Magyarországon szokatlanul erősnek számítanak a hétvégi földrengések, de világszerte évente tízezer fordul elő belőlük
A múlt hét végén három viszonylag erős földrengés rázta meg Békés megyét. A 4,1-es magnitúdójú rengések és utórengéseik Szarvas közelében pattantak ki, de Kecskeméten és Békéscsabán is érezni lehetett őket. Magyarországon hasonló erejű rengések szokatlannak számítanak. Ezeknél valamivel nagyobb, mérsékelt károkat okozó földmozgás 15-20, míg nagyobb károkhoz vezető 40-50 évente fordul elő.
A mostaniakhoz hasonló 4-eshez közeli magnitúdójú rengések évtizedenként néhányszor fordulnak elő Magyarországon. Több évtizedes távlatban akár 5-ös magnitúdójú vagy erősebb földrengésekre is számítani lehet a Kárpát-medencében, de azt, hogy ezek pontosan mikor vagy hol fognak kipattanni, nem lehet előre jelezni.
Az első 4,1-es rengést augusztus 19-én, 9:13-kor észlelte a Magyar Nemzeti Szeizmológiai Hálózat Szarvas közelében, amit három perccel később követett néhány kilométerrel arrébb egy azonos erősségű földmozgás. A következő órákban ezeket 1,3-3,1-es erősségű utórengések követték a régióban, amit egy újabb 4,1-es tört csak meg vasárnap, hajnali 2 körül. Az utolsó jelentősebb, 3,6-os utórengés kedd este történt.
Eddig az 1763-as komáromi földrengés a csúcstartó
A Földön évente közel 10 ezer 4-es erősségű rengés történik, amiknek energiafelszabadulása 15 tonna TNT robbanóanyagéval egyenértékű. A földrengéseket ma a momentum magnitúdó (Mw) skálán mérik, és erősségük a felszabaduló energia mértékét fejezi ki. A logaritmikus skálán az egész számmal jelölt értékek, például egy 4-es és egy 5-ös erősségű rengés mért amplitúdója között 10-szeres, a felszabaduló energiájukban azonban már 32-szeres különbség van. A rengések által keltett szeizmikus hullámokat szeizmográfokból álló helyi vagy globális hálózatok regisztrálják.
A földrengések magnitúdója mellett meg szokás adni az intenzitásukat is, amire az Egyesült Államok Földtani Intézete (USGS) a Mercalli-skála módosított változatát, Európában pedig a szintén erre alapuló európai makroszeizmikus skálát használják. Ez a rengés helyileg érezhető erősségét és annak hatásait fejezi ki az epicentrumtól különböző távolságú és elhelyezkedésű területeken. A USGS szerint előfordulhat, hogy egy valamivel kisebb magnitúdójú földrengés nagyobb intenzitású szeizmikus hullámokat produkál, mert epicentruma közelebb van a felszínhez.
Az elmúlt évszázadokban az 1763-as, 6,2-6,3 magnitúdójúra becsült komáromi földrengés volt a legerősebb Magyarországon, aminek a feljegyzések szerint 63 halálos áldozata és több mint 100 sérültje volt. A város harmadát elpusztító rengést a 1850-ig további erős földmozgások követték a régióban.
Az utóbbi száz évben az 1956. január 12-én, nem sokkal reggel 7 óra előtt Dunaharaszti környékén észlelt 5,6-os rengés volt a legpusztítóbb, ami több halálesettel járt, és megrongálta a város épületeinek többségét. Az ezredforduló óta a 2013. április 23-án Heves térségében regisztrált 4,8-as rengés bizonyult a legjelentősebbnek, ami kisebb helyi károkat okozott.
Mi okozta a rengéseket?
Harangi Szabolcs egyetemi tanár, az ELKH-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoportjának vezetője hétfőn az Inforádió Aréna című műsorában elmondta, hogy a hétvégi a rengéseket egy délnyugat-északkelet irányú törésvonal mentén történő, oldalirányú elmozdulás hozta létre, ami szeizmikus energiát szabadított fel nagyjából 10 kilométeres mélységben. A kőzettestek kéreg repedései mentén történő elmozdulása az Olaszországtól keletre található adriai-lemez óramutató járásával ellentétes mozgásához köthető, ami térségünk apró lemezeit a vastag Ukrán-pajzsnak nyomja.
Az ELKH Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet Köveslighethy Radó Szeizmológiai Obszervatóriuma szerint a Kárpát-Medence és térségének földrengések szempontjából legaktívabb területei az Alpok déli, a Dinári-hegység északnyugati része, valamint a kelet-romániai Vrancea-zóna. A medence széleihez képest a belső, magyarországi területen enyhébb a szeizmikus aktivistás, de ezen belül a mostani 4,1-es rengések keletkezési helye, Békés megye, az aktívabb területekhez tartozik.
A valaha mért legerősebb földrengés 1960-ban történt Chilében. A 9,5-ös magnitúdójú Valdivia rengésnél jelentősen nagyobb, 10-es rengések ma nem jöhetnek létre bolygónkon, mert ahhoz egyetlen törésvonal sem elegendően hosszú. Kivételt nagy, a 66 millió évvel ezelőtti kihalásért felelős Chicxulub-kisbolygóhoz hasonló égitestek becsapódása jelenthet, amik akár 10-11-es magnitúdójú, kataklizmikus rengéseket is okozhatnak.
A leginkább földrengésveszélyes helynek a USGS szerint a csendes-óceáni Ring of Fire (tűzgyűrű) számít – itt következik be a földi rengések 81 százaléka. Ehhez kötődik a chilei mellett a második legerősebbnek számító, 1964-es alaszkai földrengés is. Az amerikai államban nem ritkák a 7-8 közötti erősségű rengések, a 2021-es, 8,2 magnitúdójú Chignik földmozgás pedig 1965 óta a legnagyobb amerikai földrengés volt.
Egy másik földrengésveszélyes régió az Eurázsiai-hegységrendszer mentén húzódó Alpide földrengési öv, ami Indonéziától a Himaláján, valamint a Földközi-tengeren át egészen az Atlanti-óceánig húzódik. Ehhez köthető a legerősebb rengések 17 százaléka, köztük a 9,2-es 2004-es Indiai-óceáni földrengés, aminek szökőárja több százezer áldozatot követelt a régióban. Egy harmadik, kevésbé ismert földrengési öv a Közép-Altanti-hátságot követi. Ennek nagy része az óceán mélyén fekszik, de része Izland is, ahol az elmúlt években több 6-os erősség körüli rengés is előfordult.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
