Mentális forradalomra lenne szükség az oktatásban
Mi történhet az oktatással a Tisza Párt kétharmados győzelme után? Vajon meddig mehet el ekkora társadalmi felhatalmazással az új kormány egy olyan területen, amelynél az elmúlt 16 évben talán csak az egészségüggyel voltak elégedetlenebbek az emberek?
A Tisza oktatási programjáról eddig nem sokat tudni: szó van önálló oktatási minisztérium létrehozásáról, a Klebelsberg Központ (korábban KLIK) átalakításáról, az iskolai és pedagógiai autonómia visszaadásáról, a Nemzeti Alaptanterv (NAT) módosításáról és a tankönyvpiac felszabadításáról. Ezek valóban fontos lépések, de továbbra sem ismert, hogy ennél rázósabb társadalmi erejű változásokat, mint amilyen az oktatási rendszer igazságosabbá tétele és az esélyegyenlőség erősítése, amihez bizony rövid távon a középosztálynak is áldozatokat kellene hoznia, vajon a várható társadalmi ellenállás ellenére is be merné-e vállalni a Tisza-kormány? Vagy elérkezett az oktatás történetében az a pillanat, amikor ekkora társadalmi felhatalmazás mellett ilyen horderejű rendszerszintű változásokba is bele fog kezdeni az új kormány?
Április 20-án, hétfő reggel, amikor a Qubit podcast adása készült, még semmit nem lehetett tudni a leendő oktatási miniszter személyéről és programjáról. Az alábbi podcast Lannert Judit oktatáskutató, a T-Tudok Oktatáskutató Központ szenior kutatója, Nahalka István oktatáskutató és Váradi Balázs közpolitikai elemző, a Budapesti Intézet vezető kutatója beszélget Kende Ágnessel, a Qubit állandó szerzőjével arról, hogy mit tehet és mit kellene tennie egy új kormánynak ahhoz, hogy eredményessé és méltányossá váljon a magyar oktatás.
„Mielőtt a prioritásokat felállítjuk, kellene egy új narratíva” – mondta Lannert Judit, aki szerint az oktatási reform nem pusztán intézményi-technikai kérdés, és egy emberségesebb, gyerekközpontúbb országkép felől is újra kell gondolni. Nahalka István arról beszélt, hogy a jelenlegi, felülről vezérelt rendszer helyett olyan fenntartói struktúrára lenne szükség, ami önkormányzati társulások kezébe adja a fenntartást, mert ezek jóval közelebb vannak az emberekhez, és nem a központ utasításait hajtják végre. Váradi Balázs pedig arra figyelmeztetett, hogy az új kormánynak mérlegelnie kell, hogy mi fér bele egy négyéves ciklusban a reformokba politikailag, költségvetésileg és az államigazgatás kapacitása szempontjából. „Próbáljunk meg nem szikével élőben vágni és fenekestül felforgatni az egész rendszert, hanem olyan pontokba nyúljunk bele, ahol nagyon biztosak vagyunk abban, hogy nem okozunk több kárt az újrarendezéssel”.
A Tisza programtervének része a NAT újragondolása is, amihez Nahalka szerint a legjobb lenne újfajta logikával és paradigmával nekiállni, amiben nincs szükség központi tantervek kialakítására, mert nincs szükség arra, hogy ennyire centralizáltan legyen megszabva, hogy mit tanítsanak az iskolákban.
Ami az iskola ideológiai nevelését illeti, a NAT-nak nem arról kell szólnia, hogy irodalomból kell-e Tormay Cécile-t tanítani vagy sem, hanem, ahogy Lannert fogalmazott, a 21. századi iskolának a mesterséges intelligenciával átitatott világára kell felkészítenie a gyerekeket: „nem a digitális eszközök bevitelére, hanem a kritikai gondolkodást, kreativitást és médiaműveltséget kell megtanítani a gyerekeknek”.
A magyar oktatás legsúlyosabb problémájának kezelésére, nevezetesen a szelekcióra és a roma gyerekek szegregációjára eltérő hangsúllyal ugyan, de mindhárom meghívott azt mondta, hogy nem oldható meg csak adminisztratív beavatkozásokkal, mert önmagában az elkülönítés megszüntetése nem szünteti meg az oktatási egyenlőtlenségeket; szükség van a pedagógiai kultúra átalakítására és az iskolák minőségének javítására is. Emellett fontosak a jogi keretek is, amik kijelölik azokat a határokat, amelyeket már nem lehet átlépni, de az integráció csak akkor működhet, ha nem veszteségként, hanem mindenki számára jobb minőségű oktatás részeként jelenik meg a társadalom számára.
Hallgasd alább:
Az epizód elérhető Spotify-on, Apple Podcasts-on, sőt RSS-ben és egyre több csatornán, iratkozz fel! A címlapkép Kiss Bence munkája.
Hallgass bele ezekbe is:
A fekete pontok és az osztályzatok az iskola valódi céljáról terelik el a figyelmet
Pedagógiai kultúraváltásra lenne szükség a magyar iskolákban, de ezt a kötött tanterv mellett a szelekciós nyomás is nehezíti. Podcastunkban Szimler Bálint filmje, a Fekete pont apropóján beszélgettünk Berényi Eszter oktatáskutatóval és Knausz Imre pedagógiai szakíróval.
Tudományellenesség nem a társadalomban van, hanem a politikában
Kell-e figyelnie a tudománynak a politikára? A magyar tudomány jövőjéről beszélgettünk Kutnyánszky Anikóval, a TDDSZ elnökségi tagjával, Miklósi Ádám biológussal, az MTA rendes tagjával és Fábri Györggyel, az egyetemfilozófia és tudományszociológia kutatójával.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Hogy tudná figyelembe venni az SNI-s gyerekek igényeit egy tanár, aki csak próbál végigrohanni az alaptanterven?
Egyre több sajátos nevelési igényű gyerek jelenik meg valamilyen diagnózissal az iskolákban, ahol gyakran nem is a tipikus fejlődésű társaik jelentik a nehézséget, hanem a szülők hozzáállása és az iskolák merevsége.
Döbbenetes mértékű iskolai szegregációra világít rá egy friss ombudsmani jelentés
Kirekesztett gyerekek, kezeiket mosó egyházi iskolák, menekülő tanárok, bújtatott költségek, nyílt diszkrimináció, de facto cigányiskolák és a white flight: ez nem Alabama 1954-ben, hanem Magyarország 2025-ben. A Qubit megszerezte a hétfőn kiadott jelentést.
Zsódi Viktor: Újra szövetséget kell kötni az iskola és a szülő között
Mekkora felelősségük van Magyarországon működő nagy egyházaknak a roma gyerekek iskolai szegregációjában, amire nemrég nagy hatású ombudsmanhelyettesi jelentés mutatott rá? Erről kérdeztük a piarista szerzetest, tartományfőnököt.
Magyarországnak is lenne mit tanulnia Mississippitől
Az USA legszegényebb állama 2008-ban olyan oktatási modellt vezetett be, amit több más államban is megirigyeltek, mert a szegénységben felnövő gyerekeknek is segít a fejlődésben. A módszer Magyarország számára is inspiráló lehet.
