Kordos Szabolcs és Mautner Zsófi új könyvében, a Budapest gasztróban 19 recept és 19 hozzájuk kötődő helyszín szerepel, a legtöbbször olyanok, amelyek mellett bárki elmenne az utcán. Nem is a látvány az érdekes bennük, hanem a történetek Mátyás királytól az egykori City grillig.
Amikor a 8. kerületi utcát 1934-ben átnevezték Madáchról Dankó Pistára, az ott élő cigányzenészeknek akartak kedveskedni, de a helyi elit haragja elsöpörte a Pistát. Verő-Valló Judit társadalomtörténész a napokban mutatta be az utca pistátlanításának kalandos történetét.
Kordos Szabolcs várostörténeti kuriózumokat bemutató könyvéből kiderül, hogyan zajlott a valódi vesztegzár a Grand Hotelben, megismerünk egy embert, aki bunkerben született, és megtudjuk, honnan kapta a nevét a Lövőház utca.
Naponta több tízezren átmennek a róla elnevezett utcán, de valószínűleg még az ott lakók közül is kevesen vágják rá kapásból, hogy ki is volt az a Haller. Mint kiderült, már az is érdekes kérdés, hogy egyáltalán melyik Hallerről van szó.
A 8. kerületi városrész nemcsak Magyarországon, hanem Európában is kuriózumnak számított: a területén eredetileg marhalegelő volt, amit kedvezményes áron vásároltak fel, hogy a középosztálybeli hivatalnokok egy belvárosi bérlemény áráért normális otthonhoz jussanak.
Csinibaba, Kolorádó Kid, A vizsga – aki múltat akar idézni, az az egykori Ganz–MÁVAG kolóniában forgat filmet. A különös helyszín múltjáról, jelenéről és vonzerejéről a C8 által szervezett bejáráson tudhattunk meg még többet.
Kordos Szabolcs frissen megjelent könyvéből, az Egy város újabb titkaiból ismét kiderül, hogy még ott is van mit nézni, ahol az ember naponta megfordul.
A budapesti legendákat és legendás budapestieket felidéző kötet azoknak is tud újat mutatni, akik azt gondolják, hogy már mindent láttak a fővárosban.
Miért volt kár néhány hete elbontani a sokak által otrombának tartott Szentháromság téri Diplomataházat, és mért kellett volna megőrizni a Teherelosztó épületét? Városi témákkal foglalkozó podcastsorozatunkban Vincze Miklós újságíróval, a városi történetek kutatójával beszélget Édes Balázs urbanista.
A középkor pusztító járványai rosszat tettek a városok etnikai és vallási sokszínűségének, de átformálták azt is, ahogyan a városokra gondolunk. A katasztrófák kezelésében akadtak sikeres és kevésbé sikeres települések, de a pestis, a kolera és társaik elválaszthatatlanul összeforrtak a városiassággal.
A 17. században akár 10 ezren is lakhatták a dél-afrikai Kweneng középkori városát. A lézerszekkennert és a földradart ötvöző LiDAR technológia segítségével most részletesen feltérképezett egykori település átírhatja a kontinens eddig ismert történetét.
A budapesti grand avenue alapítását és építését kísérő események közül több is bekerülhetett volna a magyar gazdaságtörténet fekete krónikájába, a végeredmény azonban elhalványította a negatívumokat.
A város ma már azért nem mindenkié, mert az utcák kitisztítása, a nyüzsgő sokadalmak leszabályozása kiszorította az urbánus terekből a nyilvánosságot, az önrendelkező és érdekérvényesítő szabadságot, a demokrácia alapfeltételéül szolgáló párbeszédet. Legalábbis ezt állítja Eberhard Straub német történész magyarul most megjelent civilizációtörténeti kötetében.