Pacifistaként gondolhatjuk, hogy a háború soha nem lehet igazságos, realistaként viszont lehet azzal érvelni, hogy a háborús cselekedeteknek nem kell morális elbírálás alá esniük, mert a háborúnak nincsenek szabályai, így elegendő a nemzeti érdekekre hivatkozni. Az igazságos háború elmélete e két álláspont között helyezkedik el.
A médiában és a politikában gyakran az agresszív, ösztönökre ható kommunikáció dominál, pedig egyáltalán nem olyan feloldhatatlan az ellentét a vitában álló felek ideológiai álláspontjai között, mint ahogy elsőre hinnénk. A filozófia segítségünkre lehet abban, hogy meglássuk az értéket a miénktől eltérő nézetekben is.
Susan Sontag szerint a fényképek önmagukban csak projekciós felületek, amelyeknek mi magunk adunk jelentést, Robert Adams viszont azt állítja, hogy a szép fénykép önmagában bír jelentéssel. Sontag szerint a fénykép morális értelemben inkább árt, mint használ, míg Adams amellett érvel, hogy a fénykép képes reményt nyújtani, és ezáltal pozitív morális jelentőségre tesz szert.
Az amorális családközpontúság olyan viselkedésre utal, amikor az erkölcs csak a családon belül kötelez, azon kívül megengedhető az amorális viselkedés. A kutatások szerint a magyar társadalomra éppen ez a jellemző, és részben ez a magyarázata annak is, hogy társadalmunk olyan elfogadó a rendszerváltás után megjelenő új oligarchák viselkedése iránt.
Az egyik legizgalmasabb diskurzus a kortárs erkölcsfilozófiában arról zajlik, hogy létezik-e egyáltalán erkölcsi karakter, ami tartósan jellemezhet egy személyt. Ha ugyanis igaz az az etikai nézet, amely szerint ilyen értelemben nincs állandó jellemünk, úgy könnyen lehet, hogy az erkölcsi egyenrangúság tézise megállja a helyét. Megállja?
Noha a filozófusoknak több száz éve nem sikerült kőbe vésett definíciót alkotniuk, egy csapat oxfordi antropológus mégis arra vállalkozott, hogy emberi közösségek viselkedéséből határozza meg, mi tekinthető egyetemesen morálisnak.
Kit üssön el egy önvezető autó, ha elkerülhetetlen a baleset, és te dönthetsz életről és halálról? A magyarok a magas státuszúak, a fiatalok és a nők életét kímélnék meg leginkább.
A Terror című minisorozat vegyes fogadtatásra talált a kritikusok között, pedig a lassú történetvezetés mögött alapvető filozófiai kérdésfeltevések húzódnak meg. Kihez maradjunk lojálisak a végletekig feszült helyzetekben: társadalmunkhoz, egyéni érdekeinkhez vagy a morális törvényhez?