Úgy száguldott el egy kisbolygó a Föld mellett, hogy alig vettük észre
A Földhöz soha nem látott közelségben haladt el egy apró kisbolygó augusztus 16-án, derül ki az amerikai űrügynökség, a NASA közleményéből. A nagyjából terepjáró méretű, 2020QG jelzésű égitest 2950 kilométerre húzott el bolygónk felszínétől, amely a legközelebbi elhaladás, amit eddig földközeli kisbolygóknál feljegyeztek.
A kis égitest mindössze 3-6 méter átmérőjű, azaz a NASA szerint komoly veszélyt akkor se jelentett volna, ha a pályája a Földét keresztezi. Összehasonlításul az oroszországi Cseljabinszk városa feletti 2013-as tűzgömböt egy ennél közel négyszer nagyobb, 20 méteres kisbolygó okozta, amelyet nem sikerült a légkörbe lépése előtt észlelni.
A 2020QG-hez hasonló, néhány méteres mérettartományba tartozó égitestekből több százmillió is lehet a Naprendszerben. Ezek a Föld légkörébe lépve általában elégnek, amire évente néhányszor kerül sor az űrhivatal szerint. Az azonban szinte mindennapos, hogy földközeli kisbolygók (near-Earth asteroids, NEA) biztonságosan megközelítik bolygónkat, általában még a Hold távolságán is túl. Léteznek azonban sokkal nagyobb földközeli kisbolygók is, amelyeket kutatók űrszondák segítségével tanulmányoznak. Ilyen a közel 500 méter átmérőjű Bennu is, amelyből októberben vesz majd mintát a NASA OSIRIS-REx űrszondája. A kisbolygók kutatása nemcsak bolygóvédelmi szempontból érdekes: vizsgálatuk a Naprendszer korai állapotáról, a földi víz egy részének eredetéről és talán még az élet keletkezéséről is információkkal szolgálhat.
A kommunikációs műholdjak alatt száguldott át az apró égitest
Az 2020QG kisbolygó tízszer közelebb került hozzánk, mint a geostacionárius pályán, a Földtől 35 ezer kilométerre keringő kommunikációs és időjárási műholdak. Az Indiai-óceán déli része fölött került a legközelebb a Földhöz, 2950 kilométeres távolságban, augusztus 16-án, magyar idő szerint reggel 6:08-kor.
A néhány méteres, halvány objektumok felfedezése különleges kihívást jelent a szakemberek és műszerek számára, így jellemzően csak akkor fedezik fel őket, amikor megközelítik a Földet, vagy amikor már távolodnak tőle, ahogy ez ebben az esetben is történt.
„Nagyon izgalmas, hogy ennyire közel látunk egy apró kisbolygót, mert meg tudjuk figyelni, ahogy a Föld gravitációja drámai mértékben módosítja a pályáját. A számításaink azt mutatják, hogy a Föld 45 fokkal elfordította a kisbolygó pályáját, ahogy elhaladt bolygónk mellett. Nagy eredmény ezeket az apró kisbolygókat megtalálni, mert nagyon gyorsan elhaladnak a Föld mellett. Tipikusan egy néhány napos ablak áll rendelkezésre a megközelítés előtt és után, hogy észrevegyük ezeket a kis aszteroidákat. Mindemellett elég fényesnek is kell lenniük, de nem lehetnek annyira közel, hogy a teleszkóp számára túl gyorsan mozogjanak az égbolton"
– nyilatkozta Paul Chodas, a NASA JPL kutatóintézetének, földközeli objektumok vizsgálatáért felelős központjának vezetője.
A kisbolygó 12,3 kilométeres másodpercenkénti sebességgel vágtatott el a Föld mellett, vagyis kissé lassabban a megszokottnál. Az objektumot a Palomar obszervatórium széles látómezejű kamerája, a Zwicky detektálta először, hat órával a kisbolygó legnagyobb földközelsége után. Az ezt követően gyűjtött adatokból tudták rekonstruálni a szakemberek az objektum pályáját.
Az Egyesült Államok kongresszusa még 2005-ben utasította a NASA-t, hogy térképezzék fel a 140 méteres vagy nagyobb, a Földre nézve valóban veszélyes kisbolygók 90 százalékát. Ezt a célt az űrhivatal 2011-ig sikeresen teljesítette, és a program kibővült az ennél is kisebb objektumok keresésére. A 100 méter körüli kisbolygók lokálisan már komoly pusztítást okozhatnak, a globális következményekkel fenyegető égitestek azonban már a több kilométeres mérettartományba tartoznak. Mint arról részletesen írtunk, egy 10-15 kilométeres átmérőjű kisbolygó volt a szinte egyedüli felelőse a 66 millió évvel ezelőtti nagy kihalásnak, aminek során eltűnt a Földről a fajok háromnegyede, köztük az összes nem madár dinoszaurusz.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
