A vadászó-gyűjtögető népek a bronzkorban újrahódíthatták Kelet-Közép-Európát
Az időszámításunk előtti 1800-as években már bizonyosan a férjhez költözés patrilokális intézménye jellemezte a Kelet-Közép-Európát benépesítő társadalmakat, holott genetikailag a populáció zömmel a nemek közötti egyenlőség ősi formáját képviselő vadászó-gyűjtögető népességhez tartozott.
A Nature Communications folyóiratban augusztus elején megjelent tanulmány szerzőgárdája az Elbától a Kárpátokig húzódó régió i. e. 3200 és 800 között bekövetkezett demográfiai történéseit vizsgálta. A lengyel, ukrán és svéd tagokból álló kutatócsoport a mai Lengyelország és Ukrajna területéről előkerült 91 bronzkori ember genetikai tulajdonságait vetette egybe a korábbi régészeti és antropológiai eredményekkel.
Az archeogenetikai elemzések alapján felvázolt forgatókönyvük szerint a szóban forgó területen az eltérő származású népcsoportok úgy vettek át egymástól a társadalmi berendezkedést markánsan jellemző szokásokat, hogy közben nem, vagy csak alig keveredtek egymással – legalábbis szaporodásbiológiai értelemben.
Anatóliai földművesek és sztyeppei nomádok
A legelfogadottabb – és a kutatók által is idézett – elmélet szerint az eurázsiai sztyeppek nomádjainak nagyjából 5 ezer évvel ezelőtt kezdődő, több hullámban lezajlott bronzkori inváziója alapvető demográfiai és kulturális változásokat hozott Kelet-Közép-Európában. A korszakkal foglalkozó szakirodalom egyik alapállítása, hogy a harcos pásztor népekkel jelent meg a térségben az az ősi patriarchális társadalmakra jellemző jelenség, hogy a fiatalok a férfi szüleinek háztartásában kezdik közös életüket.
A patrilokális lakhelyválasztás, más néven a patrilokalitás intézménye ugyan már az első neolitikus közel-keleti földművelő populációkra is jellemző volt, a korábbi kutatások szerint a szabállyá merevedett szokást nem a korai bronzkorban egész Skandináviáig vándorló anatóliai földművesek terjesztették el, hanem a származásukat férfi ágon számon tartó eurázsiai népek, amelynek férfi tagjai – így az elmélet – előszeretettel választottak maguknak feleséget a megszállt területek lakói közül.
A most megjelent tanulmány szerint azonban a bronzkor középső szakaszából származó csontleletek genomikai elemzése egyértelműen kimutatta, hogy a lengyelországi és ukrajnai temetkező helyekről előkerült emberek a kontinenst az utolsó jégkorszak után benépesítő vadászó-gyűjtögető populációhoz tartoztak, miközben minden tárgyi bizonyíték szerint már javában letelepedett, mezőgazdálkodásra alapozott életmódot folytattak.
Az is kiderült, hogy a csoportos temetkezési helyeket is a patrilokalitás jellemzi. Vagyis a sírokban talált emberek apai ágon egytől egyig rokonai voltak egymásnak, márpedig ilyen rokonsági szervező elvet a vadászó-gyűjtögető populációknál eddig nem sikerült kimutatni.
Genetikai visszahódítás?
A vadászó-gyűjtögető génállomány az i. e. 1800-as években uralta el a vizsgált térség populációját, állítják a kutatók. Bár a genetikai váltáshoz vezető események pontos lefolyása a jelenlegi ismeretek alapján nem rekonstruálható, az archaikus népek több olyan régészeti kultúrához kapcsolódtak, amelyek évezredeken keresztül közvetlen kapcsolatban álltak a neolitikus földművesekkel.
„Nem zárható ki, hogy ennek az együttélésnek bizonyos pontjain migrációs események történtek, amelyek keveredő populációk kialakulásához vezettek, és ezek később keveredtek a sztyeppei pásztorokkal vagy azok közép-európai leszármazottaival” – vonják le a következtetést a szerzők.
Mint írják, a Kelet-Közép-Európából származó változatosabb genetikai adatok hiánya miatt nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy mely populációk vettek részt ebben a keveredésben, de a régészeti feljegyzések azt mutatják, hogy a földművesek és vadászó-gyűjtögető népcsoportok kulturálisan eltérő csoportjai közötti kapcsolat hosszú ideig tartott, és jelentős kulturális változásokhoz vezetett, „lehetséges, hogy a közös temetkezések és a patrilokális lakóhely gyakorlata is e változások közé tartozott”.
Mint írják: „A génáramlás kezdetben valószínűleg kiterjedtebb volt, mivel mind a közös genetikai sodródás, mind a keveredési arányok azt mutatják, hogy a vadászó-gyűjtögető származás aránya az idők folyamán kissé csökkent. Ennek az eseménynek az eredményei hosszú ideig tarthattak, mivel a mai Lettországból és Litvániából származó késő bronzkori egyedek genetikai összetétele ugyanolyan, mint az általunk vizsgált középső bronzkoriaké, annak ellenére, hogy évszázadokkal később éltek”.
A kutatók szerint miközben a vizsgált patrilokális népességet nyilvánvalóan vadászó-gyűjtögető eredetű származási vonalak uralták, olyan temetkezési szokásokat gyakoroltak, amelyek – bár mutattak néhány, a sztyeppei nomádokéhoz hasonló elemet – leginkább a középső és késő neolitikus kultúrákkal állnak rokonságban, azokkal, amelyek jócskán megelőzték az eurázsiai pásztorok Közép-Európába érkezését.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: