Egy világjárvány következtében a gazdasági aktivitás meredek és hosszú zuhanásnak indul, de ahol időben meghozzák a szigorú közegészségügyi intézkedéseket, ott nemcsak a járvány halálozási aránya csökken, hanem a tartós gazdasági válság is elkerülhető. Ez a fő üzenete annak a tanulmánynak, amelyet „A világjárványok lassítják a gazdaságot, a közegészségügyi intézkedések nem: az 1918-as spanyolnátha tapasztalatai” címmel jegyez az amerikai központi bank (Fed) és a Massachusettsi Műszaki Egyetem üzleti iskolájának (MIT Sloan School of Management) három közgazdásza.

A szerzők a spanyolnáthaként elhíresült 1918-as influenza-világjárvány gazdasági hatásainak elemzéséből vonták le a következtetéseiket, amelyek szerint bár az amerikai városokat elég hasonlóan érintették a gazdasági károk, ahol korán és határozottan megtörtént az emberek elkülönítése, ott a járvány befejeztével gyorsabban visszaállt az ipari termelés és a banki hitelezés a korábbi szintre.

Ha a gazdaság így is, úgy is lassul, akkor már érdemes kontrollálni

A járványban érintett területeken jelentősen csökkent az ipari foglalkoztatottság és termelés, és eközben meredeken visszaesett a banki eszközök és a tartós fogyasztási cikkek kereslete is, a vállalati és a háztartási csődök miatt pedig nagyon megnőtt a banki leírások aránya. A szerzők számításai szerint átlagosan 18 százalékkal esett vissza egy közepesen fertőzött lakosságú állam ipari termelése, ami teljes összhangban volt azzal, hogy a spanyolnátha miatt egyszerre kellett kínálati és keresleti oldalról jelentkező gazdasági sokkal szembenézni.

A szigorú járványügyi intézkedéseknek elvben pozitív és negatív hatásai is lehetnek. Mivel ezek a társas interakciók csökkentésére irányulnak, az ilyen interakciókra épülő gazdasági aktivitás is csökken. Járványhelyzetben viszont ilyen intézkedések nélkül is csökken a gazdaság aktivitása, hiszen az emberek fertőzéstől való félelme miatt csökken a háztartások fogyasztása és a munkaerő-kínálat is. Ezért a határozott járványügyi intézkedések bevezetésével könnyebben mérsékelhetővé és kontrollálhatóvá válik az így is, úgy is bekövetkező gazdasági visszaesés.

A COVID–19-járványra talán legjobban rímelő spanyolnátha idején különösen számított a gyorsaság: azokban az amerikai városokban, ahol tíz nappal korábban bevezették a járványügyi intézkedéseket (iskolák, színházak, templomok bezárása; gyanús esetek elkülönítése; munkaidő csökkentése; tömegrendezvények, temetések tiltása), ott a járvány lecsengése után 5 százalékkal jobban nőtt a foglalkoztatottság az iparban. Ahol pedig 50 nappal tovább életben tartották az intézkedéseket, ott 6,5 százalékkal nőtt jobban ez a foglalkoztatottsági mutató.

Ezek nem óriási, de jelentős különbségek – így a tanulmány komoly, empirikus muníciót adhat annak alátámasztására, hogy, az uralkodó nézettel szemben, a gazdaság szinte teljes, de ideiglenes leállása nemhogy nem rontja az elkerülhetetlen válságból való kilábalás esélyeit, hanem még valamivel gyorsabban is helyreállhat a gazdaság ott, ahol a kemény közegészségügyi intézkedéseket időben és kellően bátran bevezetik.

Ez a tanulmány olyan környezetben született az Egyesült Államokban, ahol az elnök eleve viszonylag későn jelentette be a járványügyi vészhelyzetet, és többször hangsúlyozta, hogy húsvétra, vagyis két héten belül szeretné újraindítani a gazdaságot – miközben egy hét alatt 3,3 millióan jelentkeztek munkanélküli segélyért az országban.

Míg a járványügyi szakértők és az egészségügyi dolgozók (valamint az ő véleményükre alapozva az amerikai sajtó nagy része) minél szigorúbb intézkedéseket sürgetnek, a Wall Street Journal például szerkesztőségi vezércikkben írta meg, hogy nem lehet sokáig közegészségügyi okokból veszélyeztetni a gazdaság egészségét.

Mivel most gyakorlatilag élőben nézzük, ahogyan leáll a világ gazdasága, a következő hetekben, hónapokban nagy hangsúlyt kapnak majd a különböző gazdasági mentőcsomagok – ahogy a járvány kezelését, úgy várhatóan a gazdaság helyreállítását is különbözőképpen oldják majd meg az egyes országok.

Magyarországon például már 227 vezető közgazdász írta alá azt a kormánynak címzett nyílt levelet, amelyben határozott és gyors intézkedéseket sürgetnek a magyar gazdaság megmentése érdekében. Mint írják, „most minél gyorsabban minden lehetséges ponton meg kell erősíteni az egészségügyi rendszert, hatalmas erőforrásokat kell mozgósítani a munkahelyek védelmében, a társadalmi védőhálót pedig radikálisan meg kell erősíteni és ki kell terjeszteni, hogy ezzel segítsék a bajba jutottakat”.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: