A globális felmelegedés fizikai és gazdasági következményei egyre gyorsabban jelentkeznek – állítja csütörtökön kiadott 2018-as jelentésében az ENSZ Meteorológiai Világszervezete (WMO), vagyis az a szervezet, amelyet azért hoztak létre, hogy hiteles információkat szolgáltasson a klímaváltozásról és a Föld ivóvízforrásairól. 

A szervezet immár 25. klímajelentése foglalkozik az üvegházhatású gázok, különösen a szén-dioxid tavaly mért rekordkoncentrációjával, amiről a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) is számot adott a héten. 1993-ban, amikor a WMO megjelentette első klímariportját, a légköri szén-dioxid mennyisége még csak 357 részecske per millió (ppm) volt, tavaly pedig már 405,5 ppm, és mivel lényegi változás nincs a globális kibocsátásban, nincs akadálya, hogy a CO₂ tovább gyarapodjon a légkörben. A jelentés fő megállapításai szerint:

• a tavalyi év volt a negyedik legmelegebb év a mérések kezdete óta;
• a 2015-től 2018-ig tartó négy év volt az eddigi legmelegebb;
• a tavalyi átlaghőmérséklet csaknem 1 Celsius-fokkal volt nagyobb,mint az iparosodás előtt időszakban;
• az óceánok hőenergia-tároló képessége rekordmértékben kihasznált;
• a tengerszint tovább emelkedett, 2018-ban 3,7 milliméterrel nőtt az előző évhez képest;
• a sarki tengerek jégtartalma jelentősen elmarad az átlagostól;
• a szélsőséges időjárás hatásai tavaly minden földrészen szedtek áldozatot és veszélyeztették a fenntartható fejlődést.

A riport úgy fogalmaz, hogy „növekvő mértékben veszélyes szintet” ért el a felmelegedés, és még egy töredékfoknyi hőmérséklet-változás sem mindegy.

Bár a fenti megállapodások egy részét egy tavaly novemberi előzetes jelentés is tartalmazta, a teljes verzióban számos klímaindikátor részletes adatai szerepelnek. Erre példa az óceánok hőtároló kapacitásában rejtőző időzített bomba (amiről a Qubit is írt már részletesen). Az üvegházhatású gázokban rejlő energia több mint 90 százalékát az óceánok nyelik el, és tavaly ennek mértéke mind a 700 méterig, mind a 2000 méterig terjedő tengermélységben rekordot döntött.

A jelentésből egyértelműen kiderül, hogy a klímaváltozás és következményei egyre gyorsulnak. „Tudjuk, hogy ha az üvegházhatású gázok kibocsátása a jelenlegi mértékben folytatódik, az évszázad végére 3-5 Celsius-fokkal is növekedhet a globális átlaghőmérséklet az iparosodás előtti értékekhez képest. 1 fokos melegedést máris elértünk” – mondta Samantha Hepburn professzor, az ausztráliai Deakin University energia- és természeteserőforrás-joggal foglalkozó intézetének igazgatója.

A Southamptoni Egyetem fizikus kutatója, Sally Brown a tengerszint-emelkedésről szóló információt emelte ki a jelentés megállapításai közül, amely szerinte a fejlett, és a fejlődő országok szempontjából is aggasztó. Ez a globális probléma „nem fog magától megoldódni, segíteni kellene a sebezhető embereket abban, hogy alkalmazkodjanak a tengerszint-emelkedéshez, vagy biztonságosabb területekre költözhessenek” – mondta.

Sűrűsödő természeti katasztrófák

A jelentés listázza azokat az emberi életekben és pénzben mérhető károkat, amelyeket a klímaváltozás kiváltotta szélsőséges időjárási jelenségek okoztak. A számítások szerint ezek csaknem 62 millió embert érintettek 2018-ban.

• 35 millióan szenvedtek árvizektől,
• a Florence és a Michael hurrikán csupán kettő abból a 14 viharból, amelyek „ milliárd dolláros katasztrófákat” okoztak az Egyesült Államokban.
• A Mangkhut szupertájfun 2,4 millió ember életét keserítette meg főként a Fülöp-szigeteken, 134-en meghaltak.
• Több mint 1600 haláleset tudható be az Európára, az Egyesült Államokra és Japánra lecsapó hőhullámoknak.
• India Kerala állama száz éve nem látott olyan esőt és árvizet, mint tavaly.

Petteri Taalas, a WMO főtitkára szerint a felmelegedés jelei 2019 eleje óta sem szűnnek meg mutatkozni. Legutóbb az Idai trópusi ciklon pusztított áradásokat okozva Mozambikban, Zimbabwéban és Malawiban, eddig több mint 750 a halálos áldozatok száma, több mint tízezren kényszerültek menekülésre. Taalas szerint ebből akár a déli félteke egyik legpusztítóbb időjárással összefüggő katasztrófája is lehet.

Taalas felidézte, hogy a vihar miatt földcsuszamlás temette el a gyorsan növekvő lélekszámú, alacsonyan fekvő Beira városát Mozambikban. A város egyébként is tengerparti, ezért a tengerszint-emelkedés mellett az óceáni viharoknak is kiszolgáltatott. „Az Idai vihar áldozatai személyesítik meg, miért fontos, hogy hangsúlyozzuk a fenntartható fejlődés és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás fontosságát, illetve hogy csökkentsük a természeti katasztrófák kockázatát.”

Miért kell annyit beszélni róla?

Bár a klímaváltozás várható negatív következményeiről már annyit beszélnek kutatók, véleményformálók és nemzetközi szervezetek, hogy úgy tűnik, tavaly sikerült áttörni az érdektelenség falát a szélesebb közvéleményben is, a kibocsátási adatok cseppet sem igazolják, hogy a világ észbe kapott volna. 

Az IEA adatai szerint a CO₂-kibocsátás tavaly 1,7 százalékkal nőtt, aminek az energiaügynökség szerint az az oka, hogy az elmúlt hat évben tavaly nőtt a legnagyobbat az energiafelhasználás. A kibocsátás növekedése persze nem egyenlően oszlik meg: az Egyesült Királyságban például éppen hogy 3 százalékkal csökkent tavaly a légkörbe kerülő CO₂ mennyisége, részben amiatt, hogy már csak 5 százalékban termelik szénből az áramot. A brit kormány szerint ez a csökkenés olyan, mintha 5 millióval kevesebb autó járná az utakat.

Magyarországon az OECD tavaly nyári jelentése szerint 2015 után újra növekedésnek indult a kibocsátás, és az energia nagy részét még mindig fosszilis hordozókból termelik ki. A megújulók részesedése a 2016-os állapot szerint 11 százalék, csakhogy ebben 93 százalékkal a biomassza dominál, amibe az energiafűtől az erdészeti hulladékon át a szociális tűzifáig sok minden beletartozik.

A jelentést New Yorkban Antonio Guterres ENSZ-főtitkár jelenlétében mutatták be, aki kimondta, amit az elmúlt évben már sokan, sokféleképp hangsúlyoztak, egyelőre látható eredmény nélkül: „nincs már idő további késlekedésre”.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: