Mit árul el az LGT legendás gitárosának sorsa a szocializmus mindennapjairól, a pártállam ideológiájáról, kultúrpolitikájáról, és milyen ellentétek sejlenek fel a gitáros új otthona, az USA és a vasfüggöny mögötti Magyarország között, ahol édesanyja maradt?
Az 1848 előtti vármegye lehetne éppen az a hagyomány, örökség vagy szimbolikus keret, amelyen belül a lokális vagy regionális önrendelkezést és kormányzást a hatalmi központ mindenhatóságával szemben előnyben részesítő tábor akár még biztos támaszt is találhatna. Persze nem nevében, hanem továbbgondolt eszmeiségében.
A világ egyik leggazdagabb embere, François Pinault a párizsi árutőzsde épületében rendezte be kortárs művészeti magánmúzeumát. A Pinault-gyűjtemény első tárlatának apropóján megvizsgáljuk, hogy mire szeretnek költeni a milliárdosok, ha műveltek, és hogy milyen típusú kiadásokkal lehet kiérdemelni a művelt jelzőt.
Másfél évvel a trianoni békeszerződés aláírása után, 1921. december 14-én rendezték meg a népszavazást arról, hogy Sopron és környéke Ausztriához tartozzon, vagy Magyarországhoz. És bár a helyi német nemzetiségűek jelentős része is a maradásra szavazott, az elmúlt 100 év nemzetpolitikája nem igazán hálálta meg hűségüket.
Péli Tamás roma-magyar festő 41 négyzetméteres, monumentális festménye, a Születés pannó szeptember 26-ig látható a Vármúzeum barokk csarnokában. Az ideiglenesen felszabadított roma művek igazi élete azonban eddig nem múzeumi, hanem közösségi terekben zajlott. Bár a többségi társadalom elől nagyrészt elzárva maradtak, a romák több generációjának olyan alapvető élményt nyújtottak, amelynek hatása messze túlnő a festmények esztétikai értékén.
Az augusztus 20-tól látogatható Szent István-terem újraépítését legitimálhatja annak utóélete, vagyis hogy mit kezd vele a kormány, a Budapesti Történeti Múzeum és a Várkapitányság. A több száz szakember részvételével zajló rekonstrukció végén nemcsak építészeti, hanem szimbolikus értelemben is kérdés, hogy ez a bő 70 négyzetméter alapterületű terem mibe ágyazódik bele, milyen funkciót lát el az épületen belül, és milyen üzenetet közvetít számunkra.
Párizs híres kifordított épülete máig megosztja az építészeket és a közvéleményt: van, aki a hatvanas évek utópisztikus vízióinak megvalósulását látja benne, mások azt is felháborítónak tartják, hogy egyáltalán megépült.
A nemzetkarakterológia tudománya a 20. század közepére ugyan hitelét vesztette, a 19. század formálódó nemzeti, politikai gondolkodását viszont még vastagon átitatta. Az I. Ferenc cenzori szigorral fémjelzett uralkodásának évtizedeiből ocsúdó magyar sajtón keresztül a nemzetértelmezések sajátos, hétköznapi világa tárul elénk.
A 20. században nagy karriert befutó és a mai Orbán-kormányt is foglalkoztató „hazafias és katonai nevelés” az első világháború előtti években indult meg. De miért és hogyan oktattak céllövészetet a századfordulós Magyarország iskoláiban?
A Budapest 8. kerületében álló épületegyüttes 110 éves fennállása óta a lehető legkülönbözőbb társadalmi csoportoknak adott otthont. Bár az egykori lakótelep története nem a folyamatos fejlődésről szól, mégis akadnak epizódok, amelyekre pozitív örökségképet lehet alapozni. Ha ezt sikerülne közvetíteni, nemcsak a kolónia lenne Budapest egyik legizgalmasabb pontja, de maga a város is jobb hellyé válna.
Az alternatív történetek vagy a sci-fi-irodalom különböző, akár egymással vitázó párhuzamos olvasatai színesíthetik és gazdagíthatják 1920. június 4-ének emlékezetét. Ráadásul a változatosság védelmet jelenthet azzal szemben, hogy bármely politikai rendszer kisajátítsa magának vagy egyes csoportok belső ellenséggyártásra használják Trianont.
A szociofotó baloldali hagyományai ellenére kiszolgáltatott helyzetben volt az államszocializmusban. Hogyan jeleníthették meg a devianciákat, szubkultúrákat a képes újságok fiatal fotóriporterei? Egy művészeti irányzat, amelyet a rendszer egyszerre tűrt, tiltott és támogatott.
A Béres Csepp helye ma megkérdőjelezhetetlen a hungarikumok vitrinjében, ott is a legmagasabb polcon, ahova talán csak Puskás vagy a gulyás fér még fel. Korántsem volt ennyire egyértelmű a helyzet a szer feltalálása idején, a hetvenes években, amikor a Kádár-kor egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó vitája zajlott a cseppekről és feltalálója, Béres József személyéről.
1960. január 3-án adták át az első magyar panelházat, amelyet a rendszerváltásig több ezer másik követett, radikálisan átformálva számos hazai város képét. A nálunk szovjet mintára beüzemelt panelgyártás leginkább az építészeket traumatizálta, ezzel együtt viszont érdekes projektek születtek, és a házgyári építészet jóval változatosabb, mint gondolnánk.
Ha szeretnénk megérteni, hogy a születőben lévő klímaszorongás hogyan működik társadalmi szinten, és meghatározza-e a közeljövő érzelemvilágát, bátran fordulhatunk az érzelemtörténet tanulságaihoz.