Farkas Bertalannak még a szűkös Szaljut–6-tal kellett beérnie, Kapu Tibor viszont a valaha épített legnagyobb űrállomásra érkezett

Jurij Gagarin 1961. április 12-i első és Kapu Tiborék 2025. június 25-ei repülése között 703 űrhajós és űrturista lépte át a világűr határát, a 100 km-es magasságban húzódó Kármán-vonalat. De ha az amerikai légierő 80 km-es határa alapján számolunk, akkor 742-en jártak eddig az űrben.

Miközben eddig még csak 12 asztronauta lépett a Hold felszínére, az űrhajósok majdnem fele (300 fő) járt már valamelyik űrállomáson, a szovjet MIR-en, a kínai Tienkungon vagy a nemzetközi koprodukcióban felépített ISS-en. A 2000-es évek elején indult, és azóta iparággá fejlődött űrturizmus az összes űrben járt ember tizedét (73 fő) adta eddig. Az űrhajósok és űrturisták 15 százaléka nő (105 fő), akik közül négyen vesztették életüket a Challenger és a Columbia űrrepülőgépek katasztrófái során. Emellett tizenöt férfi vesztette életét ezen és más űrmissziók közben.

Az űrhajósok és űrturisták 47 ország állampolgárai közül kerültek eddig ki. Legtöbbjüket a volt Szovjetunió és az Egyesült Államok juttatta az űrbe, de űrturisták között akadtak már új-zélandi, bahamai, szingapúri és egyiptomi állampolgárok is.

Ha azonban az első repülésük időrendjében nézzük a nemzetiségüket, jól látszik, hogy a hetvenes évek legvégéig csak szovjet és amerikai űrhajósok jártak az űrben. Először a szovjetek vitték fel a baráti országok asztronautáit: a csehszlovák, a lengyel, a kelet-német és a bolgár után következett összességében 95. űrhajósként az első magyar, Farkas Bertalan. De az első nyugat-európai is az oroszokkal repült: az első francia űrhajós (109., Jean-Loup Chrétien) a Szojuz T–6 fedélzetén érkezett a Szaljut–7 űrállomásra kardiovaszkuláris kísérleteket végezni. Az amerikaiak elsőként kanadai űrhajóst (150., Marc Garneau) vittek az űrbe.

A Szovjetunió szétesése után felélénkült a nemzetközi együttműködés, és egyre több ország űrhajósai repültek Bajkonurból. Sőt, eleinte az oroszok kezdték az űrturizmust is: 20 millió dollár befizetésével (és a kiképzés elvégzésével) lehetett jegyet váltani a világűrbe. Ötödikként a Magyarországon született techmilliárdost, Charles Simonyit vitték fel a Nemzetközi Űrállomásra, és máig ő az egyetlen űrturista, aki kétszer is befizetett az útra.

Az első kínai tajkonauta 2003. október 15-én szállt fel, és vele együtt eddig összesen 26 kínai űrhajós járt a világűrben – nagy részük a Tienkung–1, Tienkung–2, valamint ma is Föld körüli pályán keringő Tienkung űrállomáson – ahol jelenleg három tajkonauta tartózkodik.

Az űrállomások története az 1970-es évekre nyúlik vissza, a szovjet Szaljut és az amerikai Skylab űrbeli laborokra. Ezek közül magyar szempontból a Szaljut–6 a nagyobb jelentőségű, ugyanis Farkas ezen az állomáson dolgozott űrrepülése során. Az 1980-as évek végén a Szovjetunió felbocsátotta kínai Tienkungnál némileg nagyobb MIR űrállomását, amihez a hidegháború után amerikai űrrepülőgépek is csatlakoztak. Az Egyesült Államok közben partnereivel, köztük Oroszországgal elkezdte építeni a Nemzetközi Űrállomást, ami immár 25 éve üzemel folyamatosan Föld körüli pályán.

A következő ábrán a két magyar űrhajóst szállító rakéták összehasonlítása látható: 1980-ban Farkast és társát egy második generációs Szojuz szállította Bajkonurból a Szaljut–6 űrállomásra, Kapuék pedig a SpaceX Falcon–9 rakétájára szerelt Crew Dragon űrhajóban utaztak Floridából az ISS-re.