Az, hogy a hulladék nem egyértelműen szemét, 2024-ben már mindannyiunk számára magától értetődik. A háztartások által megtermelt hulladék ugyanis erőforrás is lehet, de ifj. Chikán Attila szerint nem elég az újrahasznosítás oldaláról vizsgálni a kérdést. Az ALTEO Csoport vezérigazgatója a Qubit podcast decemberi adásában kifejtette, társadalmi szintű szemléletváltásra van szükség, és vissza kell szorítani a hulladéktermelést is.

Technológiák és termékek sorsa múlhat azon, hogy mi az, amire áldoznak, és mi az, amire nem költenek a vásárlók. Ez egyszerre nehezíti meg az átállást és egyszerűsíti le a problémát. Hiszen nem lehet csak a fogyasztókon számon kérni egy olyan rendszer hulladéktermelését, amiben a lerakók terhelésének jelentős részét nem is ők termelik.

Egy 2020-as EU-s statisztika szerint ugyanis a hulladék kevesebb mint 10 százaléka keletkezik a háztartásokban, a gyártószektor, a víztisztítás vagy az építőipar lényegesen nagyobb mértékű terhelést jelent ebből a szempontból a környezetre nézve.

Ugyanakkor nagy siker, hogy a biohulladékot itthon ma már az ország 14 településén gyűjtik, és biogázüzemekben hasznosítják, vagy komposztot készítenek belőle. A háztartásokban termelődő szerves hulladék ugyanis kiváló alapanyag ahhoz, hogy a földgáznál ugyan rosszabb minőségű, de hasonlóan alkalmazható biogáz készüljön belőle.

A szemléletformálásból, az újrahaszonsításból és a tudatosabb használatra vonatkozó példamutatásból az ALTEO Csoport is jócskán kiveszi a részét. Chikán nemcsak cégvezetőként, hanem személyesen is elkötelezett a zöldenergiák és a környezettudatos termelés, valamint hulladékhasznosítás mellett. Kiemelt figyelmet fordít az edukációra, és óvatos optimizmussal tekint a jövőbe, erősen hiszi, hogy az emberiség képes lehet átállni egy fenntarthatóbb működésre.

A zöldenergia fogadása

Hiába a növekvő igény és a lakossági aktivitás, Magyarországon – és világszerte más országokban is – nehézséget jelent a hálózati infrastruktúra fejlesztése és felkészítése a zöldenergia fogadására. A háztartások által termelt energia tárolása egyelőre nem vagy csak csekély mértékben megoldott, ezért komplex rendszerben kell gondolkodni ahhoz, hogy ne csak előállítsuk, hanem hatékonyan fel is használjuk, például a napelemparkokkal előállított villamos energiát.

Az ALTEO Csoport olyan szabályozási központot is üzemeltet, aminek az a feladata, hogy valós időben felügyelje és irányítsa a megtermelt energia elosztását és felhasználását, de még ezekkel a finom rendszerekkel sem látszik elérhetőnek a következő évtizedekben, hogy teljesen leváljunk a fosszilis energiahordozókról. A földgázüzemű erőművek előnye abban rejlik, hogy gyorsan, az időjárástól teljesen függetlenül tudnak reagálni a szükségletekre, míg egy atomerőmű esetén nincs mód ilyen finom szabályozásra.

Chikán szerint szerencsésebb a vegyes megújuló portfólió, még akkor is, ha ezek termelését jelentősen befolyásolja az időjárás. Ennek ellenére úgy látja, hogy a jelenlegi pár száz megawattnyi szélenergia-teljesítmény, valamint a tervezett néhány száz, esetleg ezer megawatt, ami a jövőben épül, maximalizálja a hazai kapacitást. Magyarországon ugyanis elvileg újra lehet szélerőműveket építeni, ez viszont nem jelenti azt, hogy ellephetik az országot a turbinák. Meglehetősen kevés olyan terület van, ahol a szabályozás engedélyezi a telepítést és az ország nem is a szélből remélhet kimagasló energiatermelést.

Az ország területén viszont a következő pár évben megduplázódhat a napelemes termelés kapacitása, 2028-ig akár újabb 6000 megawatt beépített teljesítmény is működhet majd, ami részben ipari napelemparkok, részben háztartási napelemek teljesítményéből adódik össze.

A napelemek diadala

Ez az óriási beruházástömeg költségesnek hat, de az erőművek teljes élettartamára vetítve úgy látszik, hogy a napelemek ára a legkedvezőbb. Az egyszeri és drága beruházás viszonylag hamar megtérül, az alacsony karbantartás mellett pedig olyan fenntartási költségekre kell csak áldozni, ami minden más rendszernél is szükséges. Nem kell viszont alapanyagot, például földgázt vásárolni a működéshez – ez pedig kiszámíthatóságot jelent.

Van megoldás az anomáliákra

A szabályozási központok munkáját remekül megalapozza és kiegészíti az energiatárolás, az ALTEO központjai is támaszkodnak az országban működő kémiai tárolókra és villamos kazánokra. Ezek, a napelemparkok, a szélerőművek, valamint a földgáztüzelésű erőművek együtt vesznek részt a lakosság és az ipari szereplők ellátásában. A tervezésben ráadásul előny, ha minél több forrás áll rendelkezésre és sokféle energiatermelő egység kapacitásával kalkulálhat a szabályozási központ.

A tárolás ugyanakkor egyelőre nagyon drága és a lakosság ösztönzése ugyan jó irány, de ez még nem jelent teljes megoldást. A január 15-én elindított lakossági napelemes pályázatokban már kötelező akkumulátort is telepíteni a lakossági rendszerek mellé, ami segít a háztartásoknak abban, hogy hatékonyabban osszák be a helyben megtermelt energiát, viszont pár óránál tovább nem lesz elég a kisebb energiatárolók kapacitása. A hálózatra történő visszatáplálás tehát továbbra is elkerülhetetlen marad, ezzel a betáplálással kell jól zsonglőrködnie a szabályozási központoknak és a rendszerek üzemeltetőinek.

Mindig az utolsó lépések a legnehezebbek

A megújulóenergia-ipar térnyerése, ahogy az ALTEO Csoport példája is mutatja, gyakorlatilag töretlen volt az elmúlt évtizedekben. Hasonló fejlődésre lehet számítani a következőkben is, de a fejlődés ütemét tekintve lassulásra számít Chikán. Úgy véli, bizonyára az utolsó lépések megtétele lesz a legnehezebb, és a zéró kibocsátás elérése az energetikai szektorban most még távoli célnak tűnik.

Az odáig vezető út viszont létezik, és Chikán szerint nem is szabad letérni róla. Ahogy a hulladékhasznosításról, úgy az energetikai átállásról is azt gondolja, racionális felhasználással kell csökkenteni a terhelést. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy bár minden országnak más és más az energiatermelő rendszere és más portfólióval állítja elő a szükséges villamosenergiát, végső soron mindenkinek a kibocsátáscsökkentésre kell törekednie.

Ennek viszont csak egy lépése a megújulókra való átállás. Valójában a felhasználás optimalizálására is ugyanúgy szükség van, középtávon pedig sem a nukleáris energiáról, sem a könnyen és gyorsan szabályozható földgázerőművekről nem tudunk lemondani. Igaz, ez változhat a jövőben, ahogy a technológia fejlődése lehetővé teszi, hogy egyre jobban szabályozzuk a megújuló energiákat is.

Jó példa erre az, ami a földgáztüzelésű erőművekkel történt az elmúlt évtizedekben: míg 10-15 éve ezek jóformán zsinórban, azaz folyamatosan termeltek, addig mára a használatuk a töredékére szorult vissza, köszönhetően a termelési portfólió bővülésének. Ez is része annak a fejlődésnek, ami miatt bízhatunk benne, hogy előbb-utóbb elérjük, hogy csak tiszta energiát használjunk világszerte.

Egyelőre viszont az ötven százalék a cél, ami ugyan messzinek látszik a jelenlegi kb. 10 százalékos részarányhoz képest, viszont az, hogy pár évtized vagy akár néhány év alatt ennyit tud változni az energiatermelés, mindenképp erős bizakodásra ad okot. Chikán hisz a szemléletformálás erejében és abban, hogy az emberek – a döntéshozók és a lakosság – együtt lesznek képesek arra, hogy változtassanak a szokásokon.

A régi időkből is van mit tanulni

Bár az energetikai szektoron sok múlik, a hulladék problémáját nem oldja meg ez a terület önmagában. Az, hogy egyre kevesebb eszköz javítható tudás, alkatrész vagy a tervezés hiányában, Chikán szerint eleve gátja a tudatosabb használatnak. Ha a tárgyak ismét javíthatók lennének, és ha az egyszer használható eszközök helyett újra hódítanának a többször használható termékek, könnyebb lenne legalább a hulladékképződés egy részét elkerülni.

Ezt szorgalmazzák az olyan megoldások, mint az italcsomagolások visszagyűjtése, ami Magyarországon is bevezetés alatt áll vagy a komposztálás, amire szintén megszületett a megfelelő szabályozási háttér.

Ez a fajta körforgásos szemlélet, vagyis az, hogy a termék gyártásakor már eleve számolni kell a teljes életciklusa során a hulladékképződéssel, már a gyártók számára is világossá teszi, hogy be kell avatkozniuk, és a termelés során is tehetnek azért, hogy kevesebb szemét keletkezzen a használat végén. Ami pedig keletkezik, azt minél könnyebben lehessen hatástalanítani, ami jelentheti az újrahasználatot, az újrahasznosítást vagy azt is, hogy eleve nem születik hulladék a termék kialakításából adódóan. Szerencsére ezt egyre több gyártó építi be a fejlesztési folyamataiba.

A cikk megjelenését az ALTEO támogatta.