Az éghajlatváltozás ijesztő mértékben pusztítja Karthágót

szeptember 26.
tudomány
  • Link másolása
  • Facebook
  • X (Twitter)
  • Tumblr
  • LinkedIn

Az ókori világ egyik legfantasztikusabb városát, Karthágót, i. e. 146-ban a rómaiak a földdel tették egyenlővé. A Tunéziában található város romjait ma másfajta fenyegetés veszélyezteti: a tengerszint emelkedése, a sótartalom növekedése és a szél eróziójának fokozódása, vagyis az éghajlatváltozás pusztító következményei – írja cikkében az Art Newspaper.

A sós szél okozta erózió jól látható az Antoninus Pius idején épült fürdőnél, amely az egyik legnagyobb római fürdőkomplexum és az egyetlen ilyen Afrikában. Számos oszlopot kerítésekkel kell védeni, a pun kikötőnél, amely karthágói és római hajókat fogadott, a kikötő szigetének egyes részei beomlanak a tengerbe – részletezi a lap. Egyben megállapítja, a klímaváltozás ma a régészeti lelőhelyekre és világörökségi helyszínekre leselkedő legalapvetőbb veszély.

Karthágó, Antoninus fürdő
Fotó: Graham Claytor / Wikipedia

A mai Tunézia területén, föníciai telepesek által alapított karthágói oligarchikus köztársaság, majd királyság az ókori Földközi-tenger térségének egyik leghosszabb ideig fennálló állama volt. Gazdagsága, tengeri hatalma és katonai ereje hatalmas volt ugyan, de leghíresebb hadvezére, Hannibal Rómát végül nem tudta meghódítani. A két hatalom között három pun háború zajlott, amelyek 43 évnyi aktív háborúzást jelentettek. Ezek csúcspontja a hároméves karthágói ostrom, a város rómaiak általi lerombolása és több mint 100 ezer karthágói halála vagy rabszolgasorba vetése volt. Karthágót végül újjáépítették, és a római Afrika egyik fő központjává vált. Az arab betolakodók azonban a 7. század végén ismét elpusztították – most pedig a romok is veszélyben vannak.

Karthágó romjai
Fotó: Christian Manhart/UNESCO

A probléma az UNESCO előtt is ismert, amelynek világörökségi listáján egyébként Karthágó is szerepel. A Világörökség Bizottság júliusban tartott 47. ülésén Audrey Azoulay, az UNESCO főigazgatója kiemelte, hogy a klímaváltozás az egyik legnagyobb veszélyt jelenti a globális kulturális örökségre nézve. Hivatkozott az UNESCO és a World Resources Institute közelmúltbeli közös jelentésére, amely szerint a világörökségi helyszínek közel háromnegyede (73 százaléka) ki van téve vízzel kapcsolatos veszélyeknek, mint például az aszály, a vízhiány vagy a part menti áradások.

A Nature Climate Change folyóiratban 2022-ben megjelent egy tanulmány, amely 284 kulturális és természeti örökségi helyszínt térképezett fel Afrika 300 ezer kilométeres partvonalán. Ötvenhat helyszínt (20 százalék) már akkor is part menti áradások és erózió veszélyeztettek, és ez a szám az üvegházhatású gázkibocsátás növekedése miatt 2050-re várhatóan megháromszorozódik, és meghaladja a 190-et. A tanulmány szerzői szerint azonban, ha a világ képes korlátozni az üvegházhatású gázok kibocsátását, akkor ezeknek a műemlékeknek a károsodása is csökkenthető. Ezzel együtt világszerte a régészeti maradványok fokozottabb védelmére van szükség, és sokkal több pénzt is kellene fordítani a fenntartásukra.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: