Évekbe telhet, mire sikerül pótolni a száj- és körömfájás miatt leölt tehénállományt
„Egyáltalán nem mindegy, hogy a beígért kártalanítás a leölt állat könyv szerinti értékét fedi vagy mást is, mert nemhogy fiatal tehenet, de már növendék üszőt sem kapni, a szopós borjúnak meg nem pár hét és nem két fillér a felnevelése, és olyan sem lesz, mint amelyik megkapta az anyja tőgyéből a föcstejet” – mondja egy kiskunsági családi tehenészet tulajdonosa. A Qubitnek név nélkül nyilatkozó gazda szerint a kolosztrumnak is nevezett, az immunrendszer fejlődését szavatoló előtej híján szinte biztosan jóval többet kell költeni gyógyszerekre és állatorvosra, még akkor is, ha a magyar szakzsargonban pingvintej néven emlegetett mai tápszerek az összetevők tekintetében ugyanolyanok, mint a természetes táplálék.
A ragadós száj- és körömfájás járványszerű kitörése előtt a tejre szelektált tehenek ára kortól és igazolt vemhességtől függően 350-800 ezer, az üsző borjaké pedig 80-100 ezer forint körül mozgott a magyar piacon, forrásaink szerint jelenleg már erős áremelkedés tapasztalható.
„A biológia jelen állása szerint a pár hetes borjúból a leggondosabb nevelés mellett sem lesz 28-30 hónapnál előbb, fajtától függően napi 30-40 liter tejet adó haszonállat. Ezért sem mindegy, hogy mikor és mekkora lesz a pénzügyi segítség” – folytatja a teleptulajdonos.
Segítő állam
Mint megírtuk, a szarvasmarhákat és más párosujjú patásokat megbetegítő ragadós száj- és körömfájás vírusának jelenlétét eddig négy Győr-Moson-Sopron megyei gazdaságban igazolták. A vírust először Kisbajcson észlelték, egy szarvasmarhatelepen, ahol az állatok a betegség jellegzetes tüneteit mutatták: magas láz, levertség, a nyelvükön, ajkaikon és lábvégeiken megjelenő hólyagok.
Azt, hogy a kórokozó 1973 óta először ismét megjelent az országban, március 6-án igazolta laboratóriumi vizsgálat, aztán március végére egy Levél községi tehenészet után a kórokozó átterjedt Szlovákiába, több, határhoz közeli állományt is megfertőzve, majd április elején Darnózseli és Dunakiliti településeken található telepeken bukkant fel. Az országos főállatorvos ezután rendelte el a fertőzött állatok vírus elleni vakcinázását, leölését és elföldelését. A kormányzati operatív törzs felállításával egy időben Szlovákia és Ausztria lezárta a kisebb határátkelőket, míg a nyitva maradó átkelőknél megkezdődött az áthaladók fertőtlenítése.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma cikkünk megjelenéséig nem talált újabb fertőzést, de mint az április 14-én este kiadott közleményük fogalmaz, „nem lankadhat a figyelem, hiszen a vírus átlagos lappangási ideje szarvasmarháknál 14 nap”.
A Nébih jegyzőkönyveiben március eleje óta összesen 8300 állat ártalmatlanítása szerepel.
Időközben, április 12-én Nagy István agrárminiszter „vis maior helyzetet” rendelt el, ami az Agrárszektor szakportál szerint annyit tesz, hogy „a gazdálkodóknak a kényszerhelyezettel kapcsolatos kérelmeik mellé nem kell külön igazolást benyújtaniuk”. Az agrárminiszter azt a hónap eleji bejelentését is megerősítette, hogy „a fertőzött állattartó telepek dolgozóinak fizetését az állami bérgarancia terhére átvállalja a kormányzat”, továbbá, hogy „hitelmoratórium is segíti az állattartókat: minden érintett esetében egy évre felfüggesztik a hitelek tőke- és kamattörlesztését”, amivel „a telepek újraindulását” ösztönöznék. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) április 11-én közleményben tudatta, hogy
„a kormány kiemelt célja a ragadós száj- és körömfájás vírus mielőbbi megállítása, illetve az érintett gazdálkodók kártalanítása. A mentesítést követően, a veszély elmúltával fontos ösztönözni a felszámolni kényszerült állatállomány pótlását, ezzel segítve az állattartókat tevékenységük folytatásában”.
A konkrétumokról, a kártalanítás és az „újraindulási” támogatás összegéről levélben érdeklődtünk az Agrárminisztériumnál és a NAK-nál, amennyiben választ kapunk, frissítjük cikkünket.
Két és fél év
A négy fertőzött telepen eliminált 8300 egyed nagyjából 6,5 milliárd forintba kerülő pótlása forrásaink szerint nem lesz egyszerű feladat. Már csak azért sem, mert a tápszeren üszővé, vagyis növendék tehénné nevelt borjú csak 20 hónapos kora után vemhesíthető. Ekkorra éri el ugyanis az ivarérettség mellett azt a testtömeget és biológiai fejlettséget, amikor az inszeminálásnak nevezett mesterséges módszerrel megtermékenyíthető. „Elsőre általában nem fognak meg, az ivarzási ciklushoz igazodó következő próbálkozást 9 hónap vemhesség követi, az első eladható tej csak az ellést követő hónap végére fejhető” – mondja a Qubitnek a már idézett gazda.
A tejre szelektált, Magyarországon elsősorban holstein-fríz, vagy a holstein-frízzel keresztezett magyar tarka fajta (úgynevezett F1) egyedek nehezen ellenek, gyakran van szükség speciális állatorvosi segítségre, sokszor a drága (jelenleg 150 ezer forint körüli összegbe kerülő) császármetszéses beavatkozásra.
A szarvasmarhatelepek szakmai vezetői azért ragaszkodnak a saját tenyésztéshez, mert a tejtermelést nem csak a laktáció időtartama és intenzitása határozza meg, hanem egyebek mellett a tőgy morfológiája és a fejhetőség, vagyis az állatok etológiai alapú együttműködése is. „Ezek a tulajdonságok öröklődnek, így egyáltalán nem mindegy, hogy milyenek az egyedre szabott takarmányozáson kívül az év minden napján folyamatos gondoskodást igénylő tehenek” – mondja a kiskunsági tejgazdaság tulajdonosa.
Agrárközgazdasági kalkulációk szerint az eddig leölt tehenek éves szinten 70-75 millió liter tejet termeltek, aminek piaci értéke eléri a 15-16 milliárd forintot.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
