Évek óta pedzegeti az Európai Bizottság, hogy az új típusú génmódosítási eljárások lazább szabályozás alá eshessenek, mint a korábbi technikák. A dereguláció nemcsak gyorsabb engedélyeztetést, hanem kevesebb vizsgálatot és megjelölést is jelentene, csakhogy ezzel számos szakmai szervezet és természetvédő a tudományos megalapozottság hiányára hivatkozva nem ért egyet.

Sok kutató olyan érvekkel próbál kiállni a GMO-k (genetikailag módosított organizmusok) mellett, mint az klímaváltozásra való felkészülés vagy az élelmezési válság megoldása. Pusztán érvekkel viszont egyik tábor sem győzhető meg, a kompromisszumhoz pedig nem visz közelebb, ha a jelenlegi szabályozási rendszert egy huszárvágással módosítják.

Márpedig úgy tűnik, hogy az új GMO-k szabályozásának lazítása várható, az EB legalábbis olyan döntéseket készít elő, amik még akár az Európai Unió Tanácsának az év végéig tartó spanyol elnöksége alatt elfogadhatóvá teszik a precíziós génszerkesztés technológiájára vonatkozó új elvárásokat.

A Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) a magyar parlament elé vitte a problémát azután, hogy a múlt hónapban az EB már tárgyalta a lehetséges könnyítéseket. Szeptember 27-én Budapesten Ricarda Steinbrecher biológus és molekuláris genetikus közreműködésével mutatták be, miért tartják veszélyesnek és emiatt elfogadhatatlannak a lazítást, amit a jelek szerint az EU sürget.

A szakértő a parlamenti konferencia után egy sajtóbeszélgetésen beszélt arról, mire számít, és miért tartja kockázatosnak, hogy az eddig szigorú EU-s szabályozás lazulni látszik. Az MTVSZ pedig igyekezett választ adni arra, mivel járhat az, ha a magyarországi agráriumban dolgozók véleménye is átfordul.

Nem ma kezdődött

Az ENSSER, az Európai Tudósok Hálózata a Társadalmi és Környezeti Felelősségért 2017-ben tette közzé állásfoglalását az új genetikai módosítási technikákról (NGMT-k), mivel azok fejlesztése a 2010-es években komolyan fellendült. A tudósok azonban nem látták biztosítottnak, hogy a technológia nyújtotta új eszközök alkalmazását megfelelő vizsgálatok előzik majd meg, és azt a szükséges körültekintéssel ültetik át a gyakorlatba.

Az állásfoglalásban úgy fogalmaztak, hogy az „NGMT támogatói az elővigyázatosság felől »a károkozás bizonyítása« elvére kívánnak áttérni”, vagyis attól tartottak, hogy ahelyett, hogy a biztonságosságot kellene bizonyítani, az esetleges károkat kell majd kimutatni.

Szintén ebben az állásfoglalásban kifejtik azt is, hogy szerintük az NGMT-k „pártfogói” azon dolgoznak, hogy az új technológiákat ne kelljen GMO-ként szabályozni, hanem „könnyített termékalapú” szabályozási státuszúak legyenek. A dokumentum úgy fogalmaz, hogy mindezen erőfeszítések célja „a forgalomba hozatalt megelőző biztonsági értékelés, valamint a forgalomba hozatal utáni címkézés vagy ellenőrzés csökkentése vagy elkerülése, a gyors piacra hozhatóság érdekében.”

Az unió azóta folyamatosan napirenden tartja a kérdést az NGMT-k szabályozásáról. A törvényi keretek biztosítása a GMO-k és az új technológiák ügyében állat- és növényegészségügyi, élelmezésbiztonsági és egészségügyi kérdés, és a GMO-kat ellenző tábor szerint az EU nem szabályozza elég szigorúan ezeket az eljárásokat. Az MTVSZ szakértői szerint az, hogy az NGMT-k kivonása a GMO-szabályozás hatálya alól egyáltalán felmerült, már önmagában szakmaiatlan és elfogadhatatlan elképzelés.

Az EB jelenleg is várja a javaslatokat az előkészített új szabályozást illetően, ami már nem sorolja a GMO-törvény hatálya alá az NGMT-ket. A november 5-ig tartó véleményezési időszak után a döntés az Európai Parlament és az Európa Tanács asztalára kerülhet. Ezt a folyamatot gyorsíthatja, hogy a jelenlegi spanyol elnökség még a soron következő magyar ciklus előtt szeretné végigvinni a folyamatot, bár az MTVSZ képviselői szerint a döntést magát valószínűleg a váltás sem befolyásolná. Ők ugyanis úgy látják, hogy Magyarországon is változik a széljárás, és míg korábban a hazai agrárium szinte teljes mértékig GMO-ellenes álláspontot képviselt, mostanra ez kezd átfordulni.

Ez szolgáltatott apropót arra, hogy szeptember végén Magyarországon is bemutassák, mit tartanak kockázatosnak a tervezett új szabályozásban. A találkozó előkészítésének tekinthető az a nyáron fogalmazott levél is, amelyben Nagy István agrárminiszter figyelmét hívják fel az EB álláspontjára, és kérik, hogy az agrárminisztérium határolódjon el az európai szervezet véleményétől.

Értelmetlennek és veszélyesnek látszik

A beszélgetésen Steinbrecher számos kritikát fogalmazott meg a GMO-kkal kapcsolatban, és ezek közül is kiemelte azokat az ígéreteket, amik a bevezetés óta sem valósultak meg. A biológus szerint hiába ígérgeti az ágazat a kilencvenes évek óta, hogy olyan szárazság- vagy épp árvíztűrő növényeket fejleszt, amik megoldást jelenthetnek az élelmezési válságokra, erre a mai napig nem került sor, ráadásul a genetikai módosítások eredményeképp a növények nemhogy reziliensebbek, hanem inkább sérülékenyebbek lettek.

De a szakembernek nem ez az egyetlen fenntartása a GMO-kkal szemben. Szerinte a genetikai módosítások teljesen felesleges beavatkozások, amik ráadásul kiszámíthatatlan eredményekkel járhatnak – nem lehet pontosan tudni ugyanis, hogy a folyamat során mely gének módosulnak, vagy ha mégis, akkor is átláthatatlan, hogy hány fehérje előállítási folyamata változik majd meg.

Ez egybecseng azzal, ami 2022 februárjában hangzott el a CEU Bibó István Szabadegyetemének egyik előadásán, ahol a GMO-k, a biogazdálkodás és a klímaváltozás kapcsolatairól vitatkoztak a meghívott, túlnyomórészt GMO-ellenes szakértők. Ők is hasonlóan látják a helyzetet, mint Steinbrecher: az élelmezési válságot nem a GMO fogja megoldani, a valódi változáshoz pedig inkább a természetközeli mezőgazdasághoz kellene visszatérni.

Steinbrecher a szeptemberi beszélgetésben azt is kiemelte, hogy bár az NGMT-k újra megígérik mindazt, amit korábban a GMO-k, fenntartásokkal kellene kezelni az eddigi tudományos eredményeket. Szerinte sem az nem igaz, hogy a GMO-k használata veszélytelen lenne, sem az, hogy akár a korábbi, akár az újabb módszerek valóban precíz eljárások lennének. Úgy látja, hogy még a legpontosabb eljárásoknál is előfordulhatnak végzetes hibák, amik oda vezethetnek, hogy sérül a növény alapvető védekezőképessége, vagy ami még rosszabb, úgy változik meg egy tulajdonsága, hogy az csak később, a termesztés során derül ki, amikor már esetleg veszélyt jelent a környezetre.

Parlamenti előadásában Steinbrecher amellett, hogy felhívta a figyelmet ezekre a veszélyekre, elmagyarázta azt is, hogy pontosan milyen szerkesztési eljárásokról van szó akkor, amikor GMO-król vagy NGMT-kről beszélünk.

Valójában mitől félünk? Mi az a GMO?

A genetikailag módosított organizmusokban a génállományt kívülről változtatják meg. Általában a cisz- és transzgenezis nevű eljárásokat alkalmazzák, amik alapvetően abban különböznek egymástól, hogy az előbbinél egy rokonnövény génjét használják fel a módosítás során, az utóbbi során viszont akár egy távoli faj génjei is használhatók, ami még nagyobb választási lehetőséget biztosít a kutatóknak a tulajdonságok befolyásolására.

És Steinbrecher pont ebben lát problémát: szerinte beláthatatlan következményei lehetnek annak, hogy nincsenek egyértelmű határok, amiket be kellene tartani a génszerkesztésben.

A DNS- és RNS- darabkák bejuttatását a korábbi GMO-technológiákban baktériumok vagy az úgynevezett génpuska módszer segítségével juttatják be a növénybe. Ehhez olyan baktériumokra van szükség, amik eleve képesek megfertőzni a növényt, majd abban elterjedve elérni a genetikai állományt a módosításhoz. A génpuska olyan injektálási módszer, amivel tulajdonképpen bármilyen sejt genetikai állománya módosítható, de általában növényi sejteken alkalmazzák.

Ezeket a módszereket Steinbrecher nem tartja elég pontosnak és megbízhatónak, de hasonlóan szkeptikus az új eljárásokkal szemben is. Főképp azért, mert az új génszerkesztési eljárásoknál is, mint a CRISPR/Cas, ugyancsak szükség van arra, hogy a szerkesztő gént egy ilyen módszerrel bejuttassák a növény sejtjeibe.

Pedig a GMO számos lehetőséget rejt: kulcs lehet például a banán megmentéséhez, és Amerikában néhány almafajtát is ezzel tesznek vonzóbbá. A kórokozók ellen is hatékonyan lehet védekezni genetikai módosításokkal. A szakértő szerint viszont fennáll a veszélye annak, hogy nemcsak az adott fajjal szemben védjük meg a növényt, hanem a környezetében minden más élőlényre káros lesz a szerkesztett változat. Ezért ő minél alaposabb és körültekintőbb tesztelést javasol, és azt szorgalmazza, hogy inkább a hagyományos nemesítésbe fektessenek energiát.

Mára a GMO is megújult

A génszerkesztés és a kapcsolódó eljárások megújítása ugyanakkor egy pillanatra sem hagyja nyugodni a tudósokat, és bár rengeteg a félelmetes, felelőtlen vagy vakmerő ígéret, az új génszerkesztési eljárások révén valóban átütő eredmények születnek az orvostudomány vagy a gyógyszerfejlesztés terén is. Az eljárás jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy 2020-ban a kémiai Nobel-díjat épp a CRISPR/Cas9 kifejlesztéséért adták át.

Ez önmagában ugyan nem jelenti azt, hogy az új génszerkesztési eljárások világszerte zöld lámpát kaptak, de az kétségtelen, hogy egyre több területen ismerik fel a jelentőségét és a benne rejlő lehetőségeket. Az agráriumban, ahol a növények génszerkesztése mellett a haszonállatok genetikai módosítása is napirenden van, óriási potenciálja lehet az NGMT-knek, amik merőben eltérnek a korábban alkalmazott GMO-eljárásoktól. Itt nem használnak idegen géneket a tulajdonságok módosításához, hanem a DNS szerkesztésével érik el a változást.

A szarvasmarhák emésztése során keletkező metán mennyiségét például egy gén módosításával érnék el, ami így a mezőgazdaság egyik legfontosabb kibocsátási tényezőjét csökkentené. Az első génmódosított tehenek 2024 tavaszán születhetnek meg az Egyesült Államokban, ahol a GMO-kra és az NGMT-kre vonatkozó szabályozás lényegesen engedékenyebb az EU-ban érvényesnél.

Az MTVSZ szerint azonban ez a hozzáállás teljesen tévútra visz: a szervezet kiadványaiban azt hangsúlyozza, hogy az élelmezési válságot (amit a klímaváltozás okozhat) a húsfogyasztás mérséklésével és a mezőgazdaság újraszervezésével lehet elérni, nem génszerkesztéssel. Ezt a véleményt osztja Steinbrecher is, aki egyáltalán nem tartja veszélytelennek a CRISPR-t sem. A parlamenti meghallgatáson beszélt arról is, hogy miért: az eljárásból kifolyólag továbbra sem látja biztosítottnak azt, hogy a módosítani kívánt DNS-szakaszokon kívül más szakaszok nem sérülnek a folyamatban. A CRISPR ígérete, miszerint egy adott gén módosítása (a növény egy már meglévő tulajdonságának erősítése, gyengítése vagy megváltoztatása) egyetlen lépésben elvégezhető, Steinbrecher szerint már önmagában is kockázatos, hiszen teljesen kiiktatja a növények természetes védelmét, amik így nem tudják pótolni egy-egy sérült gén munkáját.

Az ilyen DNS-sérülések vagy előre nem látható módosítások a géneken új vagy más szerkezetű fehérjék létrejöttében játszhatnak szerepet, ami új, nem tervezett tulajdonságok megjelenését idézheti elő. Steinbrecher erre példaképp azt hozta fel a beszélgetésen, hogy előfordulhat, hogy egy génmódosítással a növény jobban ellenáll a szárazságnak, viszont a módosítás hatására toxinokat termelhet, amik elpusztíthatják a környezetében élő rovarokat. Az ilyen nem kívánt mellékhatások csak akkor kerülhetők el, ha tesztelik és alaposan vizsgálják az eljárásokat és azok következményeit.

Hiába új, ha van, ami nem változik

Steinbrecher leginkább azt kifogásolja, hogy az NGMT-k ugyanúgy nem jelentenek 100 százalékos biztonságot, ahogyan a korábban is alkalmazott GMO-k, mégis ki akarják vonni őket a szabályozás hatálya alól. A szakértő az MTVSZ-szel egyetértésben arról beszélt, hogy felelőtlenség lenne a jelenlegi javaslatot, azaz például a jelölési kötelezettséget eltörölni úgy, hogy igazából továbbra is rengeteg kérdés megválaszolatlan az eljárásokkal kapcsolatban.

Ezzel szemben Magyarországon már 2018-ban megjelent a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása arról, hogy a génszerkesztés nem keverendő össze a hagyományos génmódosítási eljárásokkal: az új technológiák valóban precíz génszerkesztési lehetőségeket kínálnak, amik biztonsággal alkalmazhatók. Bár azóta a magyarországi szabályozás még nem változott meg, a génszerkesztés mellett állást foglaló szakemberek továbbra is kitartanak amellett, hogy az ilyen eljárásokkal az orvoslásban és a gyógyszerfejlesztésben elért eredményekhez hasonlóan a növények nemesítése is biztonságosan elvégezhető. Példaként nemcsak a szervdonor állatokat hozzák fel, hanem a gyomirtóknak ellenálló haszonnövényeket vagy a betegségeknek ellenálló gabonaféléket is.

Általánosságban tehát nem kell félni a genetikai módosításoktól. A legtöbb ilyen beavatkozás célja nyilván nem a növények károsítása, hanem azok olyan módosítása, amivel hatékonyabbá válik a termelésük. Genetikai módosításokat ráadásul nem csak a kilencvenes évek óta alkalmaznak: tulajdonképpen a hagyományos nemesítés is egyfajta génmódosítás, amelynek során azokat az egyedeket válogatják ki, amik rendelkeznek a kívánt tulajdonságokkal. Ezzel pedig évezredek óta együtt élnek az emberek.

Varga Máté genetikus, a Qubit állandó szerzője egy, a témában tartott 2012-es előadásában úgy fogalmazott, hogy nem kell minden GMO-tól rettegni, mert vannak biztonságosan alkalmazhatók és olyanok, amik eredményessége szakmailag alátámasztott.

Van kompromisszum?

Az MTVSZ alapvetően két fontos követelést fogalmaz meg a GMO-kat és a NGMT-ket illetően. Az egyik, hogy használatuk maradjon szabályozott, ne szüntessék meg a jelölési kötelezettséget, és ahelyett, hogy ezeket a technológiákat részesítenék előnyben, a globális mezőgazdasági szereplők törekedjenek arra , hogy változatos maradjon a haszonnövények világa. Meglátásuk szerint nem attól lesznek ellenállók és reziliensek a gazdaságok, ha egy-egy éghajlati problémára felkészítjük a növényeket, hanem attól, ha hagyjuk, hogy a természet a maga tempójában alkalmazkodjon, és megmaradjanak az összetett ökoszisztémák.

A szuperfajok vagy fajták fejlesztésével felborulhat a természetes egyensúly, monokultúrák jönnek létre, amik hosszú távon sokkal kevésbé lesznek termelékenyek. Aggodalomra ad okot az is, hogy a GMO-növények vagy precíziósan nemesített fajták tápanyagértékei meg sem közelítik majd az eredeti fajták értékeit.

Az MTVSZ szerint csak az lenne elfogadható, ha az EB javaslatát újratárgyalnák, és nem a lobbitevékenység, hanem a tudományos érvek vezetnék a szabályozás megalkotását. A Föld Barátai szervezet részeként az MTVSZ követeli, hogy a hagyományos nemesítéshez való hozzáférés ne sérülhessen, és támogassák a természetbarát mezőgazdaságot is.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás