Archívum

Nekünk írták a dalt: a kiállítás, ami ráébresztett, hogy megöregedtem

A Magyar Zene Házában nyílt magyar poptörténeti kiállítás interaktív, színes-szagos, kissé hasonlít az egykori Vidámpark Elvarázsolt kastélyára, és egy olyan kornak állít emléket, ami még csak félig múlt el – a kiállított tárgyak és a levetített videók egy része pedig úgy lett a múlt része, hogy még én is elcsodálkoztam rajta, hogy de hát ez tegnap volt. Hát, nem tegnap volt.

Vessünk véget a korizmusnak!

Aki nem vásárol meg egy új ruhát, mert az nem illik a korához, nem olvas el egy gyerekesnek ítélt könyvet, nem megy el egy könnyűzenei fesztiválra, mert már kinőtt ebből, a sztereotípia-fenyegetettség áldozatává válik. Nyuggerezés? Boomerezés? Mi folyik itt?

Az elit mindig meg fogja szervezni a színvonalas oktatást a gyerekeinek, a kormány pedig csak a saját értelmiségi rétegének kinevelésében érdekelt

Az MTA köztestületi tagjaiból a legégetőbb társadalmi kérdések megvitatására létrejött tudóscsoport, a Stádium 28 Kör szervezésében szociológusok, közgazdászok, oktatáskutatók beszélgettek a közoktatás jövőjéről, és arra jutottak, hogy a kormánynak nem érdeke rendbe tenni a magyar oktatási rendszert.

A félreértett Isten

Az abszolútum a legtöbb vallási hagyomány alaptanítása szerint nemcsak öröktől fogva létezik, de mindenható és mindent átható is, így szükségtelenné válik annak a vagy-vagy szituációnak a feltevése is, hogy anyag és isten kizárnák egymást. Válasz Marosán György „Isten nélkül hol a poén?” című cikkére.

„Gyönge zene, zsoltáros jellegű, sehogy se lelkesítő s nem is magyar”: ma 200 éves a Himnusz

A Hymnus című költemény évekig hevert Kölcsey Ferenc fiókjában, és sem a szerző, sem kortársai nem tartották nagyra. Megzenésítése után azonban végigkísérte az ország történelmét: fontos szerepet játszott 1848-ban, a kiegyezésnél, az első világháború után, 1956-ban és 1989-ben is, amikor először vált hivatalosan Magyarország himnuszává.