Balázs Zsolt szabadúszó fotográfus kötetbe rendezte a viharos sebességgel kiszáradó magyar Alföldön élőkről készült felvételeit, amelyekből az is kiderül, hogy közösségi összefogással meg lehet fékezni az ökológiai katasztrófát.
A Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. felszólította a Zöld Gerilla Mozgalmat, hogy távolítsa el csatornájáról azt a videót, amelyben egy ökológus azt állítja, hogy a félsivatagos Duna–Tisza közén a faanyag-termelés nem gazdaságos tevékenység.
A friss LIDAR-felmérések szerint a mai Guatemala, Mexikó és Belize területén akár 16 millióan is élhettek.
Jakab Gusztáv fotóin jól látszik, hogy a füves puszták teljesen kisárgultak – az aszályhelyzetet a néhány napos esőzések sem mérsékelték, a szárazság miatt pedig már országos tűzgyújtási tilalom lépett életbe.
Az ELTE kutatói új módszert dolgoztak ki a történelmi tájak fotórealisztikus megelevenítésére, amihez a régi térképeken, iratokon és mai drónfelvételeken kívül mindössze négy szoftverre van szükség.
Bár a rézkor kezdetén több ezres településekből kis falvakba szerveződtek újra a közösségek, ezt nem feltétlenül bevándorlók idézték elő – volt, ahol unokatestvér-házasságokra utaló nyomokat is találtak a kutatók.
Az egyre égetőbbé váló aszályhelyzet megoldásának kulcsa egyértelműen a tájhasználat-váltás, állítja a Vízválasztó Mozgalom.
Balázs Zsolt legújabb fotóriportjában azt dokumentálta, miként fogott össze 2024 decemberében egy maroknyi kétségbeesett helyi gazdálkodó, hogy véghez vigye a lehetetlennek tűnő vállalkozást, és vizet fakasszon a kiszáradó Homokhátságon.
Egy tudós és egy képzőművész, Kroel-Dulay György és Gosztola Kitti eltérő megközelítésekkel, de ugyanazt vizsgálja: miért és hogyan változik körülöttünk a táj, és megvannak-e a megfelelő fogalmaink ahhoz, hogy megértsük a változás természetét?
Balázs Zsolt fotográfus a jászkarajenői pusztákon dolgozó civil közösség szó szerint kézi erővel végzett munkáját dokumentálta a hőhullám előtti utolsó napokban.
Timár Gábor, Jakab Gusztáv és Székely Balázs koncepciója szerint a természetes vízjárás és vízborítás részleges visszaállításával a nyári csapadékhiány égető problémája is megoldódna.
A szabadúszó Balázs Zsolt fotóit, amelyeken a klímaváltozás és a fenntarthatatlan vízgazdálkodás alföldi következményei láthatók, november közepén a Gyöngyösön megrendezett Európai Agrárökológiai Fórumon is kiállították.
Aszálytűrőbb fajták nemesítésével, precíziós gazdálkodással és felelősebb vízhasználattal fenntarthatóvá lehet tenni a mezőgazdaságot – a technológia készen áll, és már támogatást is lehet kérni rá.
Az 1923-ban törvényileg elrendelt Alföld-fásítás ötlete a mai kormányzati klímastratégiában is tetten érhető, holott az ökológia jelen állása szerint a rohamosan sivatagosodó Duna-Tisza közén nem az összefüggő rengetegek, hanem az ártéri ligeterdőkkel, mezővédő fasorokkal tarkított mozaikos ökoszisztémák jelenthetnének valódi megoldást.
A minden rekordot megdöntő idei aszály hatásait és az alföldi falvakban élők kilátástalanságát örökítette meg szimbolikus erejű képein Móricz-Sabján Simon, aki Árnyéksáv című sorozatával elnyerte az idei Capa-nagydíjat.