A globális felmelegedés legérzékelhetőbb hatása a hőhullámok gyakoriságának és időtartamának növekedése, a 2050-ig közel 20 centiméterrel emelkedő tengerszint és a szúnyogok terjesztette kórokozók általi fenyegetés fokozódása lesz. Ez derül ki a CMCC európai nonprofit kutatóintézet által készített, az éghajlatváltozás G20 országokra és az Európai Unióra mért hatását bemutató klímaatlaszból, amit november elején tettek közzé.

Ezek az éghajlatváltozással járó következmények akkor is megvalósulnak, ha a COP26 klíma-csúcstalálkozón megfogalmazott vállalásoknak köszönhetően sikerül a globális felmelegedés mértékét 1,9 fokra mérsékelni (ez a Climate Resource friss elemzése alapján lehetségesnek tűnik), és a Föld éghajlati rendszere a jelenleg vártak szerint reagál az üvegházhatású gázok kibocsátásra.

A kiadvány szerint az Európai Unióban a század végéig 1,5-2,8 fokos átlaghőmérséklet-emelkedéssel számolhatunk, attól függően, hogy a klímavállalások mekkora részét sikerül valóban betartani. Ezzel a hőhullámok gyakoriságának és időbeni hosszának növekedése lényegében biztosra vehető, és csak ezek mértékén tudunk változtatni: a 2 fokon tartott globális felmelegedéssel például közel háromszor hosszabb hőhullámokra készülhetünk Európában.

Hasonló módon garantált a tengerszint globális, a század közepéig 18-23 centiméterrel való emelkedése, ami a viharok hatásaival együtt hozzájárul majd egyes part menti területek eróziójához és jelenleg lakható területek elöntéséhez. Az extrémebbé váló időjárási eseményekkel együtt a tengerszint emelkedése 7 millió európait tesz majd ki az áradások, az erózió, illetve az infrastruktúra megrongálódása által jelentett kockázatnak. Az egyes országok emellett az éghajlatváltozás mértékétől függően 1-13 százalékos éves GDP-veszteséggel számolhatnak.

Az G20-országokat és az EU-t lefedő klímaatlaszban ismertetett tények és következtetések nagyrészt tudományos folyóiratokban publikált adatokon alapulnak, melyeket a CMCC európai kutatóintézet szakemberei egy áttekinthető, 459 oldalas jelentésben állítottak össze (a G20-nak az Európai Unió mellett Argentína, Ausztrália, Brazília, Kanada, Kína, Franciaország, Németország, India, Indonézia, Olaszország, Japán, Dél-Korea, Mexikó, Oroszország, Szaúd-Arábia, a Dél-afrikai Köztársaság, Törökország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok a tagja),

Nagy különbségek várhatók a felmelegedés mértékében az országok között

A klímaatlaszból jól látszik, hogy a 2100-ig várható felmelegedés mértékében jelentős különbségek vannak az egyes G20-országok közt. Ez már akkor is igaz, ha az IPCC által alkalmazott köztes RCP4,5 kibocsátási forgatókönyvet vesszük alapul, amely a mai vállalásokhoz képeset kevesebb kibocsátás csökkentéssel számol, és beteljesülése globálisan közel 2,7 fokos felmelegedéshez vezetne.

Míg ezen forgatókönyv szerint az Egyesült Királyságban az átlaghőmérséklet 1,7, Argentínában 2 fokkal emelkedne a század végére, Oroszországban 4,4 fokos, Kanadában pedig akár 5 fokos melegedés várható. Ha az üvegházhatású gázok kibocsátását a COP26-on és korábban megfogalmazott vállalásokkal sikerül jelentősen visszafogni (RCP2,6 forgatókönyv), és 2 fok alatt lehet tartani a globális átlaghőmérséklet emelkedését, az Egyesült Királyság 0,8 fokos, Argentína 1 fokos, Oroszország és Kanada 2,5 fokos felmelegedésre számíthat a század végéig.

Az Európai Unió területén a köztes kibocsátási forgatókönyv megvalósulása 2050-ig 1,9 fokkal, 2100-ig pedig 2,8 fokkal emelné meg az átlaghőmérsékletet. Ezzel szemben a globálisan 2 fok alatt tartott felmelegedés 2050-ig 1,4 fokos, 2100-ig pedig 1,5 fokos hőmérséklet emelkedéshez vezetne az EU-ban.

A hőmérséklet változásával szemben az éves csapadék megoszlásban várható trendek nem annyira egyértelműek. Az EU-ban 2050-re átlagosan 2,2 százalékkal kevesebb csapadékra, 2100-ig viszont 3 százalékkal többre számíthatunk a köztes kibocsátási forgatókönyv értelmében. Máshol, például az Egyesült Államokban az éves csapadékmennyiség jelentősebben, 2100-ig akár 8,9 százalékkal nőhet az azonos kibocsátási útvonal esetén.

Egyre több hőhullám vár ránk, és egyre hosszabbak lesznek

A klímaatlasz szerint az Európai Unióban az éves, extrém hőhullámokhoz kapcsolható halálozás a század közepéig a jelenlegi 2700-ról 30 ezerre emelkedhet 1,5 fokos, és 50 ezerre 2 fokos felmelegedés esetén, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást elősegítő intézkedések nélkül.

Az európai hőhullámok száma 2050-ig 32 százalékkal, időtartamuk 184 százalékkal nő majd, 2 fokos globális felmelegedéssel számolva. Hasonlóképpen növekszik az erdőtüzek gyakorisága: 2050-ig évente várhatóan 1494-1659 négyzetkilométerrel több terület ég le az EU-ban.

A hőhullámok gyakoriságának, az átlaghőmérséklet növekedésének és a csapadékeloszlás változásának következtében Európában megnő majd a mezőgazdasági aszályok gyakorisága is, 30-66 százalékkal, a globális felmelegedés 1,5-4 fok közti mértékétől függően. Ennek ellenére egyes területeken javulhat a búza és a kukorica terméshozama, azzal a kitétellel, hogy az extrémebbé váló időjárás (nagy mennyiségű hirtelen csapadék, aszályok, hőhullámok) könnyen nagy veszteségekhez vezethetnek egyes években.

Ami az amerikai kontinenst illeti, Brazíliában már a 2 fokos globális felmelegedés is 1400 százalékkal növelné a hőhullámok idejét, és 75 százalékkal gyakoriságukat. Ezek a hőhullámok az emberekre és állatokra gyakorolt hatásuk mellett az erdőtüzek esélyét is fokozzák, és 2050-ig évente 400-2500 négyzetkilométerrel nagyobb leégett területre lehet számítani.

Hasonló következmények várhatók Kanadában, ahol szintén 2 fokos globális felmelegedéssel számolva 27 százalékkal lehetnek gyakoribbak a hőhullámok, időtartamuk pedig 181 százalékkal hosszabbodhat meg. Ez szintén növeli az erdőtüzek kockázatát: az évente leégett területek 2050-ig 943-1238 négyzetkilométerrel nőhetnek meg.

A mérsékelt övben is elterjedhetnek a szúnyogok által terjesztett betegségek

A klímaatlaszból az is kiderül, hogy a legtöbb G20-országban és az Európai Unióban az átlaghőmérséklet növekedésével, illetve invazív fajok terjedésével nőhet a szúnyogok által terjesztett dengue és zika vírusok, valamint a malária által jelentett kockázat.

Argentínában például az évszázad végéig a lakosság elméletileg 93 százaléka lehet kitéve a dengue vírus és 54-88 százalék a zika által jelentett kockázatnak, míg Japánban 2050-ig a lakosság 84 százalékát érintheti a dengue.

Az Európai Uniót illetően a kiadvány azzal számol, hogy az átlaghőmérséklet emelkedésének és az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) vektorfaj elmúlt évtizedekben való megjelenésének következtében 2050-ig az unió lakosságának 60-70 százaléka lehet kitéve a dengue vírussal való találkozás kockázatnak. Emellett a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a jövőben nőhet a szintén szúnyogok által terjesztett nyugat-nílusi vírussal való fertőződések száma, valamint a kullancsokhoz köthető megbetegedések mértéke is.

Nem elsősorban a felmelegedés befolyásolja majd a szúnyogok jelentette magyarországi fenyegetést

Amint Garamszegi László Zsolt, az Ökológiai Kutatóközpont megbízott főigazgatója és a Szúnyogmonitor projekt vezető kutatója a Qubitnek elmondta, a jelentés európai szintű általánosításai tendenciózusan reálisak lehetnek, de komoly különbségek vannak az egyes országok közt. A biológus úgy látja, Magyarországon a dengue és zika vírusok által hordozott fenyegetettség viszonylag alacsony, azonban a nyugat-nílusi lázt okozó vírus, amit az őshonos Culex szúnyogok terjesztenek leginkább, közvetlenebb veszélyt jelent.

A kutató szerint a szúnyogok jelentette kockázat nem egyenes arányosan áll közvetlen kapcsolatban az átlaghőmérséklet emelkedésének mértékével, mivel a kérdéses kórokozókat elvben hordozni képes szúnyogfajok már elterjedtek Magyarországon, és szaporodásukhoz is adottak az optimális feltételek. A szakember szerint az inváziós szúnyogok terjedésére több, idővel változó környezeti tényező hat, amik közül egy a hőmérséklet emelkedése is, de a csapadékmennyiség ingadozása jelenleg fontosabbnak tűnik.

Garamszegi úgy véli, a Szúnyogmonitor és hozzá hasonló kezdeményezések segíthetnek meghatározni az invazív szúnyogok által jelentett fenyegetés reális mértékét azáltal, hogy azonosítják a rovarok által hordozott vírusokat. Emellett a kutató reményei szerint az invazív fajok terjedését elősegítő környezeti hatások is megérthetők lesznek, és kiderül, hogy a hőmérséklet emelkedése, a csapadékmennyiség változása vagy egyéb környezeti faktorok segítik-e inkább a szúnyogok terjedését.

Korábban európai és magyarországi szemszögből Kemenesi Gábor virológus is a szúnyogok által terjesztett kórokozók kockázataira és az invazív szúnyogfajok hazai követésének fontosságára hívta fel a figyelmet.

Kapcsolódó cikkeink a Qubiten: