Német kutatók most publikált eredményei felülírják azt az eddigi általánosan elfogadott elképzelést, amely szerint a jég alatt, a napfénytől elzárva ugyan nem kizárt az élet létezése, de a sokféleség a nyílt tengertől távolodva drasztikusan csökken.
Viktor Barricklow lenyűgöző videóban kalauzolja körbe a nézőket az isten háta mögötti Amundsen–Scott állomáson, ahol mínusz 60 fok van, és fél évig tart a sötétség.
A Déli-sarkvidéken az internetelérés máig a korlátozott sávszélességű műholdas átvitelre korlátozódik. Az Új-Zélandtól a McMurdo kutatóállomásig húzódó tenger alatti kábel jelentősen segítené a tudományos kutatásokat és javítaná az életkörülményeket, de fennáll a veszélye, hogy a felszabadult internetezés megzavarja a kutatóállomások közösségi életét.
A különleges, szivacsszerű egyedek egy mélytengeri sziklán telepedtek meg az antarktiszi selfjég alatt. A kutatók nem teljesen értik, a lények hogyan szereznek táplálékot, ugyanis 250 kilométeres utat kellene megtenniük, hogy kijussanak a nyílt tengerre.
A Dél-Georgia körüli területen a bálnavadászat által leginkább sújtott kék bálnák populációja növekedett az elmúlt évtizedben, a hosszúszárnyú bálnák esetében pedig az ökológiai egyensúly helyreállásának hasonló jeleit dokumentálták az Antarktisz nyugati félszigetének környékén.
A Föld többi része évtizedenként 0,2 fokkal melegszik, a sarkvidéken 0,6 fokos felmelegedést mértek.
Elméletben már Arisztotelész is rájött, hogy az Északi-sarkot ellensúlyoznia kell valaminek, de 1820-ig kellett várni arra, hogy az emberek megtudják, mit rejt az Ismeretlen Déli Föld néven megjelölt terület. 200 éve fedezték fel az Antarktiszt.
Bár már évtizedek óta tudnak róluk, mostanra sikerült minden kétséget kizáróan azonosítani a déli féltekén élő negyedik típusú kardszárnyú delfint.
Mivel az Antarktisz időjárása változik szinte a leggyorsabban napjainkban, a kutatók a több ezer éve háborítatlan Adélie-pingvinkolónia múltjának és jelenének vizsgálatával próbálják megérteni a felmelegedés élővilágra gyakorolt hatását.