Az orosz űrügynökség előző vezetője szerint a NASA űrhajósai sosem landoltak a Holdon
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
Dmitrij Rogozin nem volt túl sokáig az orosz űrügynökség, a Roszkoszmosz első embere, de annyi biztos, hogy mély nyomot hagyott az űrkutató szektorban. Miután Oroszország NATO-nagykövete és a hadiiparért felelős orosz miniszterelnök-helyettes is volt, 2018-ban ülhetett be az űrhivatal főigazgatói székébe, ahol olyan húzásai voltak, mint amikor belengette, hogy Oroszország saját űrállomást épít, vagy amikor kijelentette, hogy a Vénusz orosz bolygó, mert a Szovjetunió küldött oda először felfedező küldetést.
Az ukrajnai invázió kezdetével aztán Rogozin is háborús üzemmódba kapcsolt: először a OneWeb internetszolgálató műholdjaira kezdett gyanakodni, majd Elon Muskot támadta be azzal, hogy Starlink-flottájával a putyini szóhasználatban értendő ukrán nácikat támogatja. Miután túlzásba vitte a műveleti konteókat, majd a NATO-tagországok nukleáris pusztításáról kezdett beszélni, 2022 júliusában leváltották a Roszkoszmosz éléről – bevallottan azért, hogy csökkentsék a feszültségeket.
Rogozin, aki decemberben egy donyecki robbanásban megsérült, most azzal rukkolt elő, hogy a NASA 1969-es Holdra szállása nem történhetett meg a valóságban.
Ezt arra alapozza, hogy amikor miniszterelnök-helyettesként hivatalos bizonyítékot kért a NASA-tól arról, hogy amerikai űrhajósok tényleg eljutottak a Holdra, az amerikai űrügynökség mindössze egy könyvet küldött neki válaszként, méghozzá Alekszej Leonovét, aki az USA és Szovejtunió közötti űrverseny jelképes lezárásának is tekintett 1975-ös Szojuz–Apollo-program szovjet parancsnoka volt.
Szerencsére Rogozin nem adta fel, és 2018-ban, amikor Vlagyimir Putyin kinevezte őt a Roszkoszmosz élére, újból sarokba szorította a NASA-t, hogy ugyan árulják már el, mivel képesek bizonyítani a Holdra szállást. Az amerikaiak ekkor sem voltak túl segítőkészek, Rogozin állítása szerint felhívta őt egy magas rangú tisztviselő, és azzal vádolta őt, hogy aláássa a két ország űrügynökségeinek együttműködését, és hogy kételyeivel súlyosbítja a nemzetközi helyzetet.
„Nem volt világos számomra, hogy az Egyesült Államok a múl század hatvanas éveinek technológiai fejlettségi szintjén hogyan tudta véghezvinni azt, amit most sem tud?” – írta Rogozin.
Egy 2020-as felmérés szerint az oroszok 49 százaléka él abban a hitben, hogy a Holdra szállás nem történt meg – jó hír, hogy ez 8 százalékponttal kevesebb a két évvel korábbi felmérés holdraszállás-tagadóinak arányától. Érdekesség, hogy ugyanebben a felmérésből az is kiderül, hogy az oroszok 36 százaléka hisz abban, hogy a földönkívüliek időről időre ellátogatnak a Földre, míg további 13 százalék azt is gondolja, hogy ezt a hatóságok szándékosan titkolják a publikum elől.
A Holdra szállás valóságossága mellett szóló érveket és az azt tagadó elméletek cáfolatát számos ismeretterjesztő oldal és tudományos intézet felsorolta már, de az esemény 50. évfordulóján mi is foglalkoztunk a legnépszerűbb konteókkal.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Holdra szállás? Milyen Holdra szállás?
Ötven éve járt először, és eddig utoljára ember a Holdon – vagy legalábbis a NASA ezt akarja elhitetni velünk. Buzz Aldrin a konspirációs teóriák szerint nem is lépett a Holdra, helyette homárt zabált egy Las Vegas-i hotelben. Az oroszok 57 százaléka máig azt gondolja, hogy az amerikaiak Holdra szállása hatalmas kamu volt csupán.
Eszeveszett űrversenyben előzte meg az USA a Szovjetuniót az 50 évvel ezelőtti Holdra szállással
Az 1960-as évek űrháborújában mindent felülírt a látszat: az űrhajókba valójában nem is kellettek emberek, de Gagarin jót tett a szovjet propagandának, ami végső soron a Holdra szállásba hajszolta az USA-t. De mit keresett egy náci tudós a NASA körül, és miért maradt volna el az űrverseny, ha nem ölik meg Kennedyt?
Sosem látott minőségben jelentek meg a Holdra szállások feljavított fényképei
Az Apollo-program eredeti képanyagát mélyfagyasztásban tartja a NASA, de egy brit űrrajongó hozzáférést kapott a fotókhoz és a filmekhez, hogy digitálisan feljavítsa őket. A munkájából 400 oldalas fotókönyv készült.
Kapcsolódó cikkek