A Föld megköszönné, ha a század közepéig növényi alternatívákra cserélnénk az állati eredetű élelmiszerek felét
Közel harmadával csökkenthető lenne a mezőgazdaságból és földhasználatból eredő üvegházhatású gázok kibocsátása, ha 2050-ig az állati eredetű hús- és tejfogyasztás felét növényi alapúra cserélnénk – állítja egy új kutatás, amely szerint az átállásnak a klímaváltozás mérséklésén is túlmutató jótékony hatásai lehetnek.
A kedden a Nature Communications folyóiratban megjelent, modellezésen alapuló vizsgálat szerint az áttérés következtében nettó értelemben teljesen megállna az erdőterületek és természetes földterületek elvesztése. Ennek klíma- és biodiverzitás-védelmi előnyeit pedig tovább lehetne fokozni újabb intézkedésekkel, egy egyébként nehezen dekabornizálható gazdasági szektorban.
„Nagyon érdekes volt, hogy láttuk az éghajlatra és biodiverzitásra mért hatásait azoknak a további intézkedéseknek, amik az erdős területeken belül állattenyésztésre és takarmánytermelésre használt mezőgazdasági területek helyreállításából származnak” – foglalta össze a kutatás legmeglepőbb eredményét a Qubitnek Marta Kozicka, a tanulmány első szerzője és az ausztriai Nemzetközi Alkalmazott Rendszerek Vizsgálati Intézet (IIASA) kutatója. A szakember szerint eredményeik összhangban vannak más, az étrendváltás hatásait elemző korábbi kutatásokkal, így az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó befolyás a várt tartományon belül alakult.
Annak ellenére, hogy az állati eredetű élelmiszerek csak a 20 százalékát adják a tápértékre vetített globális élelmiszer-ellátásnak, a föld- és vízhasználat, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás többségéért felelősek a globális élelmiszerláncban. A kutatók szerint bár magas jövedelmű országokban sikerült némi sikert elérni a növényi alapú étrendek népszerűsítésében, az állati eredetű élelmiszerekről történő globális átállás kihívásokat tartogat, amihez egy sor technológiai és szakpolitikai megoldásra lesz szükség.
Korábban egyetlen átfogó vizsgálat sem foglalkozott azzal, hogy milyen hatásai lennének az állati eredetű élelmiszerekről új, növényi alapú alternatívákra történő globális átállásnak. Kozicka és munkatársai ezen kívántak változtatni, és 2050-ig tartó, 10-90 százalék közötti helyettesítési aránnyal számoló forgatókönyveket dolgoztak ki, amiket egy globális gazdasági földhasználati modellel (Global Biosphere Management Model, GLOBIOM) vizsgáltak meg. Ez lefedi a globális mezőgazdasági, bioenergetikai, és erdőgazdálkodási szektorokat, és lehetővé teszi a földhasználati változások gazdasági és környezeti következményeinek feltérképezését.
A különböző átállási forgatókönyveket, amelyek hipotetikus, de a kutatók szerint megvalósítható és állati eredetű élelmiszerekhez hasonló tápértékkel rendelkező növényi alapú alternatívákkal számoltak, egy referencia-forgatókönyvvel hasonlították össze. Ez az éghajlatkutatásban bevett, jövőbeli társadalmi-gazdasági változásokat előrejelző, köztesnek számító SSP2 forgatókönyv, amiben a társadalmi, gazdasági és technológiai változások nem térnek el jelentősen a történelmi mintáktól. Az SSP2 azt feltételezi, hogy 2020-2050 között nő a globális élelmiszerkereslet, valamint fokozódik minden állati eredetű élelmiszer fogyasztása, ami magával vonja a takarmánynövények iránti emelkedő igényt is.
Mit találtak?
A szakemberek arra voltak kíváncsiak, milyen hatása van többek közt az üvegházhatású gázok kibocsátásának szintjére, a földhasználatra, a biodiverzitásra és az élelmiszer-biztonságra az alternatívákra történő átállásnak. Kiderült, hogy a marhahús-, sertéshús-, csirkehús- és tejfogyasztás 50 százalékának helyettesítése 31 százalékkal, vagyis 2050-től évente 2,1 gigatonnával csökkentené a mezőgazdasági és földhasználati üvegházhatású gáz – elsősorban metán – kibocsátását.
Összehasonlításul 2022-ben ennek 17,5-szerese, 36,8 gigatonna volt az energiatermeléssel és felhasználással összefüggő globális szén-dioxid-kibocsátás a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint. A kutatók eredményeik alapján úgy vélik, az átállás hatásai regionálisan eltérhetnek, a legnagyobb mezőgazdasági változások Kínát, a környezetiek pedig a szubszaharai Afrikát és Dél-Amerikát érintenék.
Az állati eredetű élelmiszerek 50 százalék feletti mértékű kiváltása nem hozna további jelentős csökkenést, legalábbis ami a földhasználathoz köthető üvegházgáz-kibocsátást és az erdőirtás mérséklődését illeti. Ha viszont további intézkedésekkel visszállítanák az erdős területeken az állattenyésztésre és takarmánytermelésre használt mezőgazdasági területeket, évente további 3,3 gigatonnával lehetne csökkenteni 2050-től a szén-dioxid-kibocsátást, ami a referencia-forgatókönyvhöz képest összességében 6,3 gigatonnás csökkenést mutatna. Emellett így 2050-re meg lehetne felezni a biodiverzitásban bekövetkező veszteségeket a jelenlegi rátához képest.
A kutatók szerint bár az 50 százalékos forgatókönyvük minimálisan jobb élelmiszerbiztonságot ér el a referenciához képest, így is 326 millió ember maradna 2050-ben alultáplált. Emellett felhívják a figyelmet, hogy foglalkozni kell az átállás emberi, gazdasági és kulturális következményeivel, és az állattenyésztőket a megfelelő szakpolitikai döntésekkel támogatni kell egy társadalmilag igazságos átállás érdekében.
De realisztikus-e az átállás 2050-ig?
Kérdésünkre, hogy mennyire tűnik elérhetőnek 2050-ig az általuk feltételezett forgatókönyv, a kutató úgy reagált, „azzal érvelünk, hogy a 2050-ig 50 százalékot elérő kiváltásuk realisztikus, főleg ha nem csak új növényi alapú alternatívákban gondolkodunk, hanem hagyományos növényi termékekben, például tofuban, valamint nem állati eredetű hús alternatívákban, legyenek azok sejttenyészet- vagy rovaralapúak”. A kutató szerint az egyik jelentős tényező, ami meghatározza majd, hogyan alakul az új növényi alapú alternatívák piaca, az a termékek ára, mivel ezek jelenleg általánosságban drágábbak, mint az állati eredetű megfelelőik.
„Most, hogy egyre több bizonyítékunk van arra, hogy az étrendünk megváltoztatásának jelentős hatásai lehetnek az éghajlatra, a biodiverzitásra és az élelmiszerbiztonságra, a különböző fogyasztói csoportok közötti, például életkori és nemi alapú különbségekre fókuszálunk” – írta a jövőbeli terveiket firtató kérdésünkre a kutató. „Erre azért van szükség, hogy jobban megértsük, miként lehetne elérni ezt az étrendváltást igazságos és egészséges módon.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Kapcsolódó cikkek
Egyre kevesebb húst esznek a gazdagok
