Bár az ország régiségügyi főnöke szerint a felújított Menkauré-piramis Egyiptom ajándéka lesz a 21. századnak, egyiptológusok és régészek szerint a projekt az örökségvédelem alapvető elveit sem veszi figyelembe.
Az ausztrál őslakosok sziklarajzai és -vésetei évezredeken keresztül őrizték, amit meg akart örökíteni az ember, de a környezetszennyezést, a gyárak és bányák terjeszkedését aligha élik túl. Egyes rajzok már a világörökségi státusz kapujában állnak, de lehet, hogy a műtrágyalobbi erősebbnek bizonyul majd.
A Budapest 8. kerületében álló épületegyüttes 110 éves fennállása óta a lehető legkülönbözőbb társadalmi csoportoknak adott otthont. Bár az egykori lakótelep története nem a folyamatos fejlődésről szól, mégis akadnak epizódok, amelyekre pozitív örökségképet lehet alapozni. Ha ezt sikerülne közvetíteni, nemcsak a kolónia lenne Budapest egyik legizgalmasabb pontja, de maga a város is jobb hellyé válna.
A történészek nem szűnő igyekezete ellenére máig általános jelenség a múlt gazdasági, politikai szükségleteknek megfelelő átalakítása. Ahogy ezer évvel ezelőtt a krónikaíró az akkori jelen kívánalmai szerint rendezte be a múltról elmondható történetet, úgy alakítják örökségünket ma a marketingesek, ideológusok és forgatókönyvírók.
A participatív örökségkutatás korában maguk a közösségek tárják fel a múltat. Az ilyen projektek demokráciát, egyenlőséget, a nyilvánossághoz való hozzáférést, aktív, társadalmilag tudatos, és sok esetben hasznos megoldásokat ígérnek.
A kulturális örökség az ezredfordulóra vált az európai identitás olyan integratív fogalmává, ami nem fenyegeti a nemzeti kultúrák sokszínűségét. Az elkövetkező hét évben az EU több százmillió eurót fordít az örökséggel kapcsolatos kutatásokra.