Négy holdraszállást, egy a Hold körül keringő űrállomás megépítését és egy nukleáris meghajtású rakéta űrbeli tesztjét tervezi az évtized végéig az amerikai űrügynökség. A NASA a héten közzétett 2024-es pénzügyi évi költségvetését magyarázó dokumentumokban azt állítja, mindez az első emberes Mars-utazást segít előkészíteni az ahhoz szükséges rendszerek kipróbálásával.

Az amerikai kormányzat által javasolt, még kongresszusi jóváhagyásra váró költségvetés az előző évinél 7 százalékkal nagyobb, és összesen 27,2 milliárd dollárt (10 billió forintot) juttatna a NASA-nak. Ennek legnagyobb tételét a Holdra történő visszatérést célzó Artemis program teszi ki 8,1 milliárd dollárral – ennek keretében állt Hold körüli pályára tavaly év végén a még legénység nélkül útnak indított Orion. Az űrhajó december közepén tért vissza a Földre, ami sikerrel zárta az Artemis–1 tesztküldetést.

A 21. század első emberes holdrepülése az Artemis–2 lesz, jelenlegi tervek szerint 2024 novemberében, majd 13 hónappal később, 2025 decemberében jöhet az Artemis–3, amelynek során az űrhajósok a SpaceX Starship HLS segítségével leszállnak majd a Holdra. Ugyanebben az évben a NASA elindítja a Lunar Gateway Hold körül keringő űrállomásának első modulját, ami 2026-ban áll pályára az égitest körül. Az Artemis program második holdraszállásra, az Artemis–4-re 2028-ig kell majd várni, azt viszont a tervek szerint évente egy-egy küldetés követi majd.

A 2024-es és 2025-ös repülésekhez két Orion űrhajóra és Space Launch System (SLS) rakétára lesz szükség, amik megépítésére és indítására 4,5 milliárd dollárt különített el az űrhivatal. További 3,2 milliárd dollárt fordítanak a leszállórendszerek, így a Starship HLS, valamint a Lunar Gateway űrállomás, holdjárók és űrruhák fejlesztésére.

A Holdtól a Marsig

A NASA jövőre 162 millió dollárt adna az emberes Mars-utazás tervezésére, ami most nagyobb részt az ahhoz szükséges lakóegységek fejlesztésére és az út egészségügyi kockázatait mérséklő megoldások kutatására irányul. A költségvetést ismertető prezentációból kiderül, hogy a Holdon kipróbált felszíni lakóegységek, nyomás alatt tartott kabinnal felszerelt holdjárók, áramellátást biztosító atomreaktorok és helyi erőforrásokat kiaknázó (In Situ Resource Utilization, ISRU) robotizált erőművek továbbfejlesztett változatait használnák a Marson. Az űrügynökség szerint emellett a Lunar Gateway űrállomás segít majd felkészülni a Földtől távoli űrbéli tartózkodás nehézségeire.

A NASA a marsi űrhajót nukleáris meghajtásúként képzeli el, és ez nem meglepő annak fényében, hogy az űrügynökség az amerikai Védelmi Minisztérium kutatásokért felelős részlegével (DARPA) 2027-ben tervezi demonstrálni a világűrben az első nukleáris hőmeghajtású rakétát. Az atomreaktorból származó hőenergiával folyékony hidrogént felhevítő és azt rakétafúvókából kilövellő technológia jelentőségét az adja, hogy akár 3 hónapra is lerövidítheti a Föld és Mars közötti. a mai eszközökkel 9 hónapos utazást. Az űrügynökség összesen 1,4 milliárd dollárt szánna az űrtevékenységhez és küldetésekhez szükséges technológiák fejlesztésére.

Már tervezik az űrbeli vontatót, ami a légkörbe lépteti a Nemzetközi Űrállomást

A költségvetés 180 millió dollárt szán egy, az ISS-t 2030-ban a Csendes-óceán felett biztonságosan a légkörbe juttató űrbeli vontató kifejlesztésére – ezt az összeget Kathy Lueders, a NASA űrbeli műveletekért felelős vezetője elegendőnek tartja a projekt beindítására. A vontató az eddig több mint 190 milliárd dolláros költségvetésű ISS megsemmisítése mellett később más feladatokra is használható lehet Föld és Hold körüli pályán.

A költségvetés az évtized végéig továbbra is finanszírozza az ISS működését, és 228 millió dollárt biztosít új magánűrállomások fejlesztésére, amik 2028-2030 között kezdhetnek el működni Föld körüli pályán, hogy az Egyesült Államok a Nemzetközi Űrállomás nyugdíjazásával se maradjon földközeli űrállomás nélkül. Az űrállomásokat az Amazon-alapító Jeff Bezos Blue Origin-ja, az Axiom Space és a Nanoracks űrtechnológiai cégek, valamint az űripari és hadiipari beszállító, a Northrop Grumman építheti majd meg.

Nem minden a Marsról és a Holdról szól

A Perseverance marsjáró 2021-es landolásával elkeződött a marsi minták amerikai-európai visszaszállítási programja, amelynek célja értékes kőzetminták eljuttatása a Jezero-kráterből a Földre – erre 949 millió dollárt fordít a NASA. Az űrkutatás történetének eddigi egyik legnehezebb vállalkozását, amiben a marsjáró mellett további két szonda vesz majd részt, nemrég káprázatos videóban mutatta be az űrügynökség.

A NASA és az európai űrhivatal, az ESA 2027-ben tervezi elindítani a marsi minta-visszahozatal következő fázisát, ami 2028-ban egy leszállóegységet és keringőegységet juttatna a bolygóhoz. Az amerikai leszállóegységen elhelyezett rakéta feladata lesz, hogy a Perseverance által odaszállított mintákat 2030-ban Mars körüli pályára bocsássa. A mintatárolót ezután az európai keringőegység elkapja majd, és elindul vele vissza a Földre, hogy kutatók földi laboratóriumokban feltárhassák a bolygó titkait.

Miután Kína az elmúlt években az élre tört a Hold űrszondás kutatásában, a NASA is rákapcsolt: idén indul a Lunar Trailblazer szonda, ami Hold körüli pályájáról kőzetekben rejlő víz után kutat majd. Egy év múlva a NASA VIPER holdjáróját indítják útnak, ami a Hold déli pólusánál keres majd vízjeget, amit egy jövőbeli emberes Artemis küldetés ki tudna aknázni. Ezekre a Hold robotokkal történő vizsgálatát célzó küldetésekre összesen 459 millió dollárt szánna az amerikai űrhivatal.

A NASA bolygókutatás kategóriába tartozó tudományos programja a Mars és Hold mellett több százmillió dollárt fordít két nagy költségvetésű „flagship” küldetésre, a Jupiter Europa holdját felderítő Europa Clipperre, valamint a Szaturnusz Titán holdját célzó Dragonfly drónra. Előbbi jövő ősszel, utóbbi 2027 nyarán indulhat el, és mindkettő a 2030-as években fogja vizsgálni ezeket a külső naprendszerbeli titokzatos holdakat, amik akár életet is rejthetnek.

A Földről sem feledkeztek el

A NASA a közvélekedéssel ellentétben nemcsak űrbeli kalandozásokra és ősi marsi mikrobák utáni kutatásra költi az amerikai adófizetők pénzét, hanem komolyan foglalkozik saját bolygónk védelmével és vizsgálatával is. A következő évben 2,5 milliárd dollárt szeretnének a földmegfigyelési programra fordítani, ami az új Landsat Next, a földfelszínt látható fény és infravörös tartományban feltérképező műholdak fejlesztését, és négy további földmegfigyelő küldetés megvalósítását finanszírozná.

A NASA emellett aeronautikai fejlesztésekkel foglalkozó részlegén keresztül 570 millió dollárt szán arra, hogy a következő években akár 30 százalékkal csökkenthető legyen a repülésből származó üvegházhatású gázok kibocsátása.

Az űrügynökség további 300 millió dollárt fektet bolygóvédelmi programjába, többek között a 2028-ban induló NEO Surveyor űrtávcső fejlesztésébe, ami a Földre potenciálisan veszélyes kisbolygók és más apró égitestek után kutat majd. Ahhoz, hogy egy DART űrszonda által bemutatott kisbolygóeltérítési teszthez hasonlóan a NASA megvédje a Földet ezektől az objektumoktól, időben észlelni kell őket, és ebben az űrtávcső kulcsszerepet játszik majd.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: