Világűrbe telepített nukleáris fegyverek fejlesztésén dolgozik Oroszország, amikkel veszélybe sodorhatja az Egyesült Államok műholdrendszereit – állítja a New York Times szerdai cikkében, amelyben jelenlegi és volt amerikai tisztségviselőkre hivatkoznak. A fegyverek telepítése még nem történt meg és indításuk még odébb lehet, de a szakértők szerint korlátozott idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy megakadályozzák a felbocsátásukat.

Szerdán az amerikai képviselőház nemzetbiztonsági bizottságának vezetője, a republikánus Mike Turner rejtélyes nyilatkozatot adott ki egy „jelentős nemzetbiztonsági fenyegetésről”, és arra kérte Joe Biden amerikai elnököt, hogy oldjon fel róla minden információt, hogy „a Kongresszus, a kormányzat és szövetségeseink nyíltan megvitathassák a szükséges válaszlépéseket”. Turner bejelentése hatalmas port kavart Washingtonban, és azonnal megindultak a találgatások, hogy milyen fenyegetésre célozhatott.

Az ABC Newsnak szerdán két forrás azt nyilatkozta, hogy a titkosszolgálati információ egy világűrbe telepített orosz nukleáris fegyverrendszerről szól, amit a CBS Newsnak és a New York Timesnak nyilatkozó amerikai tisztségviselők megerősítettek. A Reutersnek nyilatkozó források szerint az amerikai kormányzat tájékoztatta a fejleményről a Kongresszust és európai szövetségeseit is. A források hangsúlyozták, hogy az új képességek nem jelentenek azonnali fenyegetést, vagy olyat, amitől pánikba kellene esni.

A New York Times azt állítja, hogy egy ilyen fegyver, ha fellövik a világűrbe, képes lehet elpusztítani az Egyesült Államok és szövetségesei által használt civil és katonai célú kommunikációs és megfigyelő műholdakat. Egy volt tisztségviselő szerint az USA jelenleg nem képes egy ilyen fegyverrel szemben megvédeni a műholdjait. A lap értesülései szerint a Fehér Házat feldühítette Turner nyilatkozata, mert attól tartanak, hogy az elriaszthatja az oroszországi történésekről jelentő titkosszolgálati forrásokat.

Az 1967-as űregyezmény (Outer Space Treaty), amelynek 114 ország, köztük az Egyesült Államok, Oroszország és Kína is tagja, tiltja a nukleáris fegyverek telepítését a világűrbe, valamint a Naprendszer égitestjeinek katonai célú felhasználását. Az emberes holdra szállást két évvel megelőző egyezmény specifikusan kizárja nukleáris fegyverek Föld körüli pályán történő elhelyezését, de hatálya nem érinti a pályájuk egy részén világűrben haladó, nukleáris fegyvereket hordozó interkontinentális ballisztikus rakétákat.

A New York Timesnak nyilatkozó források szerint a néhány napja érlelődő hírszerzési információk súlyos kérdéseket vetnek fel arról, hogy Oroszország ezzel a lépéssel éppen kihátrál-e az űregyezményből. A lapnak Steven Andreasen, a minneapolisi Humphrey School of Public Affairs nukleáris fegyverkezési szakértője elmondta, „az űregyezmény megszegése megnyitja a kaput más országok előtt is, hogy nukleáris fegyvereket helyezzenek el a világűrben”.

A szakember szerint ha már vannak ilyen, Föld körüli pályára állított atomfegyverek, azok nem csak műholdak megsemmisítésére használhatók. Andreasen ezzel arra utalhat, hogy ezeket a fegyvereket és bevetésüket az ellenséges nukleáris csapásra hagyományosan figyelmeztető rendszerek a részleges orbitális pályájú csapásmérő fegyverekhez (FOBS) hasonlóan nehezen tudnák észlelni.

„Ha Oroszország elvakítaná a műholdjainkat, amiket [nemzetbiztonsági] információk megszerzésére használunk, kétségünk ne legyen afelől, hogy ez egyenértékű lenne egy hadüzenettel” –nyilatkozta a CNN-nek Leon Panetta, a CIA korábbi igazgatója. A CNN szerdai cikke szerint forrásaik alapján nem egyértelmű, hogy az új orosz űrfegyver valóban nukleáris fegyverek pályára állítását és nem egy nukleáris meghajtású, műholdellenes képességet takar. Hans Kristensen fegyverkezési szakértő szerint „ha ez a rendszer pályára áll, egy új fenyegetést jelent, függetlenül attól, hogy nukleáris fegyverről van szó, vagy sem”.

A Pentagonban évek óta aggódnak amiatt, hogy Kína vagy Oroszország nukleáris fegyverek bevetésével károsíthatja vagy elpusztíthatja az amerikai műholdakat. 2020-ban a védelmi minisztérium akkori űrpolitikáért felelős helyettes vezetője, Stephan Kitay úgy fogalmazott, hogy „egy űrbeli nukleáris detonáció olyan veszélyt jelent, amelyre potenciálisan fel kell készülnünk”.

Ennek pusztító hatását nem a tűzgömb vagy radioaktív sugárzás okozza, hanem a bomba által felszabadított neutronok és elektromágneses energia, amelyek tönkretehetik az integrált áramköröket. Oroszországnak és az Egyesült Államoknak egyenként közel 1500 bevetésre kész stratégiai nukleáris fegyvere van, amelyek földi célpontok elleni támadásra alkalmasak. A New START egyezmény által meghatározott 1550 töltetes korlát a taktikai fegyverekre nem vonatkozik – ezekből Oroszországnak nagyjából 1800 lehet amerikai nukleáris fegyverkezési szakértők szerint.

Ez a válasz az amerikai műhold-konstellációkra?

A fenyegetés, mint Kitay négy évvel ezelőtt elmondta, nem új, és az amerikai hadsereg a hidegháború óta készül annak lehetőségére. Emiatt a nukleáris csapásra figyelmeztető műholdakat és a nukleáris fegyverrendszerekkel történő kommunikációs csatornákat ennek kiállására tervezték. Ha Oroszországban valóban előrehaladott állapotban van űrbeli nukleáris (vagy nukleáris meghajtású) fegyverrendszerek fejlesztése, az James Acton nemzetbiztonsági szakértő szerint talán az amerikai műhold-konstellációkra adott válasz lehet, amelyek a hagyományos, földről indított műholdellenes rakétákkal (ASAT) alig vagy egyáltalán nem károsíthatók.

A SpaceX ma már több mint 5000, Föld körüli pályán keringő műholdból álló Starlink rendszere ugyan civil kommunikációs célokat szolgál, de kulcsfontosságú volt Ukrajnának az orosz megszállás elleni védekezésben, főleg a háború korai szakaszában. A Starlink mellett az USA tavaly megkezdte egy katonai műhold-konstelláció, a PWSA (Proliferated Warfighter Space Architecture) kiépítését is.

Ez kiegészíti majd a geostacionárius pályáról infravörös szenzorokkal az egész bolygót pásztázó SBIRS rakétafigyelő műholdakat és képes lesz hiperszonikus rakéták követésére, valamint szárazföldi vagy tengeri rakétavédelmi rendszerek vezérlésére. A 2025 végéig akár már 200 műholdból álló PWSA sokkal ellenállóbb lesz a konvencionális támadásokkal szemben, mint a kis számú és költséges űreszközből felépülő SBIRS, aminél akár egyetlen műhold elvesztése is súlyos problémát okozhat.

De hogyha Oroszország nukleáris fegyvereket vet be a világűrben, az nemcsak az Egyesült Államok, hanem a stratégiailag és politikailag hozzá közel álló Kína egyre bővülő és egyre szofisztikáltabb műholdflottáját is elpusztíthatja. Az ázsiai ország a következő években több tízezer műholdat szeretne elindítani, saját kommunikációs műhold-konstellációjának (Kuo-vang) kiépítésére.