a brit állam, és a fiatalokat nem hagyják magukra a pénzzel: egészségükre és jóllétükre, taníttatásukra és munkába állásukra vonatkozóan is kapnak tanácsokat, és arra is segítik őket felkészíteni, hogyan tervezzék az életüket, ha a program véget ér.
Nagy-Britanniában már évekkel ezelőtt felmerült, hogy mindenki kapjon 10 000 fontot ahhoz, hogy felkészülhessen a drámai technológiai változások okozta sokkokra, a koronavírus-járvány idején pedig sok más országhoz hasonlóan a brit parlamentben is felvetődött az alapjövedelem gondolata: 2020-ban több mint 170 képviselő kérte a kormányt, hogy vezesse be az állandó és feltétel nélküli juttatást, hogy „mindenkinek rendelkezésre álljon a megfelelő pénzügyi támogatás ebben a nehéz helyzetben”. Ez az óhaj azonban később nem materializálódott országos szinten, egyelőre az említett helyi kezdeményezések indultak el a radikális új jóléti támogatás kipróbálására. Sőt, ahhoz képest, hogy 2020-ban Skócia is belengette, eljött az idő a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésére, egyelőre megmaradtak a világ legnagyobb alapjövedelemről szóló konferenciájának szervezésénél.
Nem véletlen, hogy Nagy-Britanniában is óvatosak a feltétel nélküli alapjövedelemmel – mindeddig csak egyetlen országban, Finnországban folytattak le egy teljes országra kiterjedő, kvantitatív eredményekkel záródó kísérletet, és a számok ott is vegyes képet mutattak.
Alaszkában olajból, Észak-Karolinában kaszinókból
A feltétel nélküli alapjövedelemmel kapcsolatos első kísérletek az 1960-as és 1980-as évek közötti időszakra tehetők, elsősorban Észak-Amerikára, de ezek elszórtan, rövid ideig és nagyon kis közösségeknek szóltak, kevés tanulságot lehetett levonni belőlük. 1968 és 1974 között az Egyesült Államok például azzal kísérletezett, hogy New Jersey-ben, Pennsylvaniában, Iowában, Észak-Karolinában, Seattle-ben, Denverben és az indianai Garyben összesen 7500 embernek juttatott kisebb-nagyobb összegeket, amelyek az eredmények szerint hasznosnak bizonyultak, de mérsékelten csökkentették is a ledolgozott órák számát.
Alaszkában az állam 1982 óta minden egyes állampolgárának, aki legalább egy napot eltölt a területén, juttat valamennyi pénzt az állami olajbevételekből finanszírozott Alaska Permanent Fund befektetési alapból. Ez az olajáraktól függően 1000-2000 dollár között mozoghat évente. Közgazdászok megvizsgálták a program hatását, és mint kiderült, a kifizetés miatt egyáltalán nem változott az emberek munkavégzési hajlandósága, de több gyereket vállaltak, a politika pedig elkezdett arról szólni, ki ígéri – akár fedezet nélkül – a legnagyobb havi fixet. Hasonló sémát Észak-Karolinában vezettek be, még 1997-ben, ahol egy kaszinó bevételeiből osztanak szét évente 4000-6000 dollárt a cseroki törzs minden egyes tagjának, és a kutatások szerint a pluszpénz itt sem vezetett kevesebb munkához, viszont a mentális egészséget javította, a függőségeket és a bűnözést pedig csökkentette.
A kísérletek második hulláma a 2000-es években kezdődött, és ezek sem elsősorban nagyobb országokat fedtek le, hanem alapítványokhoz, önkormányzatokhoz köthetők, a nagyobb szabású kísérletek közül pedig számos elbukott. Katalóniában például idén január elsején kezdődött volna a program 5000 ember részvételével, akik két éven keresztül 800 eurót kaptak volna havonta, a javaslatot azonban költséghiányra hivatkozva leszavazta a katalán parlament gazdasági bizottsága.
Garantált minimumjövedelem vagy feltétel nélküli pénz?
Jelenleg az Egyesült Államokban 75 polgármester tagja a Mayors for a Guaranteed Income nevű hálózatnak, amely a feltétel nélküli alapjövedelem kipróbálását segíti városaikban. Eddig 25 programot indítottak olyan nagyvárosoktól kezdve, mint Los Angeles és Denver olyan kisebbekig, mint a wisconsini Madison vagy a New York állambeli Hudson. A várostól függően havi 500-1000 dollár közötti összeget kaphatnak a résztvevők egy vagy kétéves időtartamra. Ezek a programok azonban nem univerzálisak, hanem célzottak, általában megszabják, hányan vehetnek részt bennük és azt is, mennyi lehet a maximális jövedelmük, úgyhogy inkább garantált minimumjövedelemről és nem feltétel nélküli alapjövedelemről van szó.
Az előbbi sémát próbálták ki például nemrég a kaliforniai Stocktonban és a Mississippi állambeli Jacksonban. Stocktonban 125 lakos kapott két éven át 500 dollárt havonta, míg Jacksonban 110 mélyszegénységben élő, színes bőrű anya kapott egy éven keresztül 1000 dollárt – vagyis az alapjövedelem helyett itt inkább egy más típusú szociális támogatásról beszélhetünk. Mindenesetre mindkét városban pozitív fogadtatás övezte a kísérletet – ezt persze nem abban mérték, hogy örültek-e az emberek az ingyen pénznek, hanem például abban, hogy a számlák befizetése Jacksonban a résztvevők között 27 százalékról 83 százalékra nőtt, és azoknak a száma, akik naponta háromszor ételt tudtak tenni a család asztalára, 32 százalékról 75 százalékra emelkedett.
A garantált minimumjövedelem a munkalehetőségeket is javította: a stocktoni résztvevők kétszer akkora valószínűséggel kaptak teljes állást, mivel a havi fix több lehetőséget nyitott meg előttük gyakornoki programok vagy olyan tanfolyamok elvégzésére, amelyek aztán előléptetéshez vagy teljeskörű foglalkoztatáshoz vezettek. És mindössze a résztvevők kevesebb mint egy százaléka költötte a pénzt cigire és alkoholra, bár az eredményeket árnyalhatja, hogy a kutatók a költésekről bankkártyaadatokat, az egyéb folyamatokról pedig önbevalláson alapuló adatokat és interjúkat is használtak.
Brazíliától Kenyán át Makaóig
Az Egyesült Államokon kívül a világ több országában kísérleteztek már az alapjövedelemmel különféle konstrukciókban. A brazíliai Maricá városában 2013-ban indították útjára azt a kísérleti programot, amelynek keretében mára 52 ezer ember kap havonta mintegy 35 dollárnak (12 ezer forint) megfelelő összeget az önkormányzat büdzséjéből, amelynek pénze többnyire olajbevételekből származik. Iránban 2011-ben vezettek be egy olyan, feltételek nélküli pénzügyi segélyprogramot, amely minden családnak egy átlagos háztartás bevételének 29 százalékát utalta ki. A programot később visszafogták, mert néhány szakértő úgy vélte, elfordítja az embereket a munkától, ehhez képest néhány közgazdász vizsgálata szerint a program semmilyen érzékelhető módon nem hatott a munkaerő kínálatára.
A leghosszabb ideje tartó alapjövedelem-kísérlet Kenyában zajlik, ahol a GiveDirectly nevű jótékonysági szervezet 245 falu több mint 20 ezer lakójának fizet naponta mintegy 75 centet. A randomizált kontrollált vizsgálat 2016-ban kezdődött, és 12 évre tervezték. Az előzetes eredmények szerint az éhezés mértéke 68 százalékról 57 százalékra esett vissza, az alapjövedelmet kapó családokban 6 százalékponttal kevesebben betegedtek meg, és valamennyivel nőtt az általános elégedettség is – viszont a koronavírus-járvány idején az is kiderült, hogy az összeg nem tudta megvédeni a kenyaiakat a gazdasági nehézségektől. Afrikában ezen kívül még Namíbiában, továbbá Japánban, Hongkongban és Makaón végeztek hasonló kísérleteket hasonló eredményekkel.
Finnországban növelte a bizalmat, de munkára nem ösztönzött
Mindeddig azonban Finnország a világ egyetlen olyan országa, ahol az egész lakosságra kiterjedően randomizált kontrollált vizsgálatot végeztek az alapjövedelem témájában. A finn projektet 2017-ben és 2018-ban vezényelték le, ez idő alatt összesen 2000 véletlenszerűen kiválasztott munkanélküli részesült havi 560 eurós (akkori árfolyamon körülbelül 175 ezer forintos) alapjövedelemben. A kísérlet eredményeiről a Qubiten is beszámoltunk.
A kutatási módszerek rendkívül változatosak voltak, a finnek a mikroszimulációktól a kérdőíveken át a mélyinterjúkig számos metodológiával igyekeztek felmérni az alapjövedelem hatását. A kétéves projekt eredményeit bemutató tanulmány szerint mindenesetre a kísérlet nem sokat segített abban, hogy munkára ösztönözze a résztvevőket, de a mentális egészségre, a magabiztosságra és az élettel való általános elégedettségre pozitív hatással volt.
Elemzők szerint a havi garantált, feltételek nélkül befolyó jövedelem felszabadító hatással volt az egyénekre és bizakodással fordultak olyan lehetőségek felé is, amelyekről egyébként lemondtak volna: fizetetlen munka, képzés vagy kevés pénzzel kecsegtető foglalkoztatás. Ezek a tevékenységek ellenben pozitív érzésekkel erősítették meg az egyéneket, akik így pozitívabban tekintettek a jövőbe. Ezzel szemben más kutatások arra mutattak rá, hogy a bizonytalanságot és szűkösséget megélők kevésbé érzékelik a lehetőségeket és rövidebb időtartamban képesek csak gondolkodni. Társadalmi szinten pedig az alapjövedelmi kísérlet megerősítette a finn társadalomban egyébként is jelen lévő bizalom intézményét, amely a jól működő társadalmak sajátja.
Túl drága, emeli az inflációt és kiüresítheti a demokráciát
Mielőtt azonban túlságosan is rózsaszínben kezdenénk látni a világot, érdemes hozzátenni az alapjövedelmet bírálók kritikáit is. Az amerikai Aspen Intézet Közgazdasági Stratégiai Csoportjának 2019-es elemzése szerint például az alapjövedelem túl költséges, főleg ahhoz képest, hogy mennyire kevéssé képes csökkenteni az egyenlőtlenséget és előmozdítani a valódi társadalmi mobilitást. Hiszen a feltétel nélküli alapjövedelem a gazdagoknak ugyanúgy járna, mint a szegényeknek, és ebben az esetben hogyan is enyhítené az egyes társadalmi csoportok közötti szakadékot?
Más közgazdászok szerint növelheti az inflációt, tovább terebélyesítheti a kormány méretét, nem ösztönöz termelékeny munkára és arra bátorítja az alapjövedelemben részesülőket, hogy költsenek bátran bármire. Allison Schrager, a Manhattan Intézet egyik elemzője szerint az alapjövedelem drága és nem hatékony. „Ennél jobb eszközeink is vannak a szegénység kezelésére, például én a biztosítást preferálom a garanciákkal szemben. Olyan biztosítási alapra helyezett programokra kellene koncentrálni, amelyek jó ösztönzőkkel operálnak, megőrzik az emberi méltóságot és közvetlenebbül célozzák a szegénység problémáit” – mondta.
Ezen túl néhányan arra is rámutattak, hogy felmerülhet a kérdés, minek dolgozzanak az emberek és fizessenek adót, ha abból olyanok alapjövedelmét is fizeti majd az állam, akik nem vesznek részt a munkaerőpiacon. Doug MacKay, az Észak-Karolinai Egyetem közpolitikai intézetének docense szerint az alapjövedelem viszont elismerné mindazokat a tevékenységeket, amelyeket a munkaerőpiac nem díjaz, viszont nagyon is hozzájárulnak a társadalomhoz, például a gyereknevelést vagy az idősebb családtagokról való gondoskodást.
A legsötétebb képet mégis Mary Harrington, az UnHerd szerzője festette fel az alapjövedelemről Yuval Noah Harari izraeli történész néhány elképzelésére alapozva, aki szerint a mesterséges intelligencia fejlődése miatt az iparból a szolgáltatásokba csatornázott munkavállalók közül tömegek válhatnak feleslegessé. Ezeknek a tömegeknek a száját aztán majd drogokkal és számítógépes játékokkal lehet betömni – vagy ahogy Harrington szerint progresszívék fogalmaznak: alapjövedelemmel. Az automatizáció másik hatása az egyenlőtlenségek további, radikális mélyülése lehet, vagyis a felesleges tömegekkel szemben állhat az elképzelhetetlenül gazdag „plutokraták” osztálya, akik a valódi hatalmat gyakorolják majd a tömegek kiüresedő szavazatai ellenében. Harrington szerint viszont idővel más eszközöket is találhatnak majd a tömegek nézeteik kifejtésére. De lehet, hogy már nem is lesz rá szükség: egy 2023-as amerikai felmérés szerint, amely a TikTok használatára nézett rá jobban, az amerikai fiatalok majdnem 60 százaléka előbb adná fel a szavazati jogát egy évre, minthogy felfüggessze egy évre a TikTok-fiókját.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Finnországban két évig tesztelték a feltétel nélküli alapjövedelmet, még boldogabbak lettek tőle
Két éven keresztül 2000 finn munkanélküli kapott havi 175 ezer forintnak megfelelő összeget, és bár ez a munkavállalási kedvet nem erősítette jelentős mértékben, a résztvevők mentális egészsége javult, önállóságuk nőtt. A gazdasági válság miatt több országban újra szorgalmazzák a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését.
Finnország minden fiatalnak adna 20 ezer eurót, amit arra költenek, amire csak akarják
Az összeg az állami támogatásokat és segélyeket váltaná ki, és 18 év fölött mindenkinek automatikusan járna, aki elköltözött otthonról, és a tanulmányaiban vagy a munkában eljutott egy bizonyos pontra. A 20 ezer euróval feltöltött alapszámlát úgy találták ki, hogy az egyetem gyors elvégzését és a munkába lépést is ösztönözze.
Miért nem jó ötlet a feltétel nélküli alapjövedelem?
Ha a munkavállalás az FNA elvesztésével járna, akkor jelentősen csökkenhetne az emberek munkavállalási kedve. Ha heti 40 óra munkával havi 150 ezer forintot kereshetnél, 0 óra munkával pedig 90 ezer forintot, te melyiket választanád?
