A világjárvány a megélt időt is eltorzította
Henri Bergson Nobel-díjas francia filozófus 79 évvel a halála után a legragyogóbb lakossági visszaigazolást kapta a szubjektív és az objektív időről szóló 1922-es téziséről, amelyet 1923-ban Tartam és egyidejűség: hozzászólás Einstein elméletéhez címmel Dienes Valéria fordított le magyarra.
A SARS-CoV-2 vírus okozta pandémia, a járványügyi intézkedések során bevezetett kijárási korlátozások, az önként vállalt és hatóságilag előírt karantén alaposan eltorzította az emberek időérzékelését, sokak számára az idő elvesztette korábbi állandóságát – állítja például Ruth S. Ogden, a liverpooli John Moores Egyetem pszichológia tanszékének adjunktusa a The Conversation című tudományos magazinban megjelent cikkében. A pszichológus a karanténidő szubjektív érzékelését objektív módszerekkel vizsgálva jutott erre a következtetésre.
Bár 2020-ban tömegek tapasztalták meg milyen is az, amikor kizökken az idő, Ogden nem elégedett meg ennyivel: év közben több mint ezer honfitársát kérdezte ki tudományos alapossággal, miként élték meg a kijárási korlátozások napjait, heteit, hónapjait. Kérdései kiterjedtek a napirendtől kezdve a családi életen át az érzelmekig számos területre, a pszichológus ebből alakította ki a válaszadók időérzékelési profilját.
Máshogy repül az idő
Az első hullámban felvett interjúk – júliusban publikált – eredményei azt mutatták, hogy a megkérdezettek 80 százaléka erős torzulást tapasztalt saját időérzékelésében. A változás azonban nem volt egyirányú: az emberek 40 százaléka arról számolt be, hogy az idő felgyorsult, 40 százalékuk viszont éppen az ellenkezőjét érzékelte.
Ogden elemzése szerint az észlelt idő sebességét (rohan? megáll?) az adott személy életkora, a társas interakciók mennyiségével és minőségével való elégedettsége, elfoglaltsági és stressz-szintje befolyásolta. Általánosságban a fiatalabb, elégedettebb, elfoglalt, de alacsony stresszről beszámoló emberek napjai gyorsabban teltek, míg az idősebb, különösen a 60 év feletti, elégedetlen, kevés elfoglaltságról beszámoló és stressztől gyötört polgárok ideje csak vánszorgott a karantén alatt.
Ogden hasonló mintázatot fedezett fel a hétfőtől vasárnapig tartó időérzékelésben is. A gyorsan elröppenő hétről a fiatalabb és elégedett, az alig múlóról pedig az idősebb és elégedetlenebb válaszadók számoltak be. A pszichológus ősszel, más alanyokkal is megismételte az interjúkat. Ebből az derült ki, hogy az idő még lassabbá vált az idősebb és lehangoltabb emberek számára.
Az Egyesült Királyságban élők még viszonylag kiegyensúlyozottan viselik a COVID-időt; Ogden szerint a Franciaországban, Olaszországban és Argentínában végzett vizsgálatok szélsőségesebb torzulásról számolnak be. Ezekben az országokban az emberek többségének ideje csigalassúsággal telt, illetve múlt az egyre erősödő depresszió mellett.
A torzulás lélektana
A brit pszichológus magyarázatot is keresett arra, hogy miért érzik lassabbnak az idő múlását az idősebb, stresszes és szociálisan elégedetlen emberek.
„Az egyik lehetőség, hogy amikor unatkozunk és elégedetlenek vagyunk, rengeteg felhasználatlan kognitív kapacitás áll a rendelkezésünkre, és ezt a kapacitást az idő fokozott monitorozására használjuk. Ez a felfokozott figyelem eredményezi, hogy a megszokottnál hosszabb perceket, órákat, napokat és heteket érzékelünk, egyszerűen azért, mert a szokásosnál jobban tudatában vagyunk az időnek. A másik lehetőség, hogy a karantén érzelmi következményei megváltoztatták az agy időfeldolgozásának korábbi mechanizmusát” – írja Ogden.
Szerinte a megélt időt az elszigeteltséghez, az unalomhoz, a szomorúsághoz és a stresszhez kapcsolódó negatív érzelmek tovább lassíthatják. Pszichológushoz illően Ogden recepttel is szolgál azoknak, akiket frusztrál a szubjektív idő lelassulása. Mint írja, a minél több elfoglaltság, a stressz minimalizálása, a lehető legtöbb személyes vagy online társas interakció segíthet visszazökkenteni az időt a helyére. Ugyanakkor azok számára nincs tanácsa, akiket az elröppenő karanténidő zavar a megszokottnál is jobban.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: