Ősi vírusokat rejthet a szibériai permafrosztból kiolvadt, 44 ezer éves farkas
Három évvel ezelőtt a kelet-orszországi Jakutföld lakói egy farkasra bukkantak a vastag permafrosztban, vagyis a talajban, amely általában az év egésze során fagyott marad, ám a globális felmelegedés miatt egyre többször indul időszakos olvadásnak.
A szibériai farkasról a későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy 44 ezer éve fagyhatott a talajba – vagyis még a neandervölgyiekkel is egy korban élt –, a jakutszki egyetem kutatói pedig a mai napig tanulmányozzák a mumifikálódott tetemet, hogy minél többet megtudjanak az állatról és ősi környezetéről. Szerencséjükre a permafroszt szinte tökéletes állapotban megőrizte az állat fogait, bundájának nagy részét és egyes szerveit.
Egy ilyen jól megőrzött állatból a genetikai, valamint az életmód- és étrendbeli tulajdonságain túl azt is meg lehet tudni, hogy milyen ősi baktériumokkal és vírusokkal élt együtt. „Az élő baktériumok évezredekig képesek fennmaradni, így egyfajta tanúi az ősi időknek” – mondta Artyemij Goncsarov, a jakutszki Kísérleti Orvostudományi Intézet kutatója.
A valószínűleg egy kihalt fajhoz tartozó farkas egyik fogát vizsgáló tudósok szerint egy felnőtt hím egyedről van szó, amely sík, hideg környezetben vadászott egy olyan tájon, ahol mamutok, gyapjas orrszarvúk, kihalt lovak, bölények és rénszarvasok éltek. A kutatók már mintát is vettek a farkas gyomrából és emésztőrendszeréből, így akár a fentiek közül valamelyik állat maradványaira is rábukkanhatnak – az első eredményekre azonban még várakoznak.
A bölényvacsora nyomai mellett viszont azt is felfedheti a bélrendszer vizsgálata, hogy a benne élő mikroorganizmusok milyen funkciókat láthattak el, és hogy éltek-e benne paraziták. A kutatók szerint ha bármilyen ismeretlen mikrobát találnának az állatban, azt jó eséllyel fel lehetne használni az új gyógyszerek fejlesztésében.
A klímaváltozás előrehaladtával egyre több elképesztő lelet kerül elő az örök fagy fogságából – két évvel ezelőtti cikkünkben a mamutbébitől a barlangi oroszlánon át a gyapjas orrszarvúig számos ősi állat kiolvadt leletét részletesebben is bemutattuk.
A jelenség árnyoldala természetesen az, hogy – amint azt számítógépes szimulációk is előre jelzik – akár gyilkos ősi vírusok is előkerülhetnek a fagyott talajból. Hogy az olvadással előkerülő kórokozók mire képesek, azt az a 2016-ban, a szibériai Jamal-félszigeten történt eset is jól mutatja, amikor egy 75 évvel korábban elpusztult rénszarvas teteme olvadt ki a permafroszt felső rétegéből, és lépfenét szabadított a környezetére, 36 fertőzést és egy gyerek halálát okozó járványt indítva.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
