Sokkal tovább kitart a globális forróság a 2023 nyarán kezdődő El Niño nyomán, mint amire számítani lehetett – állítja egy vezető amerikai éghajlatkutató, ami arra utalhat, hogy valami alapvetően megváltozott az éghajlati rendszer működésében.

Zeke Hausfather szerint a globális hőmérséklet az elmúlt hónapokban is folyamatosan magas maradt, annak ellenére, hogy az El Niño hatása fokozatosan kezdett elhalványulni. Májusban és júniusban egyértelmű havi rekord született, míg júliusban és augusztusban a globális havi átlaghőmérsékletnek a múltbeli értékektől történő eltérése a tavalyihoz hasonlóan, rekord közeli szinten alakult.

Az online pénzügyi tranzakciókkal foglalkozó Stripe vállalat éghajlatkutatási vezetője, valamint a környezeti adatok feldolgozásával foglalkozó Berkeley Earth nevű nonprofit munkatársa azt állítja, hogy csak most, 2024 szeptemberében kezdjük elhagyni a rekord közeli globális hőmérsékleti tartományt. Ez pedig nagyon eltér attól, mint amit a kutatók az utolsó nagy El Niño esemény során, 2015 és 2016 között megfigyeltek.

Hausfather a Climate Brink blogon arról írt, hogy 2023 második felében extrém globális felszíni hőmérséklet volt tapasztalható, ami miatt a tavalyi év az Európai Unió Kopernikusz földmegfigyelési programja szerint 0,02 Celsius-fok híján 1,5 fokkal volt melegebb az ipari forradalom előtti átlagnál.

Ez az eddig az emberiség által légkörbe juttatott több mint 2500 milliárd tonnányi szén-dioxid mellett annyira nem meglepő, de az éghajlatkutató azt állítja, hogy még mindig nincs jó hipotézisünk arra, hogy ezen túl mi lehetett felelős a 2023-as és 2024-es extrém hőmérsékletért, és a felmerült magyarázatokat egyenesen középszerűnek nevezte.

A forróság tavaly szerinte egyszerre sokkal hamarabb érkezett meg, mint amire bárki számított, még mielőtt az El Niño/Déli oszcilláció (ENSO) természetes éghajlati jelenség melegebb tengerfelszíni hőmérsékletet eredményező fázisa igazán meglódult volna, és jóval hosszabban ki is tart, egészen mostanáig.

„Többen abban reménykedtünk, hogyha 2024 visszatér egy kiszámíthatóbb, El Niño utáni állapotba, akkor az bizonyítékul szolgálna arra, hogy ami 2023 második felében történt, az csak egy átmeneti kiugrás volt, valamilyen rövidéletű belső variabilitás [az éghajlati rendszerben], ami a kiugró globális hőmérsékletért felelt, de nem folytatódott” – fogalmazott Hausfather.

Csakhogy nem ez történt, és „azzal, hogy a hőmérséklet még 2024 szeptemberében is megemelkedett szinten van, egyre kevésbé tűnik valószínűnek, hogy a tavalyi év anomáliái többnyire átmeneti jelenségek voltak. Hausfather szerint ehelyett arról lehet szó, hogy az éghajlatra ható kényszerek és visszacsatolások valamilyen megváltozott kombinációja hajtja a magasabb globális hőmérsékletet.

Gavin Schmidt, az amerikai űrügynökség (NASA) éghajlatkutatással foglalkozó Goddard Űrtudományi Intézetének vezetője egy márciusban, a Nature folyóiratban közölt véleménycikkében arra figyelmeztetett, hogy ha a hőmérsékleti anomália nem stabilizálódik augusztusig, akkor a világ feltérképezetlen területre lép. „Ez arra utalhat, hogy a felmelegedő bolygó már most alapvetően megváltoztatja az éghajlati rendszer működését, jóval korábban, mint ahogy arra a kutatók számítottak” – írta akkor.