Az emberi tevékenységből származó zaj olyan globális stresszforrás és olyan mértékű szelekciós nyomás, amely világszerte átalakítja az ökoszisztémák dinamikáját, állítják a Science folyóiratban megjelent tanulmány szerzői. Az ausztrál Connect Sci tudományos portálon megjelent kutatási ismertető szerint a belfasti Queen’s University Biológiai Tudományok Karán végzett metaanalízis egyértelmű összefüggéseket tárt fel az antropogén „visszhang” és a faj-, illetve ökoszisztéma-szinten egyaránt megfigyelt zavarok között.

A kutatók 177 fajra vonatkozó több mint 93 ezer tudományos publikáció és 214 kísérlet eredményeit összesítették. A hat kontinens édesvízi, tengeri és szárazföldi ökoszisztémáiban élő halak, madarak, emlősök, kétéltűek, hüllők, rovarok, rákok, puhatestűek és korallok fejlődéséről, viselkedéséről, egyedi és populációszintű túléléséről, szaporodásbiológiájáról tanúskodó bizonyítékok mellett a ragadozók és zsákmányállatok közötti kölcsönhatásokat is vizsgálták. Továbbá a fajok közötti evolúciós kapcsolatokat is feltérképezték, ennek révén az is kiderült, hogy a közeli rokon fajok vajon hasonlóan reagálnak-e.

Ahogy azt már korábban (ebben, ebben, ebben és például ebben a cikkünkben) megírtuk, az emberi tevékenység zaja nem csak a sejtszintű stresszt fokozza, de megváltoztatja a keringési rendszer és a légzés mintázatait, emeli a glükokortikoid szteroid hormonok szintjét, módosítja a génkifejeződést és a fehérjeszintézist, megbolygatja az immunrendszer működését. A mostani metaanalízis egyértelművé tette, hogy a zajszennyezés hatással van az egyedfejlődés jellemzőire is – például a szervek és speciális szövetek kialakulására, a testtömegre, a fejlődési időre, a genomikai sajátosságokra és a növekedésre.

A zajszennyezés a ragadozó-zsákmány reláció interakcióit is átalakítja, ahogy a kognitív képességek, a táplálékkeresés, a mozgás, a reflexszerű reakciók, a szexuális szelekció és a szociális viselkedés terén is zavarokat indukál. Az elemzés szerint míg egyes fajok fokozták az utódgondozási aktivitásukat az emberi eredetű zaj ellensúlyozására, addig mások csökkentették azt, ami alacsonyabb reprodukciós és túlélési rátát alakított ki.

Ez az antropogén hatás 27 százalékkal csökkentette az általános rátermettség (vagyis a fitnesz) mértékét, miközben 138 százalékkal növelte a mortalitást, és 19 százalékkal csökkentette a túlélési esélyeket. A kutatók magyarázata szerint:

„ha zajmentes környezetben minden 100 egyedből 10 pusztul el, akkor zajterhelés mellett 24 pusztulna el, ami már veszélyeztetheti a populáció fennmaradását”.

Kiderült az is, hogy a vizsgált fajok egyedszáma mintegy 37 százalékkal csökkent a tartós zajszennyezés hatására. A fenti példánál maradva: ha zajmentes területeken 100 egyed fordul elő, akkor zajterhelt területeken már csak 63 lenne jelen.

A kutatók a ragadozókra és zsákmányállatokra gyakorolt hatás lepte meg leginkább. Zajszennyezett környezetben a ragadozók 2,5-szer több energiát fektetnek a vadászatba, mégis negyedével kevesebb zsákmányt ejtenek. A zaj ráadásul a menedékhelyeket is csapdává változtathatja: az üregek felerősítik a hangokat, ami arra kényszeríti a zsákmányállatokat, hogy előbújjanak a nyílt térre, ahol a ragadozók könnyebben elkaphatják őket. A hatások nagyjából hasonlóak voltak édesvízi, tengeri és szárazföldi környezetben, a laboratóriumi kísérletek eredményei pedig az esetek többségében egybeestek a természetes élőhelyeken tapasztaltakkal.

A kutatók szerint az emberi eredetű zaj az egyik leggyorsabban terjedő globális környezetszennyező tényező, amely mára szinte minden élőhelyet elért.
Összegzésük alapján azt állítják, hogy az élőhelyek védelme önmagában nem elég:

„Gondoskodni kell a »hangtájak« – vagyis az adott hely természetes hangjainak – megóvásáról is. Ez azt jelenti, hogy az új utak, hajózási útvonalak, tengeri szélerőműparkok vagy szeizmikus kutatások tervezésekor és engedélyezésekor figyelembe kell venni a zaj élővilágra gyakorolt hatását, emellett pedig csendes övezeteket kell kialakítanunk mind a szárazföldön, mind a tengereken”.

Ugyanakkor a zajnak van egy nagy előnye is számos más szennyezővel szemben: amint a forrás megszűnik, a zaj is eltűnik, a zajterhelés csökkentése így gyors segítséget jelent a természetes egyensúlyi folyamatok helyreállításában.