Ezért nehéz megfékezni a Magyarországon 52 év után felbukkant ragadós száj- és körömfájás vírust
Több mint ötven év után újra felütötte fejét Magyarországon a ragadós száj- és körömfájás. A rendkívül fertőző kórokozó világszerte minden évben súlyos gazdasági károkat okoz, és ha megjelenik egy korábban vírusmentes országban, az egészen katasztrofális veszteségekhez vezethet – ezt 2001-ben a britek is megtapasztalták, amikor mintegy 2 ezer gazdaságban több millió állatot kellett leölniük.
Csütörtökön Gulyás Gergely, miniszterelnökséget vezető miniszter a kormányinfón azt mondta, hogy nem zárható ki, hogy mesterségesen előállított vírussal van dolgunk, amit kémcsőben hozhattak létre. Kemenesi Gábor virológus, a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának igazgatója a miniszter állítására reagálva a Qubitnek elmondta: a nullához közelít annak az esélye, hogy a vírust valaki egy laboratóriumban rakta volna össze.
A szarvasmarhákat és más párosujjú patásokat megbetegítő vírus jelenlétét eddig négy magyarországi gazdaságban igazolták, amelyek mind Győr-Moson-Sopron megyében találhatók. A vírust először Kisbajcson észlelték, egy szarvasmarhatelepen, ahol az állatok a betegség olyan jellegzetes tüneteit mutatták, mint a magas láz, a levertség, valamint a nyelvükön, ajkaikon és lábvégeiken megjelenő hólyagok. Azt, hogy a kórokozó 1973 óta először ismét megjelent az országban, március 6-án laboratóriumi vizsgálat igazolta.
Március végén a vírus újabb telepen jelent meg, egy Levél községi szarvasmarha-állományban, valamint átterjedt Szlovákiába, több, magyar határhoz közeli állományt megfertőzve. Ezután április elején a kórokozó két másik, Darnózseli és Dunakiliti településeken található szarvasmarhatelepen bukkant fel. Nagy István agrárminiszter vasárnap azt mondta, hogy „a tét nem kevesebb, mint hogy a magyar állatállományt meg tudjuk-e védeni”.
Ennek érdekében az országos főállatorvos szigorú intézkedéseket rendelt el, köztük a fertőzött állományok vírus elleni vakcinázását, majd leölését és eltemetését. A kormány operatív törzset állított fel a védekezés összehangolása érdekében, miközben Szlovákia és Ausztria is lezárta a Magyarországgal határos kisebb határátkelőit, míg a nyitva maradó átkelőknél megkezdte az áthaladó járművek fertőtlenítését.
De miért képes a ragadós száj- és körömfájás vírus ennyire hatékonyan terjedni, nemcsak egy állományon belül, hanem egymástól viszonylag távoli gazdaságok között? És miért nem lehet a járványt a fogékony állatok beoltásával könnyen megállítani?
Évszázadok óta bosszantja az állattartókat a vírus
A ragadós száj- és körömfájás évszázadok óta nehezíti a gazdálkodók és állattartók életét. A megbetegedéshez hasonló tüneteket mutató szarvasmarhákról szóló első feljegyzés 1514-ből származik, Girolamo Fracastoro velencei orvostól és tudóstól. A kifejlett állatoknál általában nem halálos, de őket legyengítő vírus a 19. században komoly problémákat okozott a nyugat-európai tejipari ágazatnak. Ekkor viszont már a mikrobiológia és vizsgálati eszközök fejlődésével lehetővé vált a járványt okozó kórokozó tanulmányozása.
Friedrich Loeffler és Paul Frosch 1898-ban kimutatták, hogy a ragadós száj- és körömfájásért nem egy baktérium, hanem egy annál kisebb méretű fertőző ágens felel. Ezzel a ragadós száj- és körömfájás vírus (FMDV) volt az első, állatokat fertőző vírus, amit a tudomány azonosítani tudott. A következő évtizedek virológiai kutatási feltárták, hogy a kórokozó a burok nélküli RNS-vírusok közé tartozik, azon belül is a Picornaviridae családba.
Ezek fontos jellegzetessége, hogy a lipidburokkal rendelkező vírusokhoz képest (mint az influenza vagy a covidért felelős SARS-CoV-2) hosszabb ideig képesek stabilnak és fertőzőképesnek maradni a környezetben, emellett ellenállóbbnak számítanak a fertőtlenítőszerekkel szemben is. Az FMDV, amely a négy Aphthovirus egyike, mindössze 30 nanométer átmérőjű, vagyis közel háromezerszer kisebb, mint egy emberi hajszál vastagsága. Lipidburok hiányában a vírusrészecske egy ikozaéder alakú fehérjeburokból (kapszid) és a benne rejlő örökítőanyagból áll.
A kapszid felszíni fehérjéi alapján a kutatók a ragadós száj- és körömfájás vírus hét szerotípusát különböztetik meg. Ezek közül az ázsiai O–szerotípus felel a világszerte kirobbanó járványok 70 százalékáért, köztük a mostani magyarországi és szlovákiai járványért is.
Az Európai Unió referencialaboratóriuma által végzett genetikai vizsgálat szerint a magyar és szlovák gazdaságokban felbukkant kórokozó legközelebbi rokona egy 2018-ban, Pakisztánban azonosított vírusszekvencia. Kemenesi erről a Qubitnek azt mondta, hogy a genetikai adat indikációként szolgálhat, de a kórokozó eredetét és azt, hogy pontosan milyen úton jutott be az országba, járványügyi nyomozásnak kell feltárnia, amihez elengedhetetlenek a megfigyelési (surveillance) adatok.
Miközben Észak-Amerika és egy-egy, a mostanihoz hasonló járványkitörést leszámítva Európa vírusmentes, Afrikában és Ázsiában különböző szerotípusok endemikusak, vagyis egy adott területen folyamatosan jelen vannak és gyakorta fertőzik az állatállományokat. Az egyes szerotípusok között a fertőzés és a vakcinázás sem alakít ki keresztvédettséget, vagyis azokon a területeken, ahol a vírus különböző típusai is jelen vannak, az állatállományok többször is megfertőződhetnek.
A kórokozó szarvasmarhák mellett birkákat, kecskéket, sertéseket, szarvasféléket és bölényeket képes megbetegíteni. A vírust lámák és alpakák is elkaphatják, de bennük sokkal enyhébb a betegség lefolyása. Rendkívül ritkán emberek is megfertőződhetnek, de a betegség lefolyása ezekben az esetekben viszonylag enyhe, és a vírusnak – ellentétben például a madárinfluenzával – nincs pandémiás kockázata.
Igen, tényleg messzire elviheti a szél
Annak, hogy a ragadós száj- és körömfájás vírus extrém hatékonyan képes terjedni, több oka is van:
- az ellenálló képessége, ami miatt hetekig fertőzőképes maradhat a környezetben és aeroszolok útján terjedhet;
- az a jellemzője, hogy a sikeres fertőződéshez – legalábbis szarvasmarhák esetén – már egészen kevés vírusrészecske is elegendő;
- a lehetséges gazdafajainak széles köre;
- a hét, egymással szemben keresztvédettséget nem biztosító szerotípusa;
- az, hogy a fertőzött állatok tünetmentesen is továbbadhatják a vírust, akár már négy nappal az észrevehető tüneteik megjelenése előtt;
- és az, hogy egyes fajok rendkívüli vírusmennyiséget képesek a környezetbe juttatni – a sertések például a vírus különösen hatékony terjesztőiként ismertek, mivel 30-100-szor annyi vírusrészecskét lélegeznek ki, mint a szarvasmarhák vagy a birkák.
Bár a vírus az egyedek közötti közvetlen érintkezéssel is átadódhat, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) szerint a szarvasmarhák többnyire a kórokozó belélegzésével fertőződnek meg. Miután a vírus bejut az állat szervezetébe, a fertőzés a szájüreget, garatot és légutakat borító hámsejteken keresztül történik. Itt a vírusrészecskék a sejtmembránban található integrin receptorokhoz kötnek – amik normál esetben a sejtfunkciók szabályozásában játszanak szerepet –, és így jutnak be a sejtekbe, majd nagyon gyorsan elkezdenek replikálódni.
Az, hogy az aeroszolokhoz, vagyis a levegőben lebegő szilárd részecskékhez és folyadékcseppekhez kötődő vírus belélegzése az egyik fő fertőzési útvonal a szarvasmarháknál, különösen komoly kihívássá teszi a járvány megfékezését. „Kedvező körülmények esetén a levegőben terjedő vírus gyorsan képes terjedni és a kijelölt karanténzónán kívül is megbetegedéseket okozhat, megnehezítve a járvány megállítását célzó intézkedéseket” – írják a brit Pirbright Intézet kutatói egy 2022-es tanulmányukban.
Ennek kockázatát egy 1981-es, kirívó példa világítja meg a legjobban. Ekkor, mint a szakemberek kifejtik, a szél által szállított kórokozó Franciaországból átterjedt a La Manche csatornán található Wight-szigetre, vagyis mintegy 300 kilométeres távolságot tett meg, részben a tenger fölött. A szél útján történő terjedésnek szerepe volt a 2001-es brit járványban is, ahol a vírus több esetben így adódott át egymáshoz közeli gazdaságok között. Ennek kockázata a mostani magyarországi járvány során is fennáll, és Nagy április 6-án már arról beszélt, hogy a meteorológiai szolgálat bevonásával modellezik, mely telepek lehetnek veszélyben a szél által történő terjedést illetően.
A héten többször is megkerestük a Nébihet, arról érdeklődve, hogy vajon mi vezethetett a vírus hatóság által is váratlannak nevezett magyarországi megjelenéséhez, valamint hogy az eddigi vizsgálatok szerint milyen úton terjedhetett át a vírus az érintett szarvasmarhatelepek között.
A hatóság cikkünk megjelenése után, péntek délután reagált a megkeresésünkre. Ebből kiderül, hogy a ragadós száj- és körömfájás vírusának magyarországi felbukkanása óta a Nébih határozott hatósági intézkedéseket vezetett be. „A fertőzött telepeket lezártuk, vakcinázzuk, mentesítjük. Emellett az ország összes állattelepét folyamatosan monitorozzuk, rendszeres mintavétel és laborvizsgálat zajlik” – írják. Úgy vélik, hogy a védekezés nemcsak a hatóságok feladata, hanem óriási felelőssége van az állattartóknak is, akiknek kötelességük betartani minden hatósági előírást és a megelőzéshez szükséges óvintézkedéseket.
Hozzáteszik, hogy a járványügyi nyomozás jelenleg is zajlik, és a vizsgálatok a vírustörzs magyarországi megjelenésére és terjedésére is kiterjednek. A kimutatott törzs nem azonos a Németországban januárban azonosított vírustörzzsel, és a Nébih szerint az eddigi vizsgálatok nem tártak fel egyértelmű kapcsolatot az egymást követő kitörések között. A hatóság a Qubitnek eljuttatott válaszában megismételte a Gulyás Gergely által csütörtökön elmondottakat, azt állítva, hogy „nem lehet kizárni azt sem, hogy a vírust mesterségesen állították elő”.
Az oltás segíthet a járvány megfékezésében
Bár vannak oltások, amelyekkel megelőzhető a betegség, azokon a területeken, ahol nem endemikus a vírus (ilyen Magyarország is) az állatok leölésével kontrollálják a járvány terjedését, foglalják össze 2022-es tanulmányukat Yadav Shankar, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének szakembere és kollégái.
Abban az esetben, ha a járvány csak egy kis területen van jelen és realisztikus esély van a megállítására, a szakértők szerint az állatok beoltásának, majd életben tartásának gazdasági szempontból kevés értelme van. Egyrészt az iránymutatások három helyett hat hónapos kereskedelmi embargót javasolnak abban az esetben, ha beoltásuk után az állatokat életben tartják, másrészt a vakcinázás után is szükséges az állatok folyamatos monitorozása és tesztelése, aminek jelentős erőforrás- és költségigénye van.
Arról is próbáltunk érdeklődni a Nébihnél, hogy felmerülhet-e a vírus további terjedése esetén az érintett telepek körüli, úgynevezett gyűrű-vakcináció, vagy a magyarországi szarvasmarha- és más fogékony állatállományok szélesebb körű oltása. „A fertőzött telepeken alkalmazott vakcinázás célja, hogy a már fertőzött - és akár tünetmentes, lappangási időszakban lévő - állatokban a vírusürítést csökkentsék az állat kényszervágásáig és ezzel megelőzzék a betegség továbbterjedését más gazdaságokba” – reagálta kérdésünkre a hatóság cikkünk megjelenése után.
A hatóság honlapján elérhető tájékoztató szerint a betegség elleni oltásra például akkor kerülhet sor, ha a fertőzött állatokban le szeretnék csökkenteni a vírusürítési időszakot, amit el is rendeltek. Ugyanakkor azt írják, hogy „a vakcinázott állatokat is le kell a későbbiekben ölni, az ország a mentességét ugyanis csak ezt követően nyerheti vissza”.
A Nébih szerint az oltási stratégiát az adott járványhelyzet határozza meg, így lehetőség van a járványgócban történő vakcinázásra (erre sor került), vagy több járványkitörés esetén a járványgócok körüli oltott állatokból álló védőzóna létrehozására (ez lenne a gyűrű-vakcináció). A hatóság szerint a vírus terjedésének fékezésére hasznos eszköz az oltás, de szélesebb körű alkalmazása azzal a kockázattal járhat, hogy az ország később szerzi vissza a mentességét, ami miatt hosszabb időbe telne a kereskedelmi korlátozások feloldása.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Kapcsolódó cikkek
