Évek óta folynak arról viták a tudományos közösségben, hogy mennyire működik jól a publikációk szakmai elbírálásának (peer review) folyamata. A tudományos folyóiratok olyan szakembereket kérnek fel a tanulmányok ellenőrzésére, akik azok témájához hasonló területeken dolgoznak, és akik ezt a munkát ingyen végzik el. A rendszer célja elvben az, hogy garantálja a megjelenő tanulmányok minőségét, de ebbe sokszor csúszik hiba.

Adam Mastroianni, a Columbia Business School kutatója nemrég egyenesen amellett érvelt, hogy a mostani bírálati rendszer megbukott, és a megoldás inkább valamiféle publikáció utáni (post-publication peer review), közösségi ellenőrzési rendszer lehet. Ez a koncepció olyannyira nem új, hogy informálisan már több mint egy évtizede működik hasonló a Twitteren, és hetente látunk arra példákat, hogy ez mennyire fontos funkciót tölt be.

A jelenlegi elbírálási rendszer körüli viták általában akkor lángolnak fel igazán, ha vezető tudományos folyóiratok jelentetnek meg olyan kutatásokat, amelyek konklúziói az utólagos ellenőrzés hatására gyorsan meginognak. Ezek közül most hat olyan példát mutatunk be, amit az utóbbi két évtizedben tettek közzé.

Hamis alapokra épülhetett az Alzheimer-kutatások egy része

Hatalmas vihart kavart tavaly, amikor kiderült, hogy az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb, az Alzheimer-kór kiváltó okaival foglalkozó tanulmánya manipulált kísérleti felvételeket tartalmazhat. A Sylvain Lesné francia idegtudós és kollégái által még 2006-ban, a Nature-ben közölt kutatás egerekben végzett kísérletek alapján azt állította, hogy a betegség kialakulása az Aβ*56-nak elnevezett fehérjekomplexek sejteken kívüli felhalmozódásához köthető.

Amint arról részletesen is írtunk, másfél évtizeddel később Matthew Schrag, a nashville-i Vanderbilt Egyetem idegtudósa rájött, hogy a kutatók konklúziójukat manipulált ábrákkal támasztották alá. Schrag vélekedését a Science folyóirat fél éven át tartó, vezető szakértők bevonásával lefolytatott vizsgálata is megerősítette. A Nature még a Science cikkének megjelenése előtt egy figyelmeztetést helyezett el a publikáción, miszerint a folyóirat szerkesztői vizsgálják a kísérleti ábrákkal szemben megfogalmazott aggályokat, így a folyamat lezárulásáig óvatossággal kell kezelni az eredményeket.

Ha a felülvizsgálat a más kutatások által eddig 2286 alkalommal idézett tanulmány visszavonásával zárul, már ez sem tud a Lesnéék által 16 évnyi Alzheimer-kutatásra és a kutatási támogatások elosztására mért következményeken változtatni. Fontos ugyanakkor hozzátenni, hogy a botrány nem írja felül, hogy a béta-amiloid plakkok a komplex tényezők együttese által okozott Alzheimer-kór fontos biomarkerei, és egyelőre az sem világos, hogy mindennek milyen hatása lesz az alapkutatások jövőbeli irányaira.

Nincs arzénos élet, sem foszfin a Vénusz légkörében

„Kibővült az élet definíciója” – fogalmazott a NASA tudományos programjának akkori vezetője, Ed Weiler, amikor az űrügynökség 2010-ben bejelentette, hogy egy általuk finanszírozott kutatás olyan mikroorganizmusra bukkant, amely az összes földi élőlénytől eltérően az élethez kulcsfontosságú molekulákban a foszfátiont ([PO₄]^3-) arzenáttal ([AsO₄]^3-) tudja helyettesíteni. Felisa Wolfe-Simon és kollégáinak a Science-ben megjelent tanulmánya nem kevesebbet állított, mint hogy az „adjunk munkát Felisának” (Give Felisa A Job) szlogen után GFAJ-1-nek elnevezett, szélsőséges körülmények között élő extremofil baktérium DNS-ében arzenátot észleltek, és a baktérium képes foszfátion nélkül növekedni.

Nem kellett sokat várni, hogy biokémiusok és mikrobiológusok – élükön a kanadai Brit Columbiai Egyetem kutatójával, Rosie Redfielddel – megkérdőjelezzék a szerzők konklúzióját, amit Redfield szerint a tanulmány semmilyen komoly bizonyítékkal nem támasztott alá. Redfield, Leonid Kruglyak evolúciógenetikus és kollégáik egy évvel később, a Science-ben közölték vizsgálatukat, amely nem volt képes reprodukálni, hogy a GFAJ-1 foszfátion nélkül is osztódik, vagy hogy arzenátot építene a DNS-ébe.

Ezt tőlük függetlenül Tobias Erb és kollégái is megerősítették, és azt találták, hogy a baktériumnak biztosan szüksége van foszfátra, és viszonylag jól tolerálja az arzént. Ez ugyanakkor nem meglepő, hiszen élőhelyén fordul elő a világon az egyik legmagasabb természetes arzénkoncentráció. Felisa Wolfe-Simonék tanulmányát a mai napig nem vonták vissza, de ez David Sanders biológus 2021-es, a Retraction Watch nevű oldalon írt cikke szerint még mindig nem lenne késő.

Még az arzénos életnél is szenzációsabb bejelentést tettek 2020 szeptemberében amerikai és brit kutatók. A hawaii JCMT és a chilei ALMA rádióteleszkópok méréseivel egy potenciálisan életre utaló kémiai jelet, foszfint mutattak ki a Vénusz légkörének egy olyan rétegében, ahol a hőmérséklet és a légnyomás a földihez viszonylag hasonló. Már akkor jeleztük, hogy Jane Greaves és kollégáinak a Nature Astronomy folyóiratban megjelent tanulmánya ezzel önmagában biztosan nem képes a vénuszi élet jelenlétét bizonyítani, de a független kutatók ellenőrzése alatt a mérések néhány hét alatt megkérdőjeleződtek.

Az ALMA obszervatórium nem sokkal később elismerte, hogy hibás volt az adatok kalibrációja, ami hatással lehet a tanulmány konklúzióira. Más kutatók, például Geronimo Villanueva és kollégái 2021 júliusában reagáltak a tanulmányra, amikor az újrakalibrált ALMA-féle adatokkal már nem találtak bizonyítékot a foszfin jelenlétére, a JCMT teleszkóp méréseit pedig a Vénusz légkörében biztosan jelen lévő kén-dioxiddal tudták magyarázni.

Az erre írt válaszukban Greaves és kollégái kitartottak amellett, hogy van foszfin a bolygón, ezért az eredeti tanulmányt nem vonták vissza, arra csupán egy szerkesztői figyelmeztetés került az ALMA adatainak hibás kalibrációjáról. Pár hónappal később egy kutatás a Nature Astronomyben már arra jutott, hogy nem lehetséges az élet a Vénusz légkörében, méghozzá annak alacsony relatív páratartalma miatt, míg egy másik tanulmány a Nature-ben arra jutott, hogy a bolygón sosem jelenhetett meg nagyobb mennyiségű folyékony víz.

Visszavont tanulmányok az omikron kialakulásáról és a T-sejteket fertőző koronavírusról

Az előbbi három példához képest rendkívül gyorsan visszavontak egy, a Science-ben tavaly december 1-én közölt tanulmányt. Ez 13 ezer minta PCR-ral történő vizsgálata alapján azt állította, hogy a SARS-CoV-2 koronavírus omikron variánsa fokozatosan alakult ki Nyugat-Afrikában, mielőtt a Dél-Afrikai Köztársaságban 2021 novemberében észlelték volna.

A szakcikk megjelenése után független kutatók – köztük a dél-afrikai bioinformatikus professzor, Tulio de Oliveira – a szekvenciák rossz minőségére és az evolúciós rokonsági (filogenetikai) vizsgálatok alacsony színvonalára hívta fel a figyelmet. Ezen kritikákra reagálva a kutatók újra megvizsgálták az adataikat. Mivel a PCR-adatokban szennyeződésre utaló jeleket találtak, így maguk a szerzők döntöttek úgy december 20-án, hogy visszavonják publikációjukat.

Nem tartott sokkal tovább Xinling Wang és kollégáinak a rangos Cellular & Molecular Immunology folyóiratban, 2020 áprilisában megjelent kutatása sem, amely azt állította, hogy a koronavírus a HIV vírushoz hasonlóan képes T-sejteket fertőzni. A folyóirat által három nap alatt elfogadott publikációról gyorsan kiderült, hogy a szakemberek nem megfelelő T-sejteket használtak, és munkájuk tele volt módszertani hibákkal. Ezt a szerzők is belátták, így 2020 júliusában visszavonták a tanulmányt.

A csalóka mediterrán diéta

A visszavont tanulmányokat követő Retraction Watch adatbázisa szerint a szakirodalomban legtöbbet idézett visszavont tanulmány egy 2013-as, a rangos New England Journal of Medicine folyóiratban közölt spanyol kutatás. Ez azt állította, hogy a mediterrán diéta és annak extra szűz olívaolajjal, valamint diófélékkel történő kiegészítése 30 százalékkal csökkentheti a súlyos szív- és érrendszeri események, például a szívinfarktus kockázatát olyanoknál, akik eleve nagyobb rizikóval rendelkeztek ilyenekre.

Ramón Estruch és kollégáinak publikációját 2018-ban a folyóirat szerkesztői vonták vissza, mert a kutatásukba bevont 7400 önkéntest nem véletlenszerűen osztották el a vizsgálati csoportok között. Ezt megelőzően 1905 másik tanulmány hivatkozott rá, míg a visszavonása után már csak 950. Amint Alison McCook, a Retraction Watch szerkesztője összefoglalta, azt, hogy a kutatás nem randomizált mintát használt, egy John Carlisle nevű, klinikai vizsgálatok százait ellenőrző brit aneszteziológus vette észre. Martínez González, a tanulmány vezető szerzője szerint miután kizárták a nem randomizált résztvevőket, az eredmények megmaradtak, csak a kutatók nem tudták már azt állítani, hogy a diéta felelt a mérséklődő rizikóért. A NEJM ezután az eredeti tanulmányt egy átdolgozott, enyhébb következtetéseket tartalmazóra cseréltette le a szerzőkkel.

A hatból négy esetben a publikáció utáni ellenőrzés viszonylag gyorsan korrigálni tudta a peer review rendszer hiányosságait, míg a másik kettőnél ez csak évekkel később történt meg, klinikai vizsgálatokat tömegesen ellenőrző, elszánt kutatóknak köszönhetően.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás