A mainál is súlyosabb klímavészhelyzetet előzött meg az emberiség a nyolcvanas években

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Sok a rossz hír az emberiség jövőjét illetően, a 2020-as években mintha egy csapásra elkezdődött volna mindaz, amit a 2010-es évek végén még leginkább csak cikkekben, a klímaváltozás következményeiként vetítettünk előre: járvány, kiterjedt erdőtüzek, árvizek, katasztrofális időjárási szélsőségek szokatlan helyeken.

Ehhez képest jó hírt hoz az az új tanulmány, amely azt állítja, ennél is sokkal rosszabb lenne ma a helyzet a Földön, ha több tucat állam nem írja alá és tartja be példátlan következetességgel a Montréali jegyzőkönyvet. Az 1987-es szerződés aláírásával az érintett országok beleegyeztek abba, hogy betiltják az ózonréteget leginkább károsító vegyületek gyártását és használatát.

A Nature-ben szerdán közzétett tanulmány szerzői kimutatták, hogy ennek a megállapodásnak volt egy áldásos mellékhatása is: mivel a mellőzötté vált anyagok egyben jelentős üvegházhatást okozó gázok is, a globális felmelegedés mértéke az 1987-es jegyzőkönyvnek köszönhetően ma jóval kisebb, mint lehetne. A kutatók számítása szerint 2050-ig akár az 1 Celsius-fokot is elérheti a felmelegedésben mérhető különbség, amit az emberiség nyert magának a Montréali jegyzőkönyvvel. Ez nem kevés, ha figyelembe vesszük, hogy az iparosodás kezdetén a globális felszíni átlaghőmérséklet 1,1 Celsius-fokkal hűvösebb volt, mint ma.

A brit egyetemek, továbbá az amerikai kutatási ügynökségek, a NASA és a NOAA munkatársai által készített tanulmány az összehangolt cselekvés egy további jótéteményét is megnevezi: azt, hogy az ózonréteg megvédésével sikeresen csökkentették a növényeket érő ultraibolya-terhelést, amely gátolná a fotoszintézist, és lassítaná a növekedést. A kutatók szerint a Montréali jegyzőkönyv aláírásával az emberiség olyan katasztrofális összeomlást került el az erdőkben és a termőföldeken, amely további több százmilliárd tonna szén-dioxiddal terhelte volna a légkört. 

A kérdés már csak az, hogy vajon mikor lesznek képesek az országok hasonlóan agresszívan, egységesen és hatékonyan fellépni a klímaváltozást okozó anyagok kibocsátása ellen is.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: