Egy nemrégiben készült brit felmérés szerint a mai fiatalok már azt sem tudják, hogy mi az a dugóhúzó, értelemszerűen emiatt azt sem fogják fel, miről maradnak le, ha nem tudják használni. De mióta van, honnét jön, és hová tart a dugóhúzó?
Amilyen gyanakvással fogadta Európa a burgonyát, olyan fényes karriert futott be: William H. McNeill történész egyenesen történelemformáló zöldségnek tekintette, de a viktoriánus angolok még köszvény ellen is hatásosnak tartották.
Nagypénteken enni eleve luxus, de ha már eszünk, együnk úgy, mint a tizenötödik századi böjtölők: szenvedve. Sörben főtt hal, hamis mandulatojás és egy adag rémület a nyolcadik kerületben.
Rendes böjti napokon, például nagyböjt idején a szigorú középkori előírások szerint egyáltalán nem volt szabad állati eredetű termékeket fogyasztani – de amikor Isten becsuk egy ajtót, az ember kinyit egy kiskaput.
Hiába tartják az istenek ajándékának és a görög nemzeti identitás szimbólumának, ez csak a 88. helyre volt elég.
Tíz évnyi kutatás kellett hozzá, de minden perce megérte.
Kevesebb és rosszabb minőségű komló terem, és a helyzet egyre romlik.
A Pármai Egyetem kutatói a Mozzarella di Bufala készítési fázisait vizsgálva elemezték az eredetvédett sajt mikrobiológiai tulajdonságait.
A séf az öt legnépszerűbb szakma egyike a pályaválasztó fiatalok körében, állítja egy amerikai felmérés. De hogyan vált a hőségben, füstben, gőzben görnyedő krumplihámozó szakmunkás milliók bálványává?
A legtöbben nem szívesen ennének kutyát vagy macskát, és nem mindegy, milyen körülmények között nevelkednek a csirkék, vagy hogy érez-e egy polip. Hol a határ, ha az ember nem akar lemondani a húsról, de minél kevesebb kárt akar okozni? Aki válaszol: Bentham, Descartes és Nagel.
A görögök és a rómaiak is sonkáztak, a kínaiak is sonkáztak, egy ideje a fél világ sonkázik, húsvétkor pedig még az is sonkázik, aki nem akar. De miért éppen a sonka, és miért nem nyúl, bárány vagy tengerimalac?
A teljes előállítási folyamat során kibocsátott szén-dioxid mennyiségének csökkentése és a lakosság súlyosan rosthiányos étrendje miatt egy egészen meglepő összetevő kerülhet a receptbe.
Mindennapi filozófia rovatunk mai kommentátora Bartholomaeus Platina reneszánsz filozófus, gasztronómus és író.
Egy friss kutatás szerint a kilencvenezer évvel ezelőtt élt neandervölgyiek nem vetették meg a kagylókat, a halat és a rákokat sem, ez utóbbiak közül még válogattak is: a nagyobb példányokat a barlangjukba vitték, és parázson készítették el.
Már az emberelődök is megosztották egymással az élelmüket, és a közös étkezésnek azóta kiemelt szerep jut, amióta az ember eszik. Evolúciós kényszer, erkölcsi parancs vagy társadalmi szükségszerűség megosztani egymással, amink van?