A pandémia kezdetén még keveset lehetett tudni a járványt okozó vírusról, ezért eleinte azt javasolták, hogy mivel a COVID-19 cseppfertőzéssel terjed, és az apró részecskék rászállhatnak a különböző felületekre, mindent alaposan és rendszeresen fertőtlenítsünk, amihez hozzáérünk – a kilincseket, a hűtő fogantyúját, a bevásárlókocsi fülét. A bevásárláshoz továbbá a gumikesztyű használatát javasolták, és a felületi fertőzések vizsgálatának nehézsége miatt sok helyen máig ezek az ajánlások vannak érvényben.

Az amerikai járványügyi hivatal (CDC) most változtatott ezeken az ajánlásokon: a szervezet a legfrissebb kutatási eredményekre hivatkozva azt állítja, a SARS-CoV-2 koronavírus túlnyomórészt cseppfertőzéssel vagy aeroszolokon keresztül, tehát a levegőben terjed, általában köhögés, tüsszentés vagy egymáshoz közeli beszélgetés útján, ezért olyan alacsony az esélye a felületi fertőzéseknek, hogy nyugodtan fel lehet hagyni a tárgyak állandó fertőtlenítésével.

Az elmúlt hónapokban több kutatás bizonyította, hogy a felületi fertőzésektől való kezdeti félelmet inkább a túlzott óvatosság fűtötte: annak az esélye, hogy valaki egy vírusrészecskéket tartalmazó felülethez érve, majd azzal a kézzel a légutak felé nyúlva megfertőződik, kevesebb mint 0,05 százalék, de aki betartja az ajánlott intézkedéseket (helyes maszkviselés, távolságtartás beszélgetés közben, alapos és rendszeres kézmosás), az ilyen úton gyakorlatilag nem tudja elkapni a fertőzést.

A fertőtlenítés sulykolása a lényeges intézkedések elől tereli el a figyelmet

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) először 2020 februárjában jelezte, hogy az új koronavírus a cseppfertőzésen túl szennyezett, fertőzést hordozó felületeken keresztül terjed – ekkor még nem tudták, hogy a gyorsan földre hulló cseppeknél is könnyebb részecskéken, a levegőben sokáig szálló aeroszolokon is megtapad a vírus. Idővel egyre több kutatás indult a felületi fertőzések vizsgálatára: miután egy márciusi tanulmány azt állította, a vírus egyes felületeken órákig vagy napokig is megragadhat, a WHO májusban a háztartások, iskolák, üzletek és tömegközlekedési eszközök sűrű fertőtlenítését kezdte javasolni.

Emanuel Goldman, a New Jersey-i Rutgers Egyetem mikrobiológusa már tavaly júliusban arról írt a Lancet fertőzéses betegségekkel foglalkozó lapjában, hogy a felületi fertőzésekkel kapcsolatos kutatások a valóságtól teljesen elrugaszkodott forgatókönyvekkel számolnak, pedig a közegészségügyi ajánlásokat ezek alapján teszik – vagyis hiába nem megalapozott az érintéssel terjedő fertőzések ténye, a hatóságok arra buzdítanak mindenkit, hogy minél gyakrabban fertőtlenítsék a kilincseiket vagy a frissen vásárolt termékeiket.

A CDC tavaly nyáron foglalta bele a koronavírus-tájékoztatójába, hogy a vírusrészecskékkel szennyezett felületek „nem számítanak a COVID-19 terjedésének szokásos útvonalainak,” miközben a SARS-CoV-2 vírust hatástalanító termékek listázása mellé azt írta, hogy „fontos a többek által megérintett felületek és tárgyak gyakori fertőtlenítése.” Ma már a CDC is azt mondja, hogy ha nem járt igazolt fertőzött a lakásban 24 órán belül, akkor a háztartásokban bőven elég napi egyszer áttörölni a gyakran használt közös felületeket, de a nem egyértelmű ajánlások hatása intézményi szinten jelentkezik igazán.

„Nyilvánvalóvá vált, hogy az aeroszolok, vagyis a mikroszkopikus cseppek belélegzésével történő fertőzés fontos, vagy potenciálisan domináns módja a vírus terjedésének” – írta a Washington Postban Linsey Marr, a Virginiai Műszaki Egyetem mérnöke, aki a levegőben fertőző vírusok terjedését kutatja. Marr mellett egyre több kutató állítja, hogy a tárgyak és felületek kényszeres tisztítása nemcsak hamis biztonságérzetet adhat az embereknek, de eltereli a figyelmet a lényeges intézkedések elől, intézményi szinten pedig feleslegesen vesz el rengeteg időt, energiát és forrásokat például a szellőzés vagy a levegőtisztítás fejlesztése elől – például iskolákban vagy a tömegközlekedésben.

Egyetlen feljegyezett eset szól felületi fertőzésről, az is abszurd

2020 áprilisára már kialakult egy kép arról, hogy milyen felületeken meddig marad életképes a koronavírus. A kísérleteket természetesen nem embereken végezték, laborban növesztett sejteket fertőztek meg különböző, SARS-CoV-2-vel szennyezett felületek közvetítésével. Kiderült, hogy a bankjegyeken 3 napig, a rozsdamentes acélon 6 napig, de a ruházaton legfeljebb néhány óráig marad meg a koronavírus, így megvolt az ok az állandó fertőtlenítésre.

Goldman szerint azonban ezeknek a kísérleteknek gyakran semmi közük a valósághoz: olyan mennyiségű vírust használnak fel a mesterséges sejtek mesterséges nyállal való megfertőzéséhez, ami a való életben nem fordul elő, és a laborkörülmények sem tükrözik a vírusnak számos akadályt állító természetes közeget. Csak néhány olyan kutatás akadt, amelyben valódi környezetből (kórházi ágyakról, karanténként használt hotelszobákból) vett mintákkal dolgoztak. Az izraeli Assuta Ashdod Egyetemi Kórház kutatásában például a begyűjtött minták kevesebb mint fele tartalmazta a SARS-CoV-2 örökítőanyagát (RNS), de egyikkel sem sikerült sejteket megfertőzni.

A massachusettsi Tufts Egyetem környezetmérnökei tavaly április és június között heti rendszerességgel gyűjtöttek beltéri és kültéri mintákat különböző felületekről (kapucsengők, üzletek kilincsei, benzinkutak töltőpisztolyai), és azok alapján számították ki, mennyi annak az esélye, hogy valaki felületekről szedje össze a fertőzést. Mivel a mintáknak csak 8,3 százaléka tartalmazta a koronavírus RNS-ét, és azok hatása is gyengül idővel, az egyes felületek érintésének gyakoriságát figyelembe véve kevesebb mint 0,05 százalékos esélyt állapítottak meg a felületi fertőzésre – ami jóval kisebb a SARS-CoV-2 levegőn keresztül történő fertőzésének, valamint az influenza- vagy a calicivírusok felületi fertőzésének esélyénél is.

Hogy mennyi mindennek kell egyszerre teljesülni ahhoz, hogy felületi fertőzést szedjen össze az ember, azt az a kínai eset írja le a legjobban, amely a Nature szerint egyébként az egyetlen felületi fertőzést leíró eset a járvány kezdete óta megjelent több száz epidemiológiai (a vírus terjedését vizsgáló) tanulmányból. A hivatalosan orrváladék-száj útvonalon történő fertőzésként jellemzett kantoni esetben egy férfi a kezével fújta ki az orrát, majd a lakóházának liftjében megnyomta az emelet gombját, a következő liftbe szálló lakos pedig később megnyomta ugyanazt a gombot, és ezután otthon egy összefogdosott fogpiszkálóval nyúlt a szájába.

Mivel a SARS-CoV-2 fertőzése halálos lehet, embereken nem vizsgálják a terjedésének módjait – más kórokozókkal azonban végeztek már ilyen kísérleteket. A Wisconsin-Madisoni Egyetem 1987-es kísérletében egészséges jelentkezőket állítottak párba náthás alanyokkal, hogy kártyázzanak egymással. Azok az egészséges alanyok, akik nem tudtak játék közben az arcukhoz nyúlni (így a fertőzött asztalról a légutak felé vinni a vírust), közel ugyanolyan arányban fertőződtek meg, mint akiknek nem korlátozták a kézmozgását. Egy másik esetben olyan kártyákat és zsetonokat adtak az egészséges alanyoknak, amikre korábban a náthások ráköhögtek, az egészséges pókerezőket pedig arra kérték, hogy néha dörzsöljék meg a szemeiket és piszkálják az orrukat. Így egyértelmű lett volna, hogy a fertőzött tárgyakon keresztül kapták el a náthát, de ebben a kísérletben az alanyok egyike sem fertőződött meg – tehát megállapították, hogy a náthát okozó rhinovírus a levegőben terjed.

A kézmosás pandémián kívül is csodákra képes

A kutatók után tehát most már a közegészségügyi szervezetek is kezdik azt az üzenetet közvetíteni, hogy elsősorban az emberről emberre terjedő közvetlen fertőzésektől kell félni, és felesleges aránytalanul nagy erőfeszítést tenni a felületek tisztítására, fertőtlenítésére. Ettől függetlenül persze nem lehet kizárni a felületi fertőzés lehetőségét, de a törölgetés helyett sokkal több értelme van az alapos kézmosásnak (útközben a kézfertőtlenítésnek), a helyes maszkviselésnek és a közösségi távolságtartásnak (beszélgetések esetén különösen), míg az intézményekben a szellőztető és légtisztító rendszerek fejlesztésének.

Goldman, aki a járvány legelején, még a korlátozások előtt elkezdett maszkban és gumikesztyűben járni a városban, mára csak a maszkot tartotta meg a szettben, a felületi fertőzés lehetőségét nem veszi számításba: „Az egyik legjobb módszer saját magunk védelmére a kézmosás, és ez pandémiában és azon kívül is érvényes.” Egy 2020 novemberében ismertetett, a járványügyi intézkedéseket globális szinten összehasonlító kutatás Goldman nézeteit erősíti: míg a leghatásosabb intézkedéseknek a közösségi távolságtartást, valamint az utazási és kijárási korlátozásokat választották, az utolsó helyen a nyilvános terek és felületek fertőtlenítése végzett.

Hogy milyen helyiségben mennyi időt tölthetünk együtt másokkal az aeroszolok útján terjedő fertőzés elkerülése mellett, arról korábban magyar nyelvű kalkulátort, útmutatót közöltünk, ami ide kattintva érhető el.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: