A keddi amerikai választás eredménye értelmében Donald Trump 2025 januárjában megkezdheti második elnöki ciklusát. Hogy ennek milyen következményei lesznek az amerikaiak – és a gazdasági-katonai nagyhatalomtól függő többi ország lakosainak – életére, azt egyelőre nehéz megmondani. Az intenzív kampány során fűt-fát ígérő és gyakran vállalhatatlanul fogalmazó Trump nagyotmondásait és elszólásait általában azzal igyekeztek magyarázni a republikánusok, hogy ezeket képletesen érti, és tulajdonképpen nem a konkrét szavaira kell figyelni, hanem az üzenetre. Hogy ezek alapján sor kerül-e több millió bevándorló tömeges kitelepítésére, visszaállítja-e a drogdílerek halálbüntetését vagy tényleg a közoktatáson akar-e milliárdokat spórolni, legalább olyan bizonytalan, mint hogy képes lesz-e változatlanul klímaszkeptikus (mások szerint egyenesen klímaváltozás-tagadó) nézeteit törvényi formába önteni, és letéríteni az Egyesült Államokat arról a zöldülő útról, amire az elmúlt három évben rálépett.

Ehhez egyelőre úgy tűnik, hogy meglesz minden lehetősége, hiszen nemcsak újra elnököt ad az országnak a Republikánus Párt 2025-től, hanem átveszi az irányítást a demokratáktól a Szenátusban, és elképzelhető, hogy a Képviselőházban is meglesz a többség – itt még néhány helyen várni kell a végső eredményre –, amivel az egész Kongresszus republikánus irányítás alá kerülhet. És persze a Legfelsőbb Bíróság konzervatív többségéről se feledkezzünk meg. Ez így már elég komoly lejtő a törvénykezési pályán, ahol ezáltal még nagyobb lesz a tétje a klasszikus, már nyolc éve is felmerülő kérdésnek: lesz-e, aki nemet mond az elnöknek, ha valamilyen őrültséget igyekezne törvénybe iktatni?

Ha viszont szigorúan csak a környezet- és klímavédelmi intézkedéseket nézzük, másodjára nehezebb dolga akadhat Trumpnak a zöld programok akadályozásával, mint 2016 után. Felmérések szerint a fiatalabb republikánusok jóval megengedőbbek a klímavédelmi beruházásokkal, a 30 alatti pártszimpatizánsok közel harmada már a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetésével is egyetért – ezzel jókora tabut döntenek meg, az 50 év feletti republikánusoknál mindössze 6 százalék ez az arány. Ráadásul a Joe Biden elnöksége alatt hozott intézkedésekkel a most Donald Trumpot megválasztó államok is jól jártak, és nemcsak a bűnös Kalifornia vagy New Jersey, hanem Texas, Florida, Oklahoma vagy Louisiana virágzó zöld beruházásainak is sokat ártana, ha most megint az olaj és a szén felé kezdene kacsingatni az Egyesült Államok.

A Biden-hagyaték

A választás utáni átmeneti időszak arra is jó, hogy összeálljon a fejekben, mire is emlékszünk majd a Biden-érából – márpedig mielőtt elnökségét felemésztette volna a külpolitika és a kampányolás, egész mozgalmas első két éve volt a jelenlegi elnöknek. Az Afganisztánból való kivonuláson és a Kínával való csetepatékon kívül ugyanis egy sor történelmi jelentőségű gazdasági intézkedés is jellemezte ezt az időszakot, köszönhetően annak, hogy 2021–22-ben a Szenátusban és a Képviselőházban is demokrata többség volt, ami megkönnyítette a törvénykezést az elnöknek és pártjának.

Elsőként az 1,9 billió (1900 milliárd) dolláros American Rescue Plan Act lépett hatályba 2021 márciusában, ami a covid társadalmi-gazdasági hatásait igyekezett enyhíteni, és egyből az amerikai történelem legnagyobb összegű gazdaságélénkítő csomagjává vált. Ezt követte az év novemberében az 1,2 billió dolláros befektetést takaró kétpárti infrastruktúra-törvény, amit nevének megfelelően republikánus segítséggel vittek végig a Kongresszuson, és nemcsak út- és hídépítést vagy internethálózat-fejlesztést foglalt magában, hanem több állami forrást (65 milliárd dollárt) biztosított környezet- és klímavédelmi, pl. zöldenergia-projektekre, mint korábban bármi. Legalábbis 2022 augusztusáig, amikor elfogadták az inflációcsökkentő törvényt, ami ugyan többek között a gyógyszerárakat is csökkentette, de elsősorban úgy vonul be a történelembe, mint a valaha volt legjelentősebb amerikai klímavédelmi program: 369 milliárd dollárt tesz elérhetővé tíz éven keresztül mindenféle zöld projektre, legyen az szélfarm, naperőmű, elektromosautó-gyártás vagy bármilyen energiatárolási, energiahatékonysági vagy kibocsátáscsökkentő innováció.

És azt se feledjük, hogy Joe Biden 2021-ben olyan jelképes lépésekkel indította elnöki ciklusát, amelyekkel az előző Trump-kormány ballépéseit igyekezett visszacsinálni. Például rögtön az első hivatalban töltött napján elindította a párizsi klímaegyezményhez való újracsatlakozás folyamatát, illetve megszakította azt, ami azzal járt volna, hogy az Egyesült Államok kilép az ENSZ Egészségügyi Világszervezetéből (WHO). Donald Trump még 2017-ben jelentette be, hogy kivonja az USA-t a legnagyobb globális klímavédelmi megállapodás, a párizsi egyezmény hatálya alól, de ez az ENSZ bonyolult szabályozása miatt csak 2020 novemberére történt meg, míg a WHO-val a covidjárvány körüli feszültségek miatt próbált szakítani.

Aki máig nem tudja megkülönböztetni az éghajlatot az időjárástól

Számít-e, hogy mit mond, vagy sem, Trump a szavak szintjén nem mutat semmiféle előrelépést a klímaváltozáshoz való viszonyában. Már elnökké választása előtt arról volt híres, hogy ha New Yorkban leesett a hó, már rohant a Twitterre, hogy megkérdezze: hol van ilyenkor a nagy globális felmelegedésetek?

link Forrás

A FactCheck.org tényellenőrző oldal már a megválasztott elnök idén nyáron tartott gyűléseiről és egy szeptemberi podcastadásból idéz olyanokat Donald Trumptól, mint hogy az időjárást senki nem látja előre, hogy a tudósok nemrég még globális lehűléssel riogatták az embereket, hogy a klímatudósok jóslatai szerint már öt évvel ezelőtt vége kellett volna lennie a világnak, vagy hogy a tengerszint 500 év múlva is csak milliméterekkel emelkedik meg. Ezek az állítások természetesen a hülyeség–konteó skálán mozognak, de a FactCheck.org tette a dolgát, és checkelte is a facteket.

Donald Trump első elnöki ciklusában a hiedelmeinek megfelelően is cselekedett: miután kiléptette az USA-t a párizsi klímaegyezményből, az energiafüggetlenség nevében megkönnyítette a szén- és olajipar dolgát a szigorított környezetben, lazított a metánkibocsátásokat és a járművek energiahatékonyságát érintő szabályokon , valamint korábban védett területeket nyitott meg az olaj- és gázfúrások előtt.

„Bobby, el a kezekkel a folyékony aranytól!”

De nem is kell nagyon találgatni, hogy a választási győzelem esetleg óvatosságra inti-e, hiszen szerdán győzelmi beszédében is említett energiapolitikai ügyeket. „Több folyékony aranyunk van, mint a világ bármelyik másik országának. Több, mint Szaúd-Arábiának, több, mint Oroszországnak. Bobby, el a kezekkel a folyékony aranytól!” – fordult Robert F. Kennedy Jr. egykori környezetvédelmi jogász felé, aki az elmúlt évtizedekben inkább az oltásellenes összeesküvés-elméleteinek terjesztéséről volt híres, nem csoda, hogy Trump az egészségpolitikában tudja elképzelni a helyét a hatalomátvétel után.

A Trump-kampánycsapat ígéretei szerint az elnök a fosszilis iparágak fellendítésére készül, és a tiszta energiaforrásokra történő átmenet támogatására elkülönített, még el nem költött szövetségi milliárdokat is eltérítené ennek érdekében – mindezt a globálisan valaha mért legforróbb két év után. Hogy ezt hogy tudja majd összeegyeztetni a kampányát jelentősen megsegítő és a hírek szerint kormánypozíció-várományos Elon Musk napenergia-mániájával és elektromobilitási érdekeltségeivel, az jó kérdés, és szép meccs lesz.

De ahogy a New York Times is emlékeztet, a 2022 óta megindult zöldenergia-beruházások kb. 80 százaléka republikánus kongresszusi körzetekben landolt, ahol a józan ész szerint a politikai vezetőknek és a vállalatoknak is az az érdekük, hogy megvédjék a létrehozott munkahelyeket és a befektetéseket. Egyes államokban pedig fontos klímavédelmi akcióterveket szavaztak meg a lakosok, a washingtoni kibocsátási plafontól a kaliforniai klímavédelmi kötvényig. „Bármit is mondjon Trump, a tiszta energiára való áttérés megállíthatatlan, és országunk nem fordul vissza” – mondta a lapnak Gina McCarthy, az America Is All In nevű, választott politikai vezetőkből, közösségi csoportokból és vállalkozásokból álló klímapolitikai koalíció vezetője.

A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy az amerikai közvélemény Joe Biden kormányzása óta egyre jobban támogatja a klímaváltozás elleni küzdelmet, valamint hogy egy újabb, a fosszilis iparnak kedvező Trump-kormány esetén az államok (igen, a republikánus vezetésűek is) lehetnek a klímavédelem védőbástyái.

A jelenlegi számítások szerint a világ legnagyobb gazdaságainak 2030-ig legalább a felére kell csökkenteniük az üvegházhatású gázok kibocsátását a 2005-ös szinthez képest ahhoz, hogy elkerülhetővé váljanak a klímaváltozás legpusztítóbb következményei, a véget nem érő aszályok, az ebből fakadó éhínség, a tengerszint emelkedése és a part menti települések eltűnése, vagy az egyre fokozódó szélsőséges időjárási események, árvizek, viharok. Ezeket az amerikai polgároknak sem kell már külön bemutatni, idén több helyen 50 Celsius-fokot meghaladó hőség uralkodott, és még októberben is rekordokat döntő hőhullám söpört végig az országon, óránként 5000 hektárt elpusztító erdőtűz tombolt Kaliforniában, és a több mint 200 halálos áldozatot szedő és közel 90 milliárd dolláros kárt okozó Helene hurrikánt is nehéz elfelejteni, aminek az erősségét a tudósok szerint kétszeresére növelte a klímaváltozás.

Európára hárulhat a klímavédelem java

Biden elnök intézkedéseivel ebből az 50 százalékos kibocsátáscsökkenésből 40-et ért volna el az évtized végéig az Egyesült Államok, ezért is lett volna égető szükség egy olyan utódra, aki nemcsak tovább tudja vinni a környezetvédelmi ügyeket, hanem esetleg még egyet tud szigorítani a szabályokon. Ehhez képest a fosszilis ipar képviselői bonthatták a pezsgőt szerdán, a Power the Future nevű olaj- és gázipari lobbicsoport vezetője, Daniel Turner például ezt nyilatkozta a New York Timesnak: „A nemzetünket régóta kísértő Green New Deal rémálma végre valahára véget ért, mert a 2024-es választáson az energiáról is döntöttünk, és nyert az energia. Az eredmények szolgáljanak tanulságként minden politikusnak, aki szerint a zöld ügyek fontosabbak a családoknál.”

A szakértők szerint a legnagyobb csapás az lenne, ha Trump végigvinné a Heritage Foundation nevű konzervatív-trumpista agytröszt által egyfajta kormányzati forgatókönyvként tálalt, Project 2025 néven ismert politikai javaslatcsomagot. Az ebben leírtak ugyanis az Energy Innovation nevű klímakutató intézet szerint semmissé tennék az USA klímaügyi vállalásait, és 2030-ig 2,7 milliárd tonnával növelné az amerikaiak szén-dioxid-kibocsátását, ami az évszázad közepére 26 milliárd tonnára ugrana. Mindez a folyamatban lévő megújulóenergia- és elektromobilitási projektek miatt ráadásul másfél millió munkahely megszűnésével és 320 milliárd dolláros GDP-csökkenéssel is járna. A Project 2025 továbbá megnyitna számos védett terepet az olaj- és gázfúrások előtt, fontos szövetségi klímavédelmi ügynökségeket helyettesítene magáncégekkel, sőt a klímaváltozás kifejezést is töröltetné minden hivatalos dokumentumból.

Szerdán a tőzsde is reagált a választásra, és míg egyes techcégek részvényei megugrottak, a megújuló energiával foglalkozó cégek visszaesést könyvelhettek el, mivel a befektetők is ismerik a megválasztott elnök prioritásait, és érzik a trendeket. A Politico szerint Trump győzelme az európai országokra hárítja a klímavédelmi felelősség nagy részét, és amellett, hogy az EU-nak minden eddiginél erősebbnek kell mutatkoznia a kibocsátáscsökkentési tervek végrehajtásában, még a világ legnagyobb szennyezőjével, Kínával való párbeszéd is a kontinensünk vezetőire hárulhat. „Ha megnézzük a három legnagyobb kibocsátót mind történelmileg, mind ma, akkor Kínát, az Egyesült Államokat és Európát látjuk. Ennek a háromnak fognia kell egymás kezét, és ha a három közül valamelyik ingataggá válik, akkor a másik kettőnek kell kitartania” – mondta a lapnak szerdán Robert Habeck német gazdasági és klímavédelmi miniszter.

Ha Amerika kiesik az éghajlatvédelmi erőfeszítésekből, akkor az összefogásnak még szélesebb körben kell létrejönnie, és erre nincs is jobb lehetőség, mint a november 11-től 22-ig tartó COP29, vagyis az ENSZ éves klímakonferenciájának idei felvonása, ahová több mint száz országból érkeznek vezetők, hogy a legfontosabb klímavédelmi stratégiákról és azok finanszírozásáról döntsenek. Itt még Joe Biden kormánya képviseli majd az Egyesült Államokat, de a világ másodjára már jobban fel van készülve arra, hogy mire képes egy Trump-kormányzat, ezért jó esély van rá, hogy ezt észben tartva folytatják majd a tárgyalásokat.