A kihalás küszöbére jutott a nagy sonkakagyló
Alig maradt már az egykor gyakori nagy sonkakagylóból, a Pinna nobilisből a mediterráneumban: kezdetben a túlzásba vitt gyűjtőtevékenység miatt csökkent az állománya, 2016 óta pedig egy rejtélyes parazita pusztítja a kagylókat. Maite Vázquez-Luis, a Spanyol Oceanográfiai Intézet tengerbiológusa már 2017-ben elkezdte kongatni a vészharangot: a Frontiers in Marine Science szaklapban megjelent tanulmány szerint a spanyol vizekből több száz kilométeres területen pusztultak ki a kagylók, voltak olyan területek, ahol a mortalitás a 100 százalékot is elérte.
Az állomány olyan riasztó iramban pusztult, hogy a fajt 2019-ben a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) listáján a súlyosan veszélyeztetett kategóriába sorolták, 2021-re pedig már csak alig néhány elszórt területen maradt belőle ép populáció. Egy most induló programban a Valenciai Katolikus Egyetem, a Ligúriai Regionális Környezetvédelmi Hivatal és az Európai Unió szakemberei közös erővel próbálják megfejteni, hogy hogyan lehetne megmenteni a sonkakagylót a végső pusztulástól.
A bajt a Haplosporidium pinnae nevű parazita okozza, amely megfertőzi a kagyló kötőszöveteit, a beteg kagylók pedig úgy elgyengülnek, hogy előbb-utóbb képtelenek lesznek becsukni a héjukat, és így hamar felfalják őket a ragadozók. A legyengült kagylók könnyebben kapnak el más fertőzéseket is, ha pedig egyszer megtalálta őket a parazita, az az esetek többségében a halálukat jelenti.
Kemény kagylókat keresnek
Egyes kutatók szerint a Haplosporidium pinnae távolról érkező hajók ballasztvizével érkezhetett a térségbe, és könnyen lehet, hogy a globális felmelegedés tovább gyorsítja a terjedését. Jose Rafael Garcia-March, a Valenciai Katolikus Egyetem tengerbiológusa szerint a parazita kedveli a meleget: egy kísérletben a kutatók 215 fertőzött példányt hideg vízzel feltöltött akváriumban szállásoltak el. A hideg megállította a parazita szaporodását, de sajnálatos módon a kagylókét is, amint pedig felmelegítették a vizet, a parazita is újra aktivizálódott, és megölte a gazdatestet.
A kagylómentő program következő lépése a parazitának ellenálló kagylók vizsgálata lesz, ehhez a szakértők önkéntes búvárok segítségét is kérik. Ha sikerült feltérképezni, hogy hol élnek a keménykötésű sonkakagylók, megpróbálják megóvni őket a veszedelemtől, illetve megpróbálják megtudni azt is, hogy miért sikeresebbek a védekezésben ezek az állatok, mint kevésbé szerencsés társaik. Ha kiderül, hogy az eltérő hő vagy sómennyiség óvja meg őket a parazitától, megfelelő paraméterekkel rendelkező helyszíneken akár kagylórezervátumokat is létrehozhatnak.
A spanyol kormány nemrégiben jelentette be, hogy 382 millió euróval támogatja a tengerszennyezés elleni küzdelmet, ebből pedig a kagylóvédelemre is szánnak némi pénzt, a projektre különböző forrásokból az elkövetkező három évben összesen 5,2 millió eurót fordítanak.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: