Magyarországon az tudja a legkevésbé igénybe venni a háztartási energiahatékonyságot célzó programokat, akinek a legnagyobb szüksége lenne rájuk

A visegrádi négyek közül a magyarokat érdekli leginkább a klímaváltozás, de ahelyett, hogy saját kezükbe vennék az ügyeket, jellemzően az államtól várják az egyéni cselekvéshez szükséges feltételek biztosítását – derül ki a 21 Kutatóközpont szerdán közölt kutatásából, ami a klímaváltozással kapcsolatos társadalmi attitűdöket és a háztartások energiahatékonyabbá válása előtt álló akadályokat mérte fel.

Bár az intézet reprezentatív kutatása szerint a magyarok 60 százaléka beruházna a következő öt évben, hogy csökkentse lakásának vagy házának energiafogyasztását, a tulajdonosok mindössze 4 százaléka tartja nagyon valószínűnek, hogy erre pénzt is kapna az energiahatékonyság fejlesztését célzó támogatási programokból. Ezekből, mint a vizsgálat rámutat, a leginkább rászoruló társadalmi csoportok szinte teljesen kiszorulnak.

„Valahogy nincs összekötve, hogy én segítek a környezetemnek, ha otthon hagyom az autómat, vagy heti egyszer vagy kétszer nem eszem húst” – mondta Baittrok Borbála, a 21 Kutatóközpont kutatási igazgatója a Qubit kérdésére a szerda délután, a Lumen Kávézóban tartott sajtótájékoztatón. A szakember szerint vizsgáltuk arra utal, hogy nem kizárólag a pénzhiány az oka annak, hogy a klímaváltozás iránt mutatott erős érdeklődés nem jelenik meg az egyéni cselekvések szintjén.

Baittrok Borbála, a 21 Kutatóközpont kutatási igazgatója
photo_camera Baittrok Borbála, a 21 Kutatóközpont kutatási igazgatója
Fotó: Tóth András/Qubit

A tavalyi magyarországi EP-választás eredményét legpontosabban előrejelző közvélemény-kutató három európai partnerével a visegrádi négyekre, vagyis Magyarországra, Szlovákiára, Csehországra és Lengyelországra kiterjedő kutatásban vett részt. A folyamatban lévő projekt során a konzorcium azt kívánja feltárni, hogy miként csapódnak le az Európai Unió klímapolitikai döntései a nyugat-európai centrumországoktól távolabb, és milyen akadályok állnak végrehajtásuk és hétköznapi életbe történő átültetésük előtt.

A kutatás három részből épül fel. Egyrészt szakértők bevonásával készítettek egy szakpolitikai elemzést, majd mind a négy országban lefolytattak egy azonos módszertanú, 1000 fős (hibrid) reprezentatív kutatást, aminek során 400 főt személyesen, 600 főt pedig online kerestek meg. Emellett elvégeztek egy fókuszcsoportos kutatást, aminek során négy fókuszcsoportot szerveztek Magyarország különböző régióiban, eltérő jövedelmi helyzetű társadalmi csoportok körében.

Kevesen hallottak az EU nagy klímapolitikai intézkedéséről

Baittrok szerint a visegrádi négyeknek sajátos kihívásokkal kell szembenézniük a zöld átállás során: a lakosság anyagi lehetőségei szűkösek, az országok többségében a fosszilis energia dominálja az energiamixet – Magyarországra ez kevésbé jellemző –, és sokan félnek attól, hogy a szénre épülő iparágakban munkahelyek vesznek majd el a klímapolitikai intézkedések miatt.

Kutatásukból kiderül, hogy a magyarok 82 százalékát érdekli a klímaváltozás, és 38 százalékuk tartja azt nagyon súlyos problémának, amivel Magyarország első a V4-ek között. Ennek ellenére a magyarok közül ismerik legkevesebben az Európai Unió fő klímapolitikai intézkedéscsomagját, az Európai Zöld Megállapodást (European Green Deal) – a válaszadók mindössze 23 százaléka hallott már róla, szemben a csehek 60 és a lengyelek 54 százalékával.

A magyarok kevesebb mint egynegyede hallott az Európai Zöld Megállapodásról
photo_camera A magyarok kevesebb mint egynegyede hallott az Európai Zöld Megállapodásról Illusztráció: 21 Kutatóközpont

De vajon mi áll ennek hátterében? Baittrok kérdésünkre elmondta, hogy az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen által 2019-ben bemutatott csomag nálunk nem igazán volt a közbeszéd része, míg a cseheknél, vagy akár a szlovákoknál sokkal többször előkerült a közéleti viták folyamán. Az intézkedéscsomagnak – amivel tavaly foglalkoztunk részletesen – az az alapvető célja, hogy Európa 2050-re elérje a nettó zéró kibocsátást, vagyis csak annyi üvegházhatású gázt engedjen a légkörbe, amennyit természetes vagy mesterséges úton el is tud nyelni. Ha az évszázad közepéig elérnénk a globális nettó zéró kibocsátást, az lehetővé tenné, hogy 2100-ig 1,5 Celsius-fok körüli szinten tartsuk a felmelegedés mértékét, ami a klímakutatók szerint viszonylag biztonságos szinten stabilizálná a bolygó éghajlatát.

A magyarokat nemcsak hogy érdekli a klímaváltozás, hanem 81 százalékuk azt is gondolja, hogy a problémával már most foglalkozni kell, 71 százalékuk szerint pedig az emberi viselkedésen is változtatni kell az éghajlatváltozás megállításához. Viszont amikor a kutatók arra kérdeztek rá, hogy félnek-e az életüket közvetlenül befolyásoló, klímaváltozás által okozott gazdasági vagy munkaerő-piaci változásoktól, csak 15 százalékuk vélte úgy, hogy a folyamat rájuk nézve negatívan hat majd.

A fókuszcsoportos beszélgetésekből az is kiderült, hogy a budapestiek és a nagyvárosok lakói kezelendő, de távoli problémaként tekintenek a globális felmelegedésre, míg a kisebb településeken gyakorlatiasabb megközelítés jellemző, és az ott lakók a helyi tapasztalataikra építenének. A nagyobb települések lakóit a légszennyezettség és az infrastruktúra hiányosságai aggasztják elsősorban, míg a kisebb településeken az energiahatékonyság és az éghajlatváltozás mezőgazdaságra gyakorolt hatása került a legtöbbször szóba. A válaszokból az is leszűrhető volt, hogy az emberek elsősorban az államtól várják azt, hogy biztosítsa a környezet egyéni védelmét lehetővé tevő feltételeket.

A többség még mindig a benzines és dízelautókat preferálja
photo_camera A többség még mindig a benzines és dízelautókat preferálja Illusztráció: 21 Kutatóközpont

Baittrok szerint mindez arra utal, hogy elméleti szinten értjük, hogy foglalkozni kell a klímaváltozással, de amikor konkrét életmódbeli változtatásokat kellene kezdeményezni, arra már nem igazán vagyunk hajlandók. Erre meglepő példaként hozta a belső égésű motoros és elektromos autók népszerűségét firtató kérdést. Bár a magyarok preferálták a V4-es országok közül legnagyobb arányban az elektromos járműveket (39 százalék), még így is többen (43 százalék) tették le voksukat a benzines vagy dízelautók mellett – még akkor is, ha azok azonos kategóriában ugyanannyiba kerülnének, ami jelenleg még messze áll a valóságtól.

Csak azok nem tudnak élni a támogatási programokkal, akiknek a leginkább szükségük lenne rájuk

A V4-es országok közös szocialista öröksége Baittrok szerint a háztartások energiahatékonyabbá tételénél is tetten érhető. Általánosan jellemző a négy országra, mondta, hogy kevés az energiahatékonyságot célzó beruházás, az épületek nagy részének magas az energiaigénye, és az átállást az a paternalista szemléletmód nehezíti, miszerint „állam bácsi majd mindent megold”.

Márpedig valamit kezdeni kell a jelenlegi helyzettel, mert az összes szén-dioxid- kibocsátás közel 29 százalékáért a háztartások felelnek, és a magyarországi lakásállomány energetikailag nagyon rossz állapotban van: a lakások közel 40 százaléka gyenge vagy rosszabb energetikai besorolású, míg az energetikailag korszerű ingatlanok aránya mindössze 6 százalékra tehető. Az energiahatékonyságot növelő lakossági beruházások megvalósulása előtt álló legnagyobb akadályoknak Vajda Dorina, a 21 Kutatóközpont kvantitatív kutatója az anyagi lehetőségek hiányát, a szakemberhiányt és az állami finanszírozási programokhoz való hozzáférés nehézségét jelölte meg.

Nem függ a lakóhely állapotától, hogy valaki tervez-e felújítást
photo_camera Nem függ a lakóhely állapotától, hogy valaki tervez-e felújítást Illusztráció: 21 Kutatóközpont

Baittrok azt tartja a kutatás legmegdöbbentőbb eredményének, hogy nincs összefüggés a lakóhely állapota és a felújítási kedv között – miközben a kutatók azt várták volna, hogy minél régebbi, minél rosszabbul hőszigetelt egy épület, a lakók annál inkább fel szeretnék újíttatni.

Nem meglepő, hogy a válaszadók 57 százaléka a pénzhiányt nevezte meg indokként, de 14 százalék egyszerűen úgy vélte, hogy nem érzi szükségét annak, hogy csökkentse környezeti lábnyomát. A reprezentatív kutatásban azok közül, akiknek ingatlanjuk „nem kielégítő” állapotú, 69 százalék válaszolta azt, hogy nincs elég pénze a felújításra, még akkor sem, ha kapna rá támogatást. A helyzet, mint Baittrok rámutatott, még ennél is rosszabb, mivel más közvélemény-kutatásokhoz hasonlóan a leginkább hátrányos helyzetű rétegeket nehezen tudták elérni.

Azok közül, akiknek ingatlanjuk „nem kielégítő” állapotú, 69 százalék válaszolta azt, hogy nincs elég pénze a felújításra, még akkor sem, ha kapna rá támogatást.
photo_camera Azok közül, akiknek ingatlanjuk „nem kielégítő” állapotú, 69 százalék válaszolta azt, hogy nincs elég pénze a felújításra, még akkor sem, ha kapna rá támogatást. Illusztráció: 21 Kutatóközpont

Bár a háztartások fele már pályázott energiafogyasztást csökkentő programokra, vagy legalább fontolóra vette azt, a fókuszcsoportos beszélgetésekben általános elégedetlenség rajzolódott ki a meglévő támogatási rendszerrel. Az alacsonyabb jövedelműek az előfinanszírozás hiánya, valamint a pályázás bonyolultsága miatt érzik hozzáférhetetlennek a támogatásokat, míg a magas jövedelműek a kiszámíthatatlan pályázati rendszert és utófinanszírozást kifogásolták – vagyis sokan emlékeznek még arra, amikor 2022-ben a kormány hirtelen bejelentette, hogy megszünteti a napelemek által megtermelt energia elektromos hálózatba történő visszatáplálásának lehetőségét.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás
link Forrás
link Forrás
link Forrás