2019-ben többször figyelmeztették a világot egy új járványra, csak senki nem vette komolyan

Utólag Okos Kapitánynak lenni hálátlan feladat. A mémből lett South Park-szuperhős óta tudjuk, hogy nincs olyan baleset vagy történelmi jelentőségű esemény, amire ne lehetne később ráhúzni, hogy milyen könnyen megelőzhető lett volna, és sok esetben elő is lehet rángatni a múltból valamilyen dokumentumot, tanulmányt, nyilatkozatot, amivel ezt szépen alá lehet támasztani – majd jöhet a válasz, hogy a világ ennél egy fokkal bonyolultabb.

Épp a koronavírus-világjárvány maradna ki a sorból?

Captain Hindsight to the rescue!Forrás: Comedy Central

Az egyes országok egészségügyi helyzetének felmérésével és különböző kockázatok elemzésével foglalkozó szervezeteknek többek között az is a dolguk, hogy folyamatosan monitorozzák a lehetséges járványokat okozó vírusokat és az egészségügyi ellátórendszerek felkészültségét, így nem csoda, hogy az elmúlt két évtized szinte bármely pontjáról lehetne idézni világjárványokra figyelmeztető írásokat. A Világbank például 2013-ban vagy 2017-ben is készített olyan jelentést, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy egyebek mellett az urbanizáció és a globális utazások növekedése miatt egyre nagyobb a kockázata egy újabb világjárvány gyors terjedésének, de 2017-ben az amerikai járványügyi hivatal (CDC) is arról írt, hogy egy állatról emberre terjedő vírus akár 36 óra alatt körbefertőzheti a világot.

Már ezek fényében is érdekes, hogy épp az elmúlt néhány évben döntött úgy több állam, hogy leépíti a járványügyi hivatalát: Magyarországon 2015-ben szűnt meg az önálló népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat, ami egy nagy közigazgatási darálóba (NNK) került; az Egyesült Államok elnöke pedig épp csak egy hónapja hátrált ki azon tervei mögül, amelyek a CDC és a fertőzéses betegségekkel foglalkozó intézet (NIAID) költségvetésének jelentős megvágásáról szóltak.

A járványpróféták helyzetét az sem segíti, hogy a világ talán legnagyobb hatalommal rendelkező politikusa, Donald Trump márciusban ontotta magából azokat a nyilatkozatokat, miszerint „egy ilyen méretű járványt nem láthattuk előre”, mert az „a semmiből jött” és „az egész világot meglepte”.

Hát, akkor koncentráljunk csak azokra a járványügyi figyelmeztetésekre, amiket közvetlenül a decemberi vuhani kitörés előtt adtak ki.

2019. szeptember: „A világ nem áll készen egy gyorsan terjedő, légúti fertőzéses járványra”

Tavaly a Qubiten is írtunk az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Világbank által jelölt szakértőkből álló független testület, a Global Preparedness Monitoring Board (GPMB) jelentéséről, amely szerint „egy potenciálisan halálos légúti megbetegedés kitörése nagyjából 50-80 millió ember halálát okozná, nagyon hasonlóan a száz évvel ezelőtti spanyolnáthához, amely becslések szerint körülbelül 200 millió embert fertőzött meg, és 50 millióval végzett.”

A jelentés a korábbi járványok (H1N1, 2019; ebola, 2014-2016) alatti kaotikus intézkedésekből szűrte le azt a következtetést, hogy „túl sokáig engedtük, hogy a pánik és a hanyagság ciklusa jellemezze a világjárványokat: erőn felül teljesítünk, amikor komoly veszély fenyeget, aztán amikor elmúlik, gyorsan elfelejtünk mindent. Itt az idő cselekedni.”

Az elmúlt 50 év legnagyobb járványaiért felelős kórokozók és fertőző betegségekForrás: GPMB

A GPMB hét pontban összegezte, hogy milyen sürgős cselekvések szükségesek ahhoz, hogy a világ felkészülten álljon az egészségügyi veszélyhelyzetek előtt.

  • 1. A kormányfők kötelezzék el magukat a járványügyi készültség mellett azzal, hogy a nemzeti erőforrásokat megfelelő mértékben csoportosítják át erre a célra.
  • 2. Az országok nemzetközi és régiós szövetségei (pl. G7, G20) mutassanak példát, politikailag és pénzügyileg kötelezzék el magukat a felkészültség mellett, és kövessék nyomon a fejlődést éves találkozóikon.
  • 3. Minden ország építsen ki erős rendszereket, vagyis a törvényhozók, az egészségügyi szakértők, a biztonsági és külügyi döntéshozók, a magánszektor, az önkormányzatok és a polgári közösségek között legyen olyan bizalomra épülő viszony, amely egy esetleges vészhelyzet esetén cselekvésre ösztönöz minden szereplőt.
  • 4. Az országok, szervezetek és adakozóik készüljenek fel a legrosszabbra, vagyis legyenek készek arra, hogy veszélyhelyzetben innovatív vakcinák és gyógyszerek fejlesztését, a gyártási kapacitás növelését, az új kórokozók genomszekvenciáinak azonnali megosztását és az egészségügyi ismeretek átadását lehetővé tegyék.
  • 5. A pénzügyi szervezetek készüljenek fel a járvány okozta gazdasági károk csillapítására, a kockázatelemzések figyelembe vételével.
  • 6. A nemzetközi pénzügyi szervezetek, globális alapok és filantrópok készüljenek fel a legszegényebb és legsebezhetőbb országok megfelelő mértékű támogatására, valamint a tagországok álljanak készen arra, hogy járvány esetén a WHO-nak fizetett hozzájárulást is növelni tudják.
  • 7. Az ENSZ erősítse meg az országok közötti egészségügyi és humanitárius koordinációt, a szervezet feladatainak és felelősségeinek egyértelműsítésével.

„A világ nem áll készen egy gyorsan terjedő, légúti fertőzéses járványra” – írták, hozzátéve, hogy a halálozások tragikus szintjén túl egy világjárvány jelentős pánikot is okozhat, és a nemzetbiztonságot is veszélybe sodorhatja. A politikusok, a tudósok, az egészségügyi rendszer és a média iránti bizalom ráadásul olyan mértékben csökkent egyes országokban, hogy az veszélyhelyzet esetén az intézkedéseket is akadályozhatja – például úgy, hogy a hivatalos kommunikáció helyett a közösségi médiában terjedő álhíreknek, hamis információknak dőlnek be az emberek.

A jelentés szerint a világjárványok az egészségügyi hatásokon túl a gazdaságra is komoly csapást mérhetnek, leginkább a kereskedelem és a turizmus területén. A 2017-es adatok szerint a globális árukereskedelem 17,43 billió (vagyis ezer milliárd) dollárt, míg a turizmust is magába foglaló kereskedelmi szolgáltatások 5,19 billió dollárt mozgattak a világban, így együttesen a világgazdaság körülbelül 18 százalékáért feleltek.

A turizmus átmenetileg szünetelFotó: FILIPPO MONTEFORTE/AFP

Ha pedig kifejezetten a COVID–19-világjárványra illeszkedő figyelmeztetéseket keresünk a GPMB tanulmányaiban, akkor a koronavírus feltérképezésében a kezdetektől fontos szerepet játszó Johns Hopkins Egyetem egészségbiztonsági központjának háttéranyagát érdemes felütni:

„Ha egy fertőzést a lappangási idő alatt, vagyis a tünetek megjelenése előtt is tovább lehet adni, akkor a terjedés valószínűleg már a fertőzésveszély megállapítása előtt elkezdődik. Ez a jelenség jellemzi például az influenzát, amely esetében a tüneteket megelőzi a ragályosság. Ha egy kórokozó képes tünetmentes, vagy enyhe tüneteket okozó fertőzésre, amely legfeljebb minimálisan akadályozza a mindennapi tevékenységeket, akkor rengetegen ki lehetnek téve a fertőzésnek. A megfázásos tüneteket okozó vírusokra, például a koronavírusokra ez jellemző, így a kutatási modellek szerint ez a tulajdonság döntő lehet a járványok kezelésében.”

2019. október: „Egyetlen ország sincs teljesen felkészülve egy világjárványra, minden országnak nagy lemaradásai vannak”

Remek ütemérzékkel 2019 októberében jelent meg először az a világjárvány-felkészültségi index, amelyet a Johns Hopkins Egyetem mellett a Nuclear Threat Initiative nevű nonprofit és az Economist Intelligence Unit nevű gazdaságkutató szervezet állított össze, többek között a Bill & Melinda Gates Alapítvány támogatásával. A jelentés azonban elsősorban azért került elő a koronavírus-járvány alatt, mert Donald Trump a járványtagadástól hangos februárban ennek az eredményeit lobogtatta a sajtó előtt, miszerint az USA a világ legjobban felkészült országa, ha járványokról van szó.

Az egyetemnek gyorsan ki is kellett adnia egy közleményt, amelyben elmagyarázták, hogy bár összpontszámban valóban az Egyesült Államok végzett a lista első helyén a felkészültség mértékét tekintve, a jelentés végső következtetése az volt, hogy „egyetlen ország sincs teljesen felkészülve egy világjárványra, és minden országnak nagy lemaradásai vannak”, és ezt jelzi az is, hogy még az első helyre befutó USA is csak 83,5 pontot ért el a maximális 100-ból – a globális átlag egyébként elég lesújtó, 40,2 pont lett.

A magyarázat azonban még így sem teljesen áll meg a lábán, elég megnézni a járvány által jelentősen sújtott országok (USA, Egyesült Királyság, Hollandia, Svédország, Franciaország, Spanyolország, Belgium) viszonylag magas helyezését, miközben az intézkedései miatt dicsért Németország, Új-Zéland vagy Izland hátrébb foglal helyet a rangsorban.

A top 15 mellett Magyarországot, a környező országokat és a járványügyi intézkedések szempontjából érdekesebb államokat emeltük kiGrafika: Tóth Róbert Jónás

A jelentés mindenesetre megállapította, hogy világszerte gyenge a felkészültség az olyan biológiai veszélyforrásokra, amelyek potenciálisan tartós, az egész népességre kiterjedő károkkal fenyegetnek – például egy ismeretlen kórokozó globális terjedésére. Ahogy arra is figyelmeztetett, hogy már csak azért is megéri felkészülni egy esetleges világjárványra, mert ha az bekövetkezik, onnantól a nemzetközi kapcsolatrendszer jelenlegi állapotából kiindulva csak nagyon korlátozottan számíthatnak az egyes országok nemzetközi segítségre.

„Mivel a fertőző betegségek nem ismernek határokat, minden országnak kötelessége priorizálni és gyakorolni azokat a képességeket, amelyek lehetővé teszik egy közegészségügyi vészhelyzet megelőzését, felismerését és gyors kezelését. Továbbá minden országnak átláthatóan kell kezelni ezeket a képességeket, biztosítva szomszédait arról, hogy képesek megfékezni egy járványt, megelőzve a nemzetközi katasztrófát. Cserébe a globális vezetőknek és nemzetközi szervezeteknek is felelőssége a fertőzések veszélyét kezelő módszerek kialakítása, például a pénzügyi segítségnyújtás a világjárványra való felkészültségben. Ezek a lépések életeket mentenek meg, és hozzájárulnak egy biztonságosabb világ kialakításához.”

2019. november: „Eluralkodik a biztonság hamis érzete”

A járványügyi tevékenységek ciklikusságának veszélyét már a GPMB jelentése is kiemelte, és amerikai szinten ezt hangsúlyozta a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) nevű kétpárti politikai tanácsadó szervezet is, amelynek november 18-án kiadott jelentését hárman jegyzik névvel: a Clinton-kormányban szolgált globális egészségügyi szakértő, J. Stephen Morrison; New Hampshire korábbi republikánus szenátora, Kelly Ayotte; valamint Julie Gerberding, aki George W. Bush két elnöki ciklusa alatt volt az amerikai járványügyi hivatal igazgatója.

„Amikor beüt egy egészségügyi krízis – kanyaró, zika, ebola, influenza-világjárvány –, és az amerikai nép megrémül, az USA kormánya cselekvésbe lendül. Gyakran azonban, amikor a válság elmúlik, és a félelem visszaszorul, a felkészültség elégedettségbe fordul át. A befektetések kiapadnak, a figyelem másfelé terelődik, és eluralkodik a biztonság hamis érzete.”

A CSIS szerint első körben vissza kell állítani a globális egészségügyi igazgatóságot a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsában, azt ugyanis 2018-ban megszüntették – pontosabban jelentős létszámleépítés után összevonták egy másik osztállyal. A szervezet arra kérte az amerikai kormányt, hogy az említett ciklust felszámolva alakítsa ki a folyamatos megelőzés, védekezés és rugalmasság doktrínáját, hiszen „a stratégiai védelmi és megelőzési programok költségei hosszú távon elenyésznek a krízisek alatt hozott epizodikus, gyakran kaotikus intézkedések csillagászati összegeihez képest.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: