Jó ötlet szándékosan szabadjára engedni a járványt úgy, hogy csak az időseket zárjuk karanténba?

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

Járványdinamikai cikkeinkben már említettük azt az elképzelést, ami korábban Nagy-Britanniában komolyan felmerült, és amit azóta már a britek is elvetettek, de most a közösségi oldalak magyar szegleteiben újra előkerült: mi lenne, ha szándékosan felgyorsítanánk a koronavírus terjedését úgy, hogy csak az időseket és a legveszélyeztetettebbeket zárnánk karanténba? Az elképzelés szerint a lakosság nagy része hamar átesne a fertőzésen, kialakulna a nyájimmunitás, a gazdaság újraindulna, az élet pedig egycsapásra visszatérne a régi kerékvágásba.

Jó ötlet?

A Qubit eddig számos stratégiai lehetőséget ismertetett és vitatott meg. Ezek közé tartozott a brit modell mellett például a pöröly és a tánc elképzelés, vagy izraeli kutatók időszakos okoskaranténra vonatkozó felvetése. A brit elképzelésről már a legelején elmondtuk: a legfőbb baj vele az, hogy az európai társadalmakban meglehetősen nagy az idősek aránya. Mivel a magyar járványkezelés nem a korábbi brit elképzelés irányba ment, és mivel erősek voltak az ellenérvek vele szemben, amit azóta a britek is beláttak, ezért járványdinamikai cikksorozatomban kvantitatíve én sem részleteztem még eddig ezt a lehetőséget, helyette a magyar szempontból fontosabb és aktuálisabb kérdésekkel foglalkoztam.

Most azonban a korábban ismertetett SEIR járványdinamikai modell segítségével bemutatom ennek a korábbi brit elképzelésnek is a feltételeit, jellemzőit és buktatóit, amiből világosan látszik, hogy melyek azok a racionális ellenérvek, amelyek eddig talán nem jelentek meg kellő hangsúllyal a médiában. Természetesen mindenki előtt nyitva áll a lehetőség a diskurzusra, én itt most elsősorban járványdinamikai szempontból vizsgálom a kérdést.

Kötelezően kéne átesni a fertőzésen

A felvetett elképzelés szerint a veszélyeztetetteket, vagyis a 60 év felettieket és a szervi betegeket saját életük védelme érdekében szigorúan el kellene különíteni. A fennmaradó többségnek – egyes a közösségi médiában elhangzott, de szakmailag nem megalapozott becslések szerint az emberek 70-80 százalékának – nagyjából másfél hónap alatt át kellene esnie a fertőzésen. Így kialakulna a nyájimmunitás, és a társadalom a koronavírustól védetten folytathatná életét anélkül, hogy beláthatatlan gazdasági károkat kellene elszenvednünk.

Ha tetszik, amit csinálunk, ha te is fontosnak tartod, hogy magyar nyelven legyen egy okos és közérthető lap, ami nem a politikai barikádok csatazajáról tudósít, hanem a ránk váró – bátran mondjuk ki, ez az év is megmutatta, mennyire nem túlzás ez – civilizációs kihívásokkal foglalkozik, ami fel meri tenni a jövőnkkel kapcsolatos igazi kérdéseket, és meg is mutatja a modern tudomány válaszait mindezekre, nos ha ez szerinted is olyan égetően fontos, ahogy mi gondoljuk: heroikus munkát végző öt újságíróval, sok tucatnyi kutatóval és csak egy egészen kicsi kiadóval a hátunk mögött, akkor támogasd a munkánkat rendszeresen – számít a segítséged!

A kutya ott van elásva, hogy a 70-80 százalék nem teljesen helytálló, inkább 70 alatti számról van szó, és ez kardinális kérdés. A KSH honlapján bárki megnézheti a magyar korfát: eszerint 2020-ban Magyarországon a lakosság 27,4 százaléka 60 év feletti. Az ebbe a korcsoportba tartozók egy részét azonban nem lehetne egyedül karanténba zárni, mert szükségük van ápoló vagy ellátó személyzetre, és akkor még ott vannak a 60 év alatti veszélyeztetettek jelentős számban, köztük a különféle szervi betegségekkel küzdők is. Mármost tudni kell, hogy a nyájimmunitás kialakulásához a legelfogadottabb becslések szerint minimum a teljes lakosság 60 százalékának át kellene esnie a fertőzésen, de még inkább többnek. Ez azt jelenti, hogy ha a megóvandó veszélyeztetettek és ápolóik összesített aránya elérné a 41 százalékot, akkor a maradék 59 százalék, akiket lehetőségünk lenne megfertőzni, nem tudná biztosítani a nyájimmunitást, amiért az egészet csinálnánk. Láthatjuk tehát, hogy sajnálatos módon az egész projekt kivitelezhetősége pár százalékon múlik, és pengeélen táncolnánk, ha ezt a stratégiát választanánk.

De van más probléma is. Tegyük fel, hogy 40 százaléknál kevesebb embert karanténozunk, és a maradék átfertőződésével elvileg el tudjuk érni a nyájimmunitást. Tegyük fel most egy pillanatra azt is, hogy ez a fajta karantén megvalósítható (erre később még visszatérünk). Mivel a maradék éppen 60 százalék, vagy nagyon közel van hozzá, ezért azoknak, akik nincsenek karanténban, kötelezően át kellene esniük a fertőzésen, azaz a projekt sikere érdekében ezt lényegében törvényileg elő kellene írni. Ez elég bizarr megoldás lenne, és egyúttal azt is jelentené, hogy a vírus reprodukciós rátájának igen magasnak kellene lennie. Ha 39 százalékos karanténnal számolunk, akkor a számítások szerint a reprodukciós rátának R0 = 4,2 kellene lennie, ami kifejezetten magas érték. Ez lényegében azt jelenti, hogy ha nem orvosok adnák be kötelezően a fertőző vírust a teljesen egészségeseknek, akkor gyakorlatilag koronajárvány-bulikat kellene szervezni ahhoz, hogy felgyorsítsuk a járvány terjedését.

Hogyan zajlana le a járvány? 

Ami a járvány lefutását illeti, a becsült másfél hónap 39 százalékos karantén esetére stimmel, de 35 vagy 30 százalék esetén az inkább 2-3 hónap lenne. Gyors lefolyás esetén azonban nem nagyon lenne idő arra, hogy a reprodukciós rátát aktívan szabályozzuk: azt azonnal helyesen kellene beállítani, vagy a végére nem esnének át kellő mennyiségben az emberek a fertőzésen, és utólag kellene letesztelni a lakosság 60 százalékának nagy részét, illetve mesterségesen megfertőzni őket, hogy teljesítsük a kívánt célt.

A járvány alakulása a SEIR járványdinamikai modell szerint, azzal a feltétellel, hogy a járvány végére 60 százalék legyen a teljes populáció átfertőződése, ami a nyájimmunitás kialakulásához szükségesIllusztráció: Gáspár Merse Előd

Aztán van még egy probléma, ami a fenti ábrán is jól látszik. A fertőzöttek száma a tetőzéskor 35-39 százalékos karantén esetén kb. 2 millió ember lenne egyszerre (piros és sötét narancs görbék). Az elképzelés lényegi része, hogy a koronavírus leginkább az időseket és a jól körülhatárolható betegséggel rendelkezőket érintheti olyan súlyosan, hogy intenzív ellátásra szoruljanak – őket viszont mind karanténba zártuk, így a maradék a feltételezések szerint nem szorul majd intenzív ellátásra, legalábbis nem olyan sokan. De vajon tényleg elképzelhető, hogy 2 millió fertőzöttből kevesebb mint 3000 szorul majd intenzív kórházi ellátásra (kb. ennyi lélegeztetőgép áll rendelkezésre Magyarországon)? Ez másfél ezreléket jelent. Összehasonlítás végett: regisztrált adatok alapján az 50-es korosztályban a halálozási ráta felső becslése százalék körüli, az intenzív ellátásra szorulók aránya tehát nagy valószínűséggel nagyobb az ezreléknél. Természetesen ahhoz hogy ezt teljes biztonsággal megítéljük, nagyobb véletlen mintán kéne teszteléseket végezni. Aztán érdemes még megemlíteni, hogy a legveszélyeztetettebbek a kardiovaszkuláris betegségben szenvedők, akik Magyarországon jelentősen többen vannak az európai átlagnál.

60 év helyett természetesen lehetne magasabb korhatárt is húzni: a britek eredetileg csak a 70 év fölöttieket akarták szigorúan elkülöníteni, ekkor viszont a fertőzöttek milliós körében lenne sokkal nagyobb az intenzív ellátásra szorulók aránya és a halálozási arány. Egy 30 százalékos karantén esetén pedig már a járvány lefolyása sem lenne olyan rövid: az ábra alapján legalább 3 hónapig tartana.

A csoportos karantén veszélyes

Mindezek a járványdinamika alapelveiből következnek, de nyilván vannak az elképzeléssel kapcsolatban más nehézségek is, például a karantén kivitelezhetősége. Lehetséges lenne egyéni karantén, vagy csoportos. Az egyénivel az a gond, hogy kevésbé tartható és ellenőrizhető szigorúan, bár ebben az esetben kétségkívül az egyénre lehetne terhelni a felelősséget. Másrészt egyéni karantén esetén egy 57 és 62 éves házaspárt nyilván nem tudnánk szétválasztani. A csoportos karantén viszont nagyon veszélyes, mert egyetlen fertőzött bejutása rögtön az egész csoportot megfertőzhetné. Éppen ezért csoportos karantén esetén a karanténba vonulás előtt tesztelésre lenne szükség, vagyis a társadalom nagyjából 40 százalékát tesztelni kellene, ráadásul valószínűleg kétszer is, mert a tesztek a fertőzésnek csak bizonyos fázisától kezdve mutatják ki a fertőzést, és nem is teljesen megbízhatók. Mármost eddig a magyar állam a tömeges tesztelés iránt nem mutatott túl nagy hajlandóságot, tehát erősen kétséges, hogy erre lenne pénz, lehetőség vagy akár szándék.

Végül megemlíteném, hogy az egész dolog azért is történne, hogy kialakuljon a nyájimmunitás, amit tipikusan vakcinával szoktak elérni, csak itt most nem akarjuk megvárni a vakcinát. Természetesen nem tudhatjuk, hogy biztosan elkészül-e a vakcina, és ha igen, mikorra, de meglehetősen nagy az esély arra, hogy valamikor lesz, mert tucatnyi kutatócsoport próbálkozik különböző módszerekkel, és a pénzügyi támogatás is adott. Másrészt nem tudjuk, hogy egy esetleges természetes immunitás mennyi ideig védené a társadalmat, sőt: időközben a vírus mutálódhat is, és akkor a korábbi immunitás már nem lesz olyan hasznos. Ezen kívül ha ki is alakul a nyájimmunitás, egy idősotthonban még ebben az esetben is sokan megbetegedhetnek lokálisan, ha bejutna a fertőzés.

A fent bemutatott lehetőség felvetése és a róla folytatott diskurzus valid, de ezt korábban sem rejtette senki véka alá. A briteknél az ötlet konkrétan kormányzati stratégiaként indult, és a magyar média is beszámolt róla pro és kontra, csakhogy a legtöbb ország hallgatott a szakértőkre, és a fenti járványdinamikai érveket mérlegelve elvetette ezt a lehetőséget. Bár a gazdasági szempontok miatt a  laikusok számára csábítónak tűnhet a gondolat, jobban átgondolva sajnos jelentős kockázatok mellett sem feltétlenül tudná elérni a célját.

Természetesen az idősek óvása és az önkéntes vagy szabályozott karantén továbbra is fontos, de ettől nem várhatjuk alapvetően a nyájimmunitás elérését, a folyamat felgyorsítása pedig a fentiek fényében kifejezetten rizikós ötletnek tűnik.

UPDATE: És természetesen még nem sokat tudunk arról se, hogy okozhat-e a vírus maradandó egészségkárosodást, egy friss cikk ezt járja körbe. Ezért is nagyon rizikós szabadjára engedni a járványt.

A koronavírus-járvánnyal kapcsolatos tudományos eredmények bemutatását az Oriens támogatta.  

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: