Mi történik, ha 2600 milliárd tonnányi szén-dioxidot pumpálunk egy bolygó légkörébe? Ebbe a merész kísérletbe vágott bele az emberiség az iparosodással, és az eredmények már elég látványosak: 1850 óta 1,3 Celsius-fokot melegedett a Föld, egyre brutálisabbak a hőséghullámok, olvadnak a gleccserek és megállíthatatlanul nő a tengerszint.

2025-ben már nincs sok értelme vitatni, hogy az emberi tevékenység következtében nő a globális hőmérséklet, és ezt a klímaszkeptikusok is érzékelik. Ezért mostanában egyre többen közülük megpróbálják azzal az érvvel elkenni a problémát, hogy az „éghajlat mindig is változott”. És ehhez kapóra jön, hogy a Föld éghajlatának múltbeli alakulását (paleoklíma) rekonstruáló, áttörő kutatásoknak hála ezt hiteles grafikonokkal lehet – látszólag – megtámogatni.

Ez történt Joe Rogan június végi podcastjában is, aminek Bernie Sanders amerikai szociáldemokrata politikus volt a vendége. Rogan egy tavaly, a Science folyóiratban közölt kutatás alapján a Washington Postban közzétett grafikont mutatott be, amely bolygónk átlaghőmérsékletének alakulását ábrázolja az elmúlt 485 millió évben. „Azt találták, hogy egy lehűlési szakaszban vagyunk” – mondta a világ legnépszerűbb podcastere, majd hozzátette, hogy ez „egy nagyon kellemetlen felfedezés volt”.

De tényleg az volt? Nem kellett különösebben sokáig keresnünk, hogy kiderüljön, kutatók már 1977-ben, azaz 48 évvel ezelőtt is arról írtak, hogy a földtörténeti újidőt (kainozoikum) hosszú távú lehűlési trend jellemzi. És a klímaváltozásról alkotott tudományos konszenzust rendszeresen áttekintő és összefoglaló ENSZ szervezet, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) sem rejti el, hogy a Föld éghajlata jelentős változásokon esett át a földtörténeti múltban.

A 2021-es AR6 WGI jelentés, amely a klímaváltozás folyamatával foglalkozik, látványos ábrán mutatja be az elmúlt 60 millió év éghajlatának és légköri szén-dioxid-szintjének alakulását, valamint a Rogan által is emlegetett lehűlési trendet. Emellett még külön ki is emelik az elmúlt 800 ezer évet, amikor hidegebb glaciális és melegebb interglaciális periódusok váltották egymást. Sőt, ha figyelmesek vagyunk, a grafikonon még az is látszik, hogy egyes korábbi interglaciálisok melegebbek voltak a jelenlegi holocénnél.

Nem segít rajtunk, hogy a dinoszauruszok korában melegebb volt

Amikor a klímaszkeptikusok azzal érvelnek, hogy a Föld éghajlata mindig is változott, így nincs itt semmi látnivaló, három lényeges szempont felett siklanak át:

• Az emberi civilizáció a holocén viszonylag stabil éghajlatához és tengerszintjéhez szokott hozzá, azaz nincs rendkívül sok jelentősége annak, hogy a dinoszauruszok és a korai emlősök mennyire élvezték a kréta időszaki meleg klímát.
• Az ember által okozott felmelegedés sebessége szinte példátlanul gyors: nem tízezer, százezer vagy millió évek, hanem évtizedek alatt lezajló változásokról van szó, amik a Föld rendszereinek gyökeres megváltozásával fenyegetnek.
• A múltbeli éghajlatváltozások pont az ellenkezőjét bizonyítják annak, mint amit a klímaszkeptikusok sugallni szeretnének: a Föld éghajlatának fő mozgatórugója a légköri szén-dioxid-szint.

Ez utóbbi az, ami egy tisztán csak hőmérsékleti rekonstrukcióból kimarad, de az IPCC-jelentés ábráján kristálytisztán látszik. „Az éghajlat múltbeli alakulásának rekonstrukciói azt mutatják, hogy a légköri szén-dioxid-koncentráció és a globális felszíni hőmérséklet alakulása erősen összefüggenek” – írja az IPCC 2021-es jelentése.

Erre kevés jobb példa van, mint a kréta végi kihalás óta eltelt időszak legjelentősebb éghajlatváltozása, ami a fenti ábrán is jól kivehető. A 34 millió évvel ezelőtti eocén-oligocén átmenet során a légköri szén-dioxid-szint csökkenésének hatására a Föld átlaghőmérséklete jelentősen lecsökkent – a déli félgömb egyes területein több mint 2 fokkal. Ez elegendő volt ahhoz, hogy beindítsa az Antarktisz nagymértékű eljegesedését, és a ma 52 méternyi globális tengerszintnek megfelelő vizet tároló kelet-antarktiszi jégtakaró kialakulását.

De akad időben közelebbi példa is, az utolsó eljegesedés vége, ahol kutatók már évekkel ezelőtt is pontosan szét tudták szálazni a szén-dioxid-szint és a hőmérséklet növekedését. Nem meglepő módon előbbi megelőzi utóbbit, ami független bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a szén-dioxid és a globális hőmérséklet közti összefüggés nem csak korreláció, hanem kauzáció.

A szén-dioxid a földi éghajlat potmétere

Az a tavalyi kutatás is a szén-dioxid éghajlatformáló szerepét erősíti, amire Rogan a Sandersszel készült podcastjában hivatkozott. Emily Judd, a Smithsonian Intézet paleoklíma-kutatója és kollégái tanulmányukban azt írják, hogy a „szén-dioxid a domináns vezérlője a fanerozoikum [az elmúlt 541 millió évet lefedő földtörténeti eon] éghajlatának, kihangsúlyozva ennek az üvegházhatású gáznak a fontosságát a földtörténet alakításában”.

Zeke Hausfather és Devin Rand amerikai éghajlatkutatók szerint Juddék felszíni hőmérséklet és légköri szén-dioxid-szint rekonstrukciójából pontosan az derül ki, hogy a több száz millió évet felölelő időszak nagy részén a globális hőmérséklet és a szén-dioxid-szint együtt mozgott: amikor melegebb volt, magasabb volt a légköri szén-dioxid-koncentráció, amikor hidegebb volt, akkor pedig alacsonyabb.

„A távoli földtörténeti múltban valóban voltak a mainál melegebb időszakok, de ezek lassan, több millió év leforgása alatt alakultak ki. Ennek következtében a földi életnek volt ideje alkalmazkodni hozzájuk. A mostani globális felmelegedésnek a gyorsasága a probléma. Az ember által okozott felmelegedés hihetetlenül gyors, így sem az emberek, sem más életformák, amikkel egy bolygón élünk, nem tudnak hozzá teljes mértékben alkalmazkodni” – írta Hausfatheréknek Jessica Tierney, a tanulmány egyik társszerzője, hozzátéve hogy a földtörténeti múltban hasonló hirtelen éghajlatváltozások tömeges kihaláshoz vezettek.

A fanerozoikum öt tömeges kihalás közül a legsúlyosabbat, a 252 millió évvel ezelőtti perm-triász (PT) kihalási eseményt is a felmelegedés okozta. Ahogy korábban megírtuk, a tengeri fajok 80 és a szárazföldi gerincesek 70 százalékát eltörlő kihalásért hatalmas kiterjedésű, a mai Szibéria területén zajló vulkanizmus volt felelős, ami a légkörbe juttatott üvegházgázok révén viszonylag rövid idő alatt 8 fokkal emelte meg bolygónk átlaghőmérsékletét. Ugyanígy, a Chicxulub-kisbolygó 66 millió évvel ezelőtti becsapódása által előidézett kezdeti forróságnak, majd becsapódási télnek nagy szerepe volt abban, hogy már egyetlen nem-madár dinoszaurusz sem járkál bolygónkon.

Magától is durva éghajlati változásokat produkál a Föld, de az emberi felmelegedés így is gyorsabb

A paleoklíma-kutatások ahelyett, hogy bagatellizálnák az antropogén felmelegedés veszélyességét, arra figyelmeztetnek, hogy már viszonylag enyhe behatásoktól is egészen döbbenetes mértékű kilengésekre képes a Föld éghajlata – és ehhez nem is kell a távoli geológiai múltba utaznunk, csak 125 ezer évvel ezelőttre.

Ekkor még a mostanit megelőző utolsó interglaciálisban, az eemianban jártunk – ami még a jelenleginél is melegebb volt, magasabb tengerszinttel (és összeomlott nyugat-antarktiszi jégtakaróval). Az eemiant lassú lehűlés eljegesedés követte, ami nagyjából 20 ezer évvel ezelőtt tetőzött: az utolsó eljegesedési maximum idején Európa és Észak-Amerika jelentős részét jég borította, a globális átlaghőmérséklet 7 fokkal, a tengerszint pedig 120 méterrel volt alacsonyabb az iparosodást megelőző időszaknál.

De ez sem tartott örökké, néhány ezer évvel később a Milanković-ciklusok (bolygónk pályájának, tengelyferdeségének és tengely orientációjának apró változásai) és a szén-dioxid-szint növekedése következtében emelkedni kezdett a hőmérséklet, a jégtakarók visszahúzódtak, és megnyílt az út a korai civilizációk kialakulása előtt.

Míg az utolsó eljegesedési maximum utáni felmelegedés egy 10 ezer éven át tartó, lassú folyamat volt, addig mindössze 150 évnyi üvegházgáz-kibocsátás után már most a 125 ezer évvel ezelőtti eemian hőmérsékleti viszonyait karcoljuk, és 2100-ig a felmelegedés mértéke elérheti a 2,5 fokot is. „Szóval igen, a Föld volt már melegebb is, de a klímaváltozás irama fontosabb az abszolút hőmérséklet-változásnál” – foglalta össze a lényeget Hausfather és Rand.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Utoljára 125 ezer éve volt ilyen meleg a Földön

Tóth András tudomány január 10.

2024 volt az első év, amikor a globális felmelegedés átlépte a 1,5 fokos kritikus küszöböt – jelentette be csütörtökön a EU klímafigyelő szervezete, a Copernicus. Európa még a globális átlagnál is gyorsabban melegszik.

A klímaapokalipszist elkerültük, de akkor mi jön most?

Tóth András tudomány 2024. augusztus 9.

Vezető éghajlatkutatók segítségével néztük meg, miként válnak egyre valószínűtlenebbé az évszázad végéig 4-5 fokos felmelegedést előrejelző forgatókönyvek. Az is kiderült, hogy milyen forgatókönyvekre épülnek majd a jövő klímamodelljei.