Kormányzati támadás alatt áll az oktatás Magyarországon: az MCC vezető oktatáskutatója visszasírja a poroszos módszereket, Orbán Viktor politikai igazatójának oktatási víziója a 20. századi totalitárius államok szellemiségét idézi, a tanulóközpontúság pedig szitokszónak számít.
Miért üresedett ki mára a közoktatás? Miért hagyja hidegen a gyerekeket Esterházy Péter és Wass Albert egyaránt? És ha a hatalomnak nem is éri meg rendbe hozni az oktatásügyet, miért lenne fontos mégiscsak jó iskolát csinálni? Aki válaszol: Knausz Imre, a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetének volt vezetője.
Hogyan tanítottak engem? Hogyan tanítok én? Magyartanárok mesélnek arról, mi változott az alatt az idő alatt, amíg eljutottak az iskolapadból a katedrára.
Csökken a tananyag, javulnak a feltételek, a matematikát mégis rengeteg diák utálja, sőt a legtöbben egyenesen azt hiszik, hogy hülyék hozzá. Matektanárok mesélnek arról, hogy mi változott, amióta ők ültek az iskolapadban.
Miután évtizedeken át hiába próbálták elérni a tanárok tisztességes megfizetését, a 20. század elejére radikalizálódtak a pedagógus-szakszervezetek, de a Horthy-korszakban még nagyobb ellenállással szembesültek. A nemzetellenes tanárok üldözését levezénylő Zilahi Kiss Jenő végül nem zsidózó papagájának hírébe, hanem a korrupcióba bukott bele.
Ha maga a távirányítóhoz hasonlító interaktív eszköz nem is terjedt el a magyarországi előadásokon, az azt kiváltó alkalmazásokat több intézményben, köztük a BME-n és az ELTE-n is használják, derül ki klikkerbarát olvasóink leveleiből.
Egészen speciális kommunikációt és mentális állapotot igényel, hogy az ember egyedül ül egy szobában, és egy képernyőn keresztül próbálja a nézeteit közelebb hozni a többiekéhez. Kipróbáltuk a 2018 óta olajozottan működő városligeti Street Training internetes változatát, és levontuk a tanulságokat.