„Az átlagos magyar embernek még mindig nem alakult ki a spárgaevő-kultúrája” – panaszkodott tavaly a Vidéki Élet magazin, pedig már az 1600-as években is írtak magyarul a zöldségről, aminek a rómaiak 24 gyógyhatást tulajdonítottak.
Karinthy Frigyes érzékeny búcsújában a dinnyét némi rosszindulattal és teljes joggal a tökkel hozta atyafiságba, ám ő a görögre gondolt. De mi a helyzet a sárgával, a nyári szezon megosztó gyümölcsével, ami, csak hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, valójában zöldség?
Amilyen gyanakvással fogadta Európa a burgonyát, olyan fényes karriert futott be: William H. McNeill történész egyenesen történelemformáló zöldségnek tekintette, de a viktoriánus angolok még köszvény ellen is hatásosnak tartották.
Az emberiség története összefonódik a szarvasmarháéval, és mára egymilliárd él belőlük a Földön, de jótéteményeik mellett van egy hatalmas bűnük is.
A szibériai származású fűszernövény a 14. században hódította meg Európát, olyannyira, hogy a franciák a fűszerek királyának nevezték. Különleges íze és kiváló élettani hatása mellett a tárkony természetesen a sárkánymarásra is jó.
Parázna gondolatok, kéziratos formában fennmaradt receptek, szörnyülködő francia szakácsok, a pizza megszentségtelenítése és Ed Sheeran tetoválása: minden, amit tudni érdemes a kecsapról. Vagy kecsöpről.
Kevés olyan zöldség létezik, amiért egy emberként és istenként rajongott Apicius, Arisztotelész és Aphrodité: beválik a fokhagymaszag ellen, vitaminbomba, bőven terem, télen is hozzáférhető, ruhát is lehet vele festeni, és még pirosat is pisilhetünk tőle.
A görögök és a rómaiak is sonkáztak, a kínaiak is sonkáztak, egy ideje a fél világ sonkázik, húsvétkor pedig még az is sonkázik, aki nem akar. De miért éppen a sonka, és miért nem nyúl, bárány vagy tengerimalac?
Ha ősz, akkor tök, attól függetlenül, hogy faragjuk-e vagy sem. De honnan jött, hol van, és hová tart a tök, és mit eszünk rajta?
Az első tavaszi zöldségnek az idők során számtalan gyógyhatást tulajdonítottak. Meghűlés? Köhögés? Szívproblémák? Stressz? Skorbut? Hepatitisz? Rák? Retek!
Számtalan változatban ismerik és kedvelik világszerte a szilvát, a csodás gyümölcsöt, amely a japán hagyomány szerint a kert északkeleti csücskébe ültetve megóv a gonosztól, ráadásul Kínában paraziták és fekélyek ellen is hatásosnak tartják. A pálinkától eltekintve a magyarok nem rajonganak érte.
A somfából régen gereblyét, baltanyelet és pásztorbotot faragtak, sőt egy legenda szerint Krisztus keresztje is ebből készült. A nyári erdőszél fanyar gyümölcse kétszer annyi aszkorbinsavat tartalmaz, mint a narancs, a belőle nyert lében pedig tízszer annyi kalcium található, mint más gyümölcslevekben. Pálinkának és lekvárnak is kiváló.
Magyarország egyik legkedveltebb zöldségének Indiában ringatták a bölcsőjét, ahonnan aztán az egész világon elterjedt. A görögök és a rómaiak rajongtak érte, Ur városában úgy uborkáztak, mintha nem lenne holnap, sőt, az uborkát még a Biblia is említi. Népszerűsége azóta is töretlen a hamburger kötelező uborkaszeletétől a magyar nyári ablakpárkányok kötelező eleméig, a kovászos uborkás üvegig.
Megóvja a jószágot a féregtől, megmondja, ki a boszorkány a faluban, előzi az ördögöt, szerencsét hoz a friss házasoknak, és alig létezik betegség, amit a babonák szerint ne gyógyítana: virágzik a bodza!
Kevés megosztóbb gyümölcs létezik a naspolyánál: a rómaiak imádták, a 17. századi holland festészet az erkölcsi romlás és a prostitúció szimbólumaként használta, a franciáknak és az angoloknak pedig, élükön Shakespeare-rel, a kutya ánusza jutott róla az eszébe. Itt a november, itt a szezon!