A koronavírus, az olajárnövekedés és a szélsőséges időjárás miatt emelkedtek rekordközelbe az élelmiszerárak
Csaknem 33 százalékkal emelkedtek a globális élelmiszerárak 2021. szeptemberben az előző év azonos időszakához képest – derült ki az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO havi élelmiszerár-indexéből. A jelentés szerint az árak július óta is 3 százalékkal nőttek, és ezzel 2011 óta nem látott szintet értek el.
Az élelmiszerár-indexet úgy számolják, hogy többféle élelmiszerfajta árváltozásait kombinálva adja ki az összképet. Figyelembe veszik a növényi olajok, a gabonafélék, a húsok és a cukor árát, és hónapról hónapra követik az alakulásukat. A valós árakból összeállított index a 2002 és 2004 közötti árszintekhez viszonyít. Ez a standard forrás az élelmiszerek árának követésére, és itt nominális, tehát az inflációval nem kiigazított árakról van szó – írja a Conversationben Alastair Smith, a Warwicki Egyetem vezető tanára, a fenntartható fejlődés szakértője. Smith a cikkben azt vizsgálja, miért lőttek az egekbe az árak 2021-ben, és három alapvető okot különít el.
Túl a 2011-es csúcson
Miközben a nominális árak azt árulják el, mennyit kell fizetni a piacon vásárolt élelmiszerért, az inflációval kiigazított, azaz reálárak az élelmiszer-biztonság szempontjából jóval relevánsabbak, ugyanis azt mutatják meg, mennyire hozzáférhető az emberek számára a megfelelő táplálkozás. A termékek és szolgáltatások árai általában gyorsabban növekednek, mint az átlagfizetés (bár ez nem mindig van így). Az infláció hatására nemcsak jóval többet kell költeniük a vásárlóknak egységnyi élelmiszerre a nominális áremelkedés miatt, hanem arányosan kevesebb pénz is áll rendelkezésükre, amit erre a célra elkölthetnek – mivel minden másnak az ára is felmegy, kivéve a fizetésüket.
Smith augusztusban a FAO inflációval kiigazított élelmiszerár-indexét elemezve arra jutott, hogy a globális élelmiszer-reálárak meghaladták a 2011-es szintet is. 2011 volt az az év, amikor az élelmiszerárak robbanása jelentősen hozzájárult a Líbiában és Egyiptomban kitört felkelésekhez.
A reálárak alapján ma nehezebb élelmiszert vásárolni a nemzetközi piacon, mint szinte bármelyik évben 1961 óta, amióta az ENSZ számon tartja az árakat – kivéve az 1973-as olajárrobbanás hatására bekövetkező drágulást 1974-ben és 1975-ben. Az olajár növekedésének hatására a globális gazdaság számos ágában köszöntött be az infláció, és ide tartozott az élelmiszer-előállítás és -szállítás is.
A mai élelmiszerár-robbanás okai
Az élelmiszerár-emelkedés hajtóerőit mindig nehéz elkülöníteni. A különböző élelmiszerfajták árai univerzális tényezők hatására, ugyanakkor kifejezetten specifikus, regionális jelenségek hatására is mozgásba lendülhetnek.
A kőolaj árának 2020 áprilisában kezdődött növekedése például a FAO-indexben számon tartott összes árufajta árára kihatott, mivel növelte az előállítás és a szállítás költségeit. A koronavírus-világjárvány hatására bekövetkezett munkaerőhiány miatt nem volt elég munkás, hogy termessze, learassa, feldolgozza és célba juttassa az élelmiszereket, ami szintén egy univerzális ok a különféle árucikkek drágulására.
Az élelmiszerek reálára valójában már 2000 óta növekszik, visszafordítva ezzel az 1960-as évekkel beköszöntött csökkenés trendjét. Bár történtek világméretű erőfeszítések az éhezés csökkentésére, az áremelkedés miatt fokozatosan egyre megfizethetetlenebbé váltak az élelmiszerek.
Az időjárásfaktor
A 21. században eddig megfigyelhető átlag reáláremelkedésért nem tehető felelőssé egyetlen árucikk, hol az egyik, hol a másik vezette a drágulást. Az étkezési olajok árindexe 2020 márciusa óta nőtt jelentősen, ami a növényi olajok 2019 és 2020 között mért 16,9 százalékos drágulásának tudható be. Ez utóbbi pedig a kedvezőtlen időjárás és a biodízel iránti növekvő igény következménye volt a FAO terményjelentése szerint.
Egy másik élelmiszerfajta, aminek a drágulása jelentősen hozzáad az indexhez, a cukor. Itt ismét a kedvezőtlen időjárás, például a brazíliai fagyok játszottak szerepet abban, hogy visszaesett a kínálat, az árak pedig felszöktek.
A gabonafélék drágulása kevesebbet nyom a latban, de az áremelkedés így is aggasztó, mivel ennek az élelmiszerfajtának az elérhetősége különösen kritikus az élelmiszer-biztonság szempontjából. A búza, az árpa, a kukorica, a cirok és a rizs legalább 50 százalékát adja a globális tápanyagbevitelnek, a legszegényebb országokban pedig ez az arány a 80 százalékot is eléri. A globális tartalékok ezekből a terményekből 2017 óta csökkennek, mivel a kereslet felülmúlja a kínálatot. A tartalékok felhasználása ugyan segített a globális piac stabilizálásában, de 2019 óta a gabonák ára is meredeken növekszik.
Hogy mi okozza az ármozgást az egyes termékeknél, mindig összetett dolog – ismétli a cikkben Smith. Szerinte mégis feltűnő, hogy a FAO jelentéseiben 2000 óta milyen sokszor szerepelt a „kiszámíthatatlan”, illetve „kedvezőtlen” időjárás mint a terménymennyiség csökkenésének oka.
Az európaiak is aggódhatnak, hogy felmegy a tészta ára az idei korai nyári extrém kanadai időjárás hatására. De amint a gabonafélék reálára tovább növekszik, és lassan eléri azt a szintet, ami 2011-ben forradalmakká növekvő éhséglázadásokat váltott ki, még fontosabb kérdés, hogyan kerüljék el az élelmiszer-szűkösség és -drágulás hasonló társadalmi következményeit a kevésbé fejlettebb régiók.
Az élelmiszerelosztás radikális megváltoztatására van szükség
Sem az emberiség technológiai kapacitásai, sem a gazdasági-társadalmi szerveződése nem képes kezelni a kiszámíthatatlan és kedvezőtlen időjárás hatásait. Smith szerint most van itt az idő újragondolni az élelemiszer-ellátást egy olyan világban, ahol az átlaghőmérséklet már több mint 2 Celsius-fokkal haladja meg az iparosodás előttit – hiszen az Éghajlat-változási Kormányközi Testület legfrissebb jelentése szerint ez nagyon is benne van a pakliban.
Radikális változtatás híján a klímaválság miatt tovább csökkent az import élelmiszerek hozzáférhetősége, és jóval nagyobb lesz a hiány, mint a történelemben bármikor. A magasabb élelmiszerárak tovább csökkentik az élelmiszer-biztonságot, és mint Smith fogalmaz: „ha van kikezdhetetlen törvény a társadalomtudományokban, az az, hogy az éhes emberek radikális lépéseket tesznek, hogy biztosítsák a létfenntartásukat, különösen ott, ahol a vezetőknek ez a jelek szerint nem sikerült”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
