Tényleg szájkosár, a rabság szimbóluma és a politikai korrektség jele az arcmaszk?

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

A WHO épp érvényben lévő állásfoglalása szerint a maszkviselés lassítja a vírus terjedését, és valamilyen szinten a maszkviselőt is megóvja attól, hogy elkaphassa a betegséget. Az amerikai járványügyi hivatal, a CDC is a maszkviselés mellett foglalt állást, szerintük még a házilag készített egyszerű maszkok is hatékonyak lehetnek a fertőzés lassításában. 

A kezdeti szerencsétlenkedések, pánikvásárlások és otthoni varrótippek után nagyjából konszenzus született arról, hogy tanácsos maszkot viselni, méghozzá úgy, hogy az az orrot és a szájat is elfedje, maszk nélkül pedig számos országban nem engedik be az embereket a boltokba és az egyéb közös helyiségekbe. Csakhogy amint Ázsián kívül is egyre megszokottabbá vált a maszkot viselő járókelők látványa, elindultak a maszkellenes kampányok: Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Kanadában és Németországban is tiltakoztak a járványügyi intézkedések miatt.

A maszkellenességnek számos indoka lehet – ezek közül a leggyakoribb, hogy az illető kényelmetlennek találja a maszkot. Mások egészségtelennek és veszélyesnek tartják a viselésüket, megint mások pedig elvből nem hajlandóak hordani a maszkot, mert úgy érzik, hogy a járványügyi előírások korlátozzák a jogaikat. Olyanok is akadnak, akik szerint a vírus nem is létezik, ezért felesleges maszkot hordani (arról mondjuk még megoszlanak a vélemények, hogy vajon a gyíkemberek, Bill Gates, a szappangyárosok vagy az ausztrál tízdolláros áll-e a világméretű összeesküvés mögött).

A gyíkember mindig győz 

Az első és az utolsó kifogás nem érdekes: a kényelmetlenséget el kell viselni, a gyíkemberek mestertervét pedig úgysem akadályozhatja meg emberi erő, ha egyszer már a szappangyárosokkal közösen kiépítették az 5G-hálózatot. A maszkok veszélyeiről szóló, a Facebookon már magyarul is terjedő álhíreket eddig többször is megcáfolták: normális körülmények között lehetetlen, hogy a kilélegzett szén-monoxidtól az ember meghaljon, az archoz szorosan illeszkedő N95-ös arcmaszkokban viszont valóban kevesebb oxigénhez jut az ember. Hosszú távon ez valóban okozhat egészségügyi problémákat például az asztmában vagy COPD-ben szenvedőknek, a hétköznapi szövet- vagy sebészmaszkokban viszont ilyesmi nem nagyon fordulhat elő – az amerikai járványügy ezek használatát javasolja hétköznapi esetekben, az FFP2-es és FFP3-as maszkokat ugyanis inkább azoknak lenne illendő meghagyni, akik munkájuk során gyakori kontaktusban állhatnak betegekkel. 

De miért váltanak ki ilyen heves indulatokat a maszkok? A többség elfogadja, hogy járvány idején szükséges óvintézkedésről van szó: egy mindeddig ismeretlen betegség felbukkanásakor nem csoda, ha nem úgy működik a hétköznapi élet, mint korábban. Több ázsiai országban eddig is szokás volt maszkot viselni még megfázáskor is, ezzel az ember másokat véd meg attól, hogy elkapják tőle a betegséget. Amíg nincs vakcina, a távolságtartás és a maszk az egyetlen eszköz, amivel védekezni lehet a vírus terjedése ellen (természetesen a kézmosással együtt).

Kommunista ármány

Miközben a maszkviselést Daniel McCarthy amerikai republikánus szenátor kommunista ármánynak minősítette, érdekes módon a kézmosás ellen nem emelt szót. Az arcmaszk legelszántabb ellenségei szerint az arc eltakarásának kötelezővé tétele önkényuralmi lépés, tudományos haszna nem bizonyított; Texasban egy 22 étteremből és bárból álló egyesület egyenesen megtiltotta a vendégeinek, hogy maszkot viseljenek. 

A szabadság fontosságát hangsúlyozó amerikai kritikák mellett egyéb kifogások is akadnak: egy felmérés szerint a britek 13 százaléka gondolja úgy, hogy az arc eltakarása semmi másra nem jó, mint a szabadságjogok letörésére, a válaszadók 47 százaléka pedig úgy véli, hogy vakcina nélkül mindenkinek egyénileg kellene eldöntenie, hogy a járvány végeztéig hajlandó-e maszkot hordani boltokban vagy közterületeken. Az Egyesült Államokban a hangos tiltakozás dacára a többség (a Pew felmérése szerint a válaszadók 71 százaléka) egyetért azzal, hogy közösségben, zárt térben felvegye a maszkot, és mindössze 12 százalékuk gondolja úgy, hogy teljesen haszontalan az arcmaszk viselése. Egy másik felmérés szerint az amerikaiak 60 százaléka vesz fel maszkot, ha elhagyja az otthonát – ez a szám Nagy-Britanniában mindössze 20 százalék (ebben a kutatásban az amerikai válaszadók 17,1 százaléka gondolta haszontalannak vélte haszontalannak a maszk viselését).

Gyilkos indulatok

Miért vált ki mégis gyilkos indulatokat a maszkviselés? Lehet, hogy egy kisebb csoportról van csak szó, és nem többségi véleményről, de az emberek egy része világszerte elfogadhatatlannak tartja, hogy a kormány, az állam vagy a hatóságok beleszóljanak abba, hogy hordjanak-e maszkot vagy sem. Az epidemiológusok jelenlegi álláspontja szerint a maszk igenis véd: Robert Redfield, a CDC igazgatója szerint abban az esetben, ha mindenki eltakarná az arcát az Egyesült Államokban, két hónapon belül meg lehetne fékezni a járványt. 

Még ha viszonylag kevesen ellenzik is a maszkviselést, ahhoz épp elegen vannak, hogy problémát jelentsenek – ha másért nem, hát azért, mert amikor összegyűlnek tüntetni, könnyen továbbterjeszthetik a vírust. Az oltásellenes csoportokhoz hasonlóan itt sem az a legfőbb kérdés, hogy mennyien ellenzik ezeket az intézkedéseket, hanem az, hogy hány embert fertőzhet meg valaki, aki nem hajlandó maszkot viselni. Az oltásnál ez a nyájimmunitás kialakulása miatt fontos: ha valaki úgy dönt, hogy nem kér a himlő vagy a COVID-19 elleni oltásból (már ha lenne), azzal nem csak saját magáról vagy a gyerekéről dönt, hanem a környezetéről is.

A szabadság kérdése 

Gwilym David Blunt, a Londoni Egyetem politológusa szerint a legfőbb kérdés itt az, hogy miként tekintünk a szabadságra: a leggyakoribb „érv” a maszkviselés ellen, már ha ez elvi alapokon történik, az, hogy az állam nem szólhat bele abba, hogy az egyén mit viseljen és mit ne. A brit Daily Mailben Peter Hitchens újságíró „szájkosárként” emlegette a maszkokat, Donald Trump amerikai elnök, aki nem igazán szeret maszkot hordani, az általa megvetett politikai korrektség jelének bélyegezte a maszkviselést. Blunt szerint abban az esetben, ha a polgárok úgy tekintenek a szabadságra, mint arra az állapotra, amikor senki sem avatkozhat a privát szférájukba, a felháborodás – legalábbis elméletileg – érthető. 

A gyakorlat viszont mást mutat: egy közegészségügyi intézkedés ugyanúgy a közösség javát szolgálja, mint a gyilkosságot, az erőszakot vagy a szeméremsértést tiltó szabályok, viszont viszonylag kevés militáns nudista követeli azt, hogy pucéran járkálhasson. A Blunt által felhozott párhuzam a nudizmussal ráadásul nem is tökéletes: bárki mászkálhat meztelenül, ezzel még nem feltétlenül veszélyezteti mások egészségét (bár a reggeli hetes buszon nem biztos, hogy túl sok rajongót szerezne magának), azok pedig, akik visszautasítják a maszkviselést, elsősorban nem saját magukat sodorják veszélybe, hanem másokat.

Kitana, Sub-Zero, Scorpion 

Blunt szerint akkor valóban sérelem éri a maszktagadókat, ha elfogadjuk, hogy a szabadság arról szól, hogy mindenki azt csinál, amit csak akar, de Philip Pettit ír filozófus szabadságdefiníciója szerint itt csak akkor sérülnének az egyén érdekei, ha a maszkviselést valamilyen önkényes alapon rendelnék el – például azért, mert megfelelő maszkban a lányok hasonlítanak Kitanára a Mortal Kombatból, kék felszereléssel pedig bármikor képzelhetjük magunkat Sub-Zerónak. Ahhoz, hogy ne önkényes szabályról legyen szó, Blunt szerint a törvényeknek átláthatóaknak és betartathatóaknak kell lenniük, garantálniuk kell, hogy mindenkire egyformán érvényesek, és ellenőrizhetőnek kell lenniük azok által, akikre vonatkoznak. 

Jó hír a maszk kedvelőinek, hogy egy kanadai tanulmány szerint az emberek vonzóbbnak tűnnek, ha kevesebb látszik az arcukból: Javid Sadr és Lauren Krowicki mérései alapján ha az arc fele el van takarva, az alanyok 40 százalékkal vonzóbbnak tűnnek (akkor is, ha egyébként nem rondák). 

Politikai állásfoglalás

Ezen a helyzeten nem sokat segít, ha a politikusok pont nem tartják be a többieknek javasolt, világszervezetek által elfogadott javaslatokat, ahogyan az sem, ha Jair Bolsonaro brazil elnök vagy Trump olyan gyógyszerek alkalmazását propagálja, amelyek bizonyítottan veszélyesek és nem is hatékonyak a koronavírus ellen. Blunt arra jut, hogy ha a maszkhasználat tudományosan indokolt, valóban csökkenti a fertőzés kockázatát, ellenőrizhető, hogy milyen alapon hozták meg az erre vonatkozó rendelkezéseket, és mindenkire egyaránt vonatkozik, hiszen közérdek a vírus megfékezése, nem lehet szó az egyéni szabadságjogok sérelméről – ebben az esetben ismét nagyon hasonló a helyzet az oltásellenes mozgalomhoz, ahol az áltudományos marhaságokon túl szintén a szabadságjogokra szokás hivatkozni. 

A maszkhasználat a hétköznapokban egyre inkább politikai, pszichológiai és konteós kérdéssé válik. Nem véletlen, hogy vezető politikusok is kerülik az arcmaszk viselését: ez nem feltétlenül attól van, hogy síkhülyék, egész egyszerűen erőt akarnak mutatni. Claudia Pagliari, az Edinburghi Egyetem pszichológusprofesszora szerint azzal, hogy nem veszik fel a maszkot, sokan azt akarják kommunikálni, hogy erősebbek, mint a vírus, és az általuk képviselt ország is képes lesz legyőzni a kórt és az azt kísérő gazdasági nehézségeket. Pagliari szerint ráadásul a kevésbé ismert politikusok attól is aggódhatnak, hogy maszkban nem rögzül eléggé az arcuk a választókban, ezért általában arra törekednek, hogy nélküle nyilatkozzanak.

A Psychology Today szerint is politikai kérdéssé vált a koronavírus és annak kezelése: a lap megfigyelése szerint a baloldalinak számító szavazók sokkal komolyabb veszélynek tekintik a koronavírust, mint a jobboldaliak, ennek megfelelően a maszk használata – legalábbis az Egyesült Államokban – egyfajta politikai hitvallásnak is számíthat.

De mit tenne Kant? 

Politikai hitvallások helyett érdemes némi józan ésszel próbálkozni: a jelenlegi álláspont szerint igenis számít a maszk viselése, a maszkellenesség, a gyilkos szájmaszk és a többi összeesküvés-elmélet pedig rengeteget tud ártani egy világjárvány idején. Annak ellenére, hogy az oltásellenesek viszonylag kevesen vannak (bár még így is veszélyesen sokan), erősen hallatják a hangjukat, ehhez hasonlóan a maszkellenesek is meglehetősen aktívak az online térben. 

Ahogy a legtöbb nehéz élethelyzetben, ilyenkor is célszerű feltenni magunknak a kérdést, hogy vajon mit tenne ilyenkor Immanuel Kant (vagy Jézus, esetleg Marcus Aurelius). A megjelenés sorrendjében valószínű, hogy Kant azt javasolná, hogy hordjon mindenki arcmaszkot, hiszen a kategorikus imperatívusz értelmében valóban akarhatom egy világjárvány esetén, hogy ez történjen; Jézus valószínűleg nem hagyta volna ezt az egészet, Marcus Aureliust pedig már az akkori pedig az akkori himlőjárvány sem érdekelte túlságosan. Az uralkodó úgy gondolta, hogy a betegség idején tanúsított becstelen magatartás, az érzelmek vezérelte cselekvés jóval többet árt az embernek, mint maga a kór, ami egyébként is csak a testet támadja.  

Összeértek a szálak: Pettit szabadságdefiníciója találkozik Marcus Aurelius sztoicizmusával. Most a legfontosabb, hogy az ember lehetőleg hiteles forrásokból tájékozódjon, fel tudja mérni, hogy miért és kinek fontos, hogy továbbra is betartsa az elővigyázatossági intézkedéseket, és ebben résztvevőként tudjon közreműködni. Ha pedig nem áll jól a maszk, gondold azt, hogy nindzsa vagy, de vedd fel, ha szükség van rá.

Ha tetszik, amit csinálunk, ha te is fontosnak tartod, hogy magyar nyelven legyen egy okos és közérthető lap, ami nem a politikai barikádok csatazajáról tudósít, hanem a ránk váró – bátran mondjuk ki, ez az év is megmutatta, mennyire nem túlzás ez – civilizációs kihívásokkal foglalkozik, ami fel meri tenni a jövőnkkel kapcsolatos igazi kérdéseket, és meg is mutatja a modern tudomány válaszait mindezekre, nos ha ez szerinted is olyan égetően fontos, ahogy mi gondoljuk: heroikus munkát végző öt újságíróval, sok tucatnyi kutatóval és csak egy egészen kicsi kiadóval a hátunk mögött, akkor támogasd a munkánkat rendszeresen – számít a segítséged!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: