Fabó Dániel: Mire jó az alvás, ha közben kikapcsol a tudat, és sebezhetők vagyunk?
November elején rendeztük meg 10. Qubit Live estünket, amelyen meghívott előadóinkkal az alvás és az álmodás folyamatát jártuk körül, valamint azt, hogy milyen hatással lehetnek a memóriánkra, a biológiai óránkra, az egészségünkre és a betegségeinkre. A napokban megosztjuk az eseményen elhangzott előadásokat, a kerekasztal-beszélgetést és a nézői kérdésekre adott válaszokat is, hogy az is megnézhesse őket, aki nem tudott részt venni a Qubit+ előfizetőinek meghirdetett, telt házas rendezvényünkön.
Allan Rechtschaffen, az alvás funkcióját kutató amerikai tudós azt találta mondani, hogy ha az alvás nem valamilyen vitális funkciót tölt be, akkor az az evolúció legnagyobb hibája. Ugyanis alvás közben kikapcsol a tudat, gyakorlatilag nem csinálunk semmit, és eléggé sebezhetők vagyunk. Akkor tulajdonképpen miért is jó ez nekünk?
Ezekkel a gondolatokkal vezette fel előadását Fabó Dániel neurológus szakorvos, a Semmelweis Egyetem Idegsebészeti és Neurointervenciós Klinika Epilepszia Centrumának korábbi vezetője, amelyben azt a témát igyekezett körüljárni, milyen funkciója lehet az alvásnak, és ez hogy kapcsolódik a szakterületéhez, az epilepszia kezeléséhez.
Mint elmondta, kísérletekkel támasztották alá, hogy az alvás létszükséglet. Az egyik ilyen korai kutatásban a teljes alvásmegvonást átélő patkányok majdnem mindegyike egy hónapon belül meghalt, vagy fel kellett áldozni, mert haldokolt, ezért etikai okoknál fogva le kellett állítani a kísérletet.
Azon túl, hogy az alvás létszükséglet, Fabó azt is kifejtette, mennyire fontos szerepet játszik a memória konszolidációjában. Az érzékszervi információ a hallás, a látás, a tapintás, a szaglás és az ízlelés mentén bekerül az agy érzékszervnek megfelelő területére, innen ezek az információk a hippokampuszban összegződnek – ezt nevezzük rövid távú memóriának. Később alvás alatt történik a memória konszolidációja, amikor is ez a memórianyom hosszú távú memórianyomként átíródik az agykéregbe. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, az alvás közbeni elektromos agyi aktivitásban gyors HFO-fodrokra (high frequency oscillator, vagyis magas frekvenciájú oszcillátor) van szükség, amik alvási orsókba csoportosulnak, majd alvási lassú hullámú rezgési fázisokba rendeződnek. Az egésznek az értelme az, hogy a sejtek meghatározott módon tudjanak információt közvetíteni, hogy megtörténhessen a memórianyom megfelelő átíródása a rövid távúból a hosszú távú memóriába.
Fabó szerint az epilepszia folyamán a hippokampuszban kóros orsók és fodrok keletkeznek, és elromlik a memóriakonszolidáció. Ebben a betegségben a neurológus szakorvos szerint ez áll a memória károsodásának hátterében. Kutatótársaival arra az eredményre jutottak, hogy ha az agykérget elektródákkal a megfelelő pontokon ingerlik, ez részt vehet az epilepsziás rohamok gátlásában, míg ha a talamuszban mutathatók ki az epilepsziás tüskék és ott történik az ingerlés, annak segítségével akár hússzor jobban reagálhat a beteg a kezelésre.
Az előadás videó és podcast formájában is elérhető. Nézd meg itt:
Vagy hallgasd alább:
Az epizód elérhető Spotify-on, Google Podcasts-on, Apple Podcasts-on, sőt RSS-ben és egyre több csatornán, iratkozz fel!
A 10. Qubit Live az Ökotárs Alapítvány és a Mérték Médiaelemző Műhely Szabad Média pályázatának támogatásával valósult meg. Az itt megjelenő vélemények nem tükrözik a támogatók álláspontját.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
