Az alapjövedelem boldogít, de az a baj, hogy túl sokba kerül
Majdnem 700 ezer forintnak megfelelő havi apanázzsal indítják útjára Angliában az első alapjövedelemmel kapcsolatos kísérletet – írta június elején a Guardian. Két helyet választottak ki a program lebonyolítására: az északkelet-angliai Jarrow-t és a London északi részén található East Finchley városrészt. Mindkét helyen 15 ember kaphatja majd az alapjövedelmet havonta két éven keresztül, és a kutatók igyekeznek végigkísérni, milyen hatással lesz az életükre a havi fix összeg. A résztvevők 20 százaléka a fogyatékkal élők közül kerül majd ki, és a kísérlethez olyan kontrollcsoportot is toboroznak, ahol a résztvevők nem kapnak alapjövedelmet – a kutatók mindannyiuk kiadásait figyelemmel követik majd a kísérleti periódusban.
Will Stronge, a kísérletet támogató Autonomy nevű brit agytröszt kutatási igazgatója szerint a havonta kiosztott 1600 font már jelentősebb összeg, az alapjövedelem ugyanis általában csak az emberek alapvető szükségleteit fedi le – ők azonban meg akarják nézni, milyen hatással jár egy ekkora, feltételek nélkül és egy összegben biztosított havi juttatás a résztvevők mentális és fizikai egészségére, mit kezdenek a pénzzel, és mivel töltik majd az idejüket. Stronge azt állítja, hogy az elkövetkező években a társadalomnak valamilyen formában szüksége lesz alapjövedelemre a klímaváltozás, a technológia exponenciális fejlődése és a negyedik ipari forradalom turbulenciái miatt. „Ezért olyan fontos most a közösség bevonásával adatokat gyűjteni, hogy az országos bevezetésre már evidenciaalapra helyezzük és jól előkészítsük a terepet” – mondta.
Hozzátette, eddig minden bizonyíték arra mutat, hogy az alapjövedelem közvetlenül enyhíti a szegénységet és javítja milliók jóllétét, és a potenciális jótékony hatások fényében egyszerűen nem tehetjük meg, hogy figyelmen kívül hagyjuk ezt a lehetőséget. „A klímaváltozás és az automatizáció új formái okozta gazdasági sokkok előttünk álló évtizedeiben az alapjövedelem elengedhetetlen része lesz a jövő nemzedékek megélhetésének biztosításának” – mondta Stronge.
De hol zajlottak eddig a világon alapjövedelemmel kapcsolatos kísérletek, és milyen eredménnyel jártak? Voltaire Candide-ja szerint az unalom, a nyomor és a bűnözés legjobb ellenszere a munka, de mi a helyzet akkor, ha éppen a munkát igyekszünk kiiktatni az ember életéből?
Óvatos duhajkodás
Walesben tavaly indították el azt a három évig futó programot, amelynek keretében 1600 fontot fizetnek havonta két éven keresztül olyan, a 18. életévüket betöltött fiataloknak, akik állami gondozásból lépnek ki a felnőtt életbe 2022. július elseje és 2023. június 30. között. A programra 20 millió fontot költ a brit állam, és a fiatalokat nem hagyják magukra a pénzzel: egészségükre és jóllétükre, taníttatásukra és munkába állásukra vonatkozóan is kapnak tanácsokat, és arra is segítik őket felkészíteni, hogyan tervezzék az életüket, ha a program véget ér.
Nagy-Britanniában már évekkel ezelőtt felmerült, hogy mindenki kapjon 10 000 fontot ahhoz, hogy felkészülhessen a drámai technológiai változások okozta sokkokra, a koronavírus-járvány idején pedig sok más országhoz hasonlóan a brit parlamentben is felvetődött az alapjövedelem gondolata: 2020-ban több mint 170 képviselő kérte a kormányt, hogy vezesse be az állandó és feltétel nélküli juttatást, hogy „mindenkinek rendelkezésre álljon a megfelelő pénzügyi támogatás ebben a nehéz helyzetben”. Ez az óhaj azonban később nem materializálódott országos szinten, egyelőre az említett helyi kezdeményezések indultak el a radikális új jóléti támogatás kipróbálására. Sőt, ahhoz képest, hogy 2020-ban Skócia is belengette, eljött az idő a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésére, egyelőre megmaradtak a világ legnagyobb alapjövedelemről szóló konferenciájának szervezésénél.
Nem véletlen, hogy Nagy-Britanniában is óvatosak a feltétel nélküli alapjövedelemmel – mindeddig csak egyetlen országban, Finnországban folytattak le egy teljes országra kiterjedő, kvantitatív eredményekkel záródó kísérletet, és a számok ott is vegyes képet mutattak.
Alaszkában olajból, Észak-Karolinában kaszinókból
A feltétel nélküli alapjövedelemmel kapcsolatos első kísérletek az 1960-as és 1980-as évek közötti időszakra tehetők, elsősorban Észak-Amerikára, de ezek elszórtan, rövid ideig és nagyon kis közösségeknek szóltak, kevés tanulságot lehetett levonni belőlük. 1968 és 1974 között az Egyesült Államok például azzal kísérletezett, hogy New Jersey-ben, Pennsylvaniában, Iowában, Észak-Karolinában, Seattle-ben, Denverben és az indianai Garyben összesen 7500 embernek juttatott kisebb-nagyobb összegeket, amelyek az eredmények szerint hasznosnak bizonyultak, de mérsékelten csökkentették is a ledolgozott órák számát.
Alaszkában az állam 1982 óta minden egyes állampolgárának, aki legalább egy napot eltölt a területén, juttat valamennyi pénzt az állami olajbevételekből finanszírozott Alaska Permanent Fund befektetési alapból. Ez az olajáraktól függően 1000-2000 dollár között mozoghat évente. Közgazdászok megvizsgálták a program hatását, és mint kiderült, a kifizetés miatt egyáltalán nem változott az emberek munkavégzési hajlandósága, de több gyereket vállaltak, a politika pedig elkezdett arról szólni, ki ígéri – akár fedezet nélkül – a legnagyobb havi fixet. Hasonló sémát Észak-Karolinában vezettek be, még 1997-ben, ahol egy kaszinó bevételeiből osztanak szét évente 4000-6000 dollárt a cseroki törzs minden egyes tagjának, és a kutatások szerint a pluszpénz itt sem vezetett kevesebb munkához, viszont a mentális egészséget javította, a függőségeket és a bűnözést pedig csökkentette.
A kísérletek második hulláma a 2000-es években kezdődött, és ezek sem elsősorban nagyobb országokat fedtek le, hanem alapítványokhoz, önkormányzatokhoz köthetők, a nagyobb szabású kísérletek közül pedig számos elbukott. Katalóniában például idén január elsején kezdődött volna a program 5000 ember részvételével, akik két éven keresztül 800 eurót kaptak volna havonta, a javaslatot azonban költséghiányra hivatkozva leszavazta a katalán parlament gazdasági bizottsága.
Garantált minimumjövedelem vagy feltétel nélküli pénz?
Jelenleg az Egyesült Államokban 75 polgármester tagja a Mayors for a Guaranteed Income nevű hálózatnak, amely a feltétel nélküli alapjövedelem kipróbálását segíti városaikban. Eddig 25 programot indítottak olyan nagyvárosoktól kezdve, mint Los Angeles és Denver olyan kisebbekig, mint a wisconsini Madison vagy a New York állambeli Hudson. A várostól függően havi 500-1000 dollár közötti összeget kaphatnak a résztvevők egy vagy kétéves időtartamra. Ezek a programok azonban nem univerzálisak, hanem célzottak, általában megszabják, hányan vehetnek részt bennük és azt is, mennyi lehet a maximális jövedelmük, úgyhogy inkább garantált minimumjövedelemről és nem feltétel nélküli alapjövedelemről van szó.
Az előbbi sémát próbálták ki például nemrég a kaliforniai Stocktonban és a Mississippi állambeli Jacksonban. Stocktonban 125 lakos kapott két éven át 500 dollárt havonta, míg Jacksonban 110 mélyszegénységben élő, színes bőrű anya kapott egy éven keresztül 1000 dollárt – vagyis az alapjövedelem helyett itt inkább egy más típusú szociális támogatásról beszélhetünk. Mindenesetre mindkét városban pozitív fogadtatás övezte a kísérletet – ezt persze nem abban mérték, hogy örültek-e az emberek az ingyen pénznek, hanem például abban, hogy a számlák befizetése Jacksonban a résztvevők között 27 százalékról 83 százalékra nőtt, és azoknak a száma, akik naponta háromszor ételt tudtak tenni a család asztalára, 32 százalékról 75 százalékra emelkedett.
A garantált minimumjövedelem a munkalehetőségeket is javította: a stocktoni résztvevők kétszer akkora valószínűséggel kaptak teljes állást, mivel a havi fix több lehetőséget nyitott meg előttük gyakornoki programok vagy olyan tanfolyamok elvégzésére, amelyek aztán előléptetéshez vagy teljeskörű foglalkoztatáshoz vezettek. És mindössze a résztvevők kevesebb mint egy százaléka költötte a pénzt cigire és alkoholra, bár az eredményeket árnyalhatja, hogy a kutatók a költésekről bankkártyaadatokat, az egyéb folyamatokról pedig önbevalláson alapuló adatokat és interjúkat is használtak.
Brazíliától Kenyán át Makaóig
Az Egyesült Államokon kívül a világ több országában kísérleteztek már az alapjövedelemmel különféle konstrukciókban. A brazíliai Maricá városában 2013-ban indították útjára azt a kísérleti programot, amelynek keretében mára 52 ezer ember kap havonta mintegy 35 dollárnak (12 ezer forint) megfelelő összeget az önkormányzat büdzséjéből, amelynek pénze többnyire olajbevételekből származik. Iránban 2011-ben vezettek be egy olyan, feltételek nélküli pénzügyi segélyprogramot, amely minden családnak egy átlagos háztartás bevételének 29 százalékát utalta ki. A programot később visszafogták, mert néhány szakértő úgy vélte, elfordítja az embereket a munkától, ehhez képest néhány közgazdász vizsgálata szerint a program semmilyen érzékelhető módon nem hatott a munkaerő kínálatára.
A leghosszabb ideje tartó alapjövedelem-kísérlet Kenyában zajlik, ahol a GiveDirectly nevű jótékonysági szervezet 245 falu több mint 20 ezer lakójának fizet naponta mintegy 75 centet. A randomizált kontrollált vizsgálat 2016-ban kezdődött, és 12 évre tervezték. Az előzetes eredmények szerint az éhezés mértéke 68 százalékról 57 százalékra esett vissza, az alapjövedelmet kapó családokban 6 százalékponttal kevesebben betegedtek meg, és valamennyivel nőtt az általános elégedettség is – viszont a koronavírus-járvány idején az is kiderült, hogy az összeg nem tudta megvédeni a kenyaiakat a gazdasági nehézségektől. Afrikában ezen kívül még Namíbiában, továbbá Japánban, Hongkongban és Makaón végeztek hasonló kísérleteket hasonló eredményekkel.
Finnországban növelte a bizalmat, de munkára nem ösztönzött
Mindeddig azonban Finnország a világ egyetlen olyan országa, ahol az egész lakosságra kiterjedően randomizált kontrollált vizsgálatot végeztek az alapjövedelem témájában. A finn projektet 2017-ben és 2018-ban vezényelték le, ez idő alatt összesen 2000 véletlenszerűen kiválasztott munkanélküli részesült havi 560 eurós (akkori árfolyamon körülbelül 175 ezer forintos) alapjövedelemben. A kísérlet eredményeiről a Qubiten is beszámoltunk.
A kutatási módszerek rendkívül változatosak voltak, a finnek a mikroszimulációktól a kérdőíveken át a mélyinterjúkig számos metodológiával igyekeztek felmérni az alapjövedelem hatását. A kétéves projekt eredményeit bemutató tanulmány szerint mindenesetre a kísérlet nem sokat segített abban, hogy munkára ösztönözze a résztvevőket, de a mentális egészségre, a magabiztosságra és az élettel való általános elégedettségre pozitív hatással volt.
Elemzők szerint a havi garantált, feltételek nélkül befolyó jövedelem felszabadító hatással volt az egyénekre és bizakodással fordultak olyan lehetőségek felé is, amelyekről egyébként lemondtak volna: fizetetlen munka, képzés vagy kevés pénzzel kecsegtető foglalkoztatás. Ezek a tevékenységek ellenben pozitív érzésekkel erősítették meg az egyéneket, akik így pozitívabban tekintettek a jövőbe. Ezzel szemben más kutatások arra mutattak rá, hogy a bizonytalanságot és szűkösséget megélők kevésbé érzékelik a lehetőségeket és rövidebb időtartamban képesek csak gondolkodni. Társadalmi szinten pedig az alapjövedelmi kísérlet megerősítette a finn társadalomban egyébként is jelen lévő bizalom intézményét, amely a jól működő társadalmak sajátja.
Túl drága, emeli az inflációt és kiüresítheti a demokráciát
Mielőtt azonban túlságosan is rózsaszínben kezdenénk látni a világot, érdemes hozzátenni az alapjövedelmet bírálók kritikáit is. Az amerikai Aspen Intézet Közgazdasági Stratégiai Csoportjának 2019-es elemzése szerint például az alapjövedelem túl költséges, főleg ahhoz képest, hogy mennyire kevéssé képes csökkenteni az egyenlőtlenséget és előmozdítani a valódi társadalmi mobilitást. Hiszen a feltétel nélküli alapjövedelem a gazdagoknak ugyanúgy járna, mint a szegényeknek, és ebben az esetben hogyan is enyhítené az egyes társadalmi csoportok közötti szakadékot?
Más közgazdászok szerint növelheti az inflációt, tovább terebélyesítheti a kormány méretét, nem ösztönöz termelékeny munkára és arra bátorítja az alapjövedelemben részesülőket, hogy költsenek bátran bármire. Allison Schrager, a Manhattan Intézet egyik elemzője szerint az alapjövedelem drága és nem hatékony. „Ennél jobb eszközeink is vannak a szegénység kezelésére, például én a biztosítást preferálom a garanciákkal szemben. Olyan biztosítási alapra helyezett programokra kellene koncentrálni, amelyek jó ösztönzőkkel operálnak, megőrzik az emberi méltóságot és közvetlenebbül célozzák a szegénység problémáit” – mondta.
Ezen túl néhányan arra is rámutattak, hogy felmerülhet a kérdés, minek dolgozzanak az emberek és fizessenek adót, ha abból olyanok alapjövedelmét is fizeti majd az állam, akik nem vesznek részt a munkaerőpiacon. Doug MacKay, az Észak-Karolinai Egyetem közpolitikai intézetének docense szerint az alapjövedelem viszont elismerné mindazokat a tevékenységeket, amelyeket a munkaerőpiac nem díjaz, viszont nagyon is hozzájárulnak a társadalomhoz, például a gyereknevelést vagy az idősebb családtagokról való gondoskodást.
A legsötétebb képet mégis Mary Harrington, az UnHerd szerzője festette fel az alapjövedelemről Yuval Noah Harari izraeli történész néhány elképzelésére alapozva, aki szerint a mesterséges intelligencia fejlődése miatt az iparból a szolgáltatásokba csatornázott munkavállalók közül tömegek válhatnak feleslegessé. Ezeknek a tömegeknek a száját aztán majd drogokkal és számítógépes játékokkal lehet betömni – vagy ahogy Harrington szerint progresszívék fogalmaznak: alapjövedelemmel. Az automatizáció másik hatása az egyenlőtlenségek további, radikális mélyülése lehet, vagyis a felesleges tömegekkel szemben állhat az elképzelhetetlenül gazdag „plutokraták” osztálya, akik a valódi hatalmat gyakorolják majd a tömegek kiüresedő szavazatai ellenében. Harrington szerint viszont idővel más eszközöket is találhatnak majd a tömegek nézeteik kifejtésére. De lehet, hogy már nem is lesz rá szükség: egy 2023-as amerikai felmérés szerint, amely a TikTok használatára nézett rá jobban, az amerikai fiatalok majdnem 60 százaléka előbb adná fel a szavazati jogát egy évre, minthogy felfüggessze egy évre a TikTok-fiókját.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
