Kedves olvasó, tudtad, hogy paradigmaváltás előtt állunk? Mármint pénzügyileg. Merthogy a bankokba, a valódi érték nélküli hitelpénzekbe vetett bizalom csökken, a kriptopénzek pedig már a határon kopogtatnak be a spájzba. Azt most tegyük félre, hogy így van ez már tíz éve; hogy a vadul bányászgatott, stabilitásra törekvő bitcoin egyszer már 20 ezer dollárt is ért, most meg – második aranykorát élve – 11 ezret; vagy hogy az évezred technológiájának beharangozott blokkláncról évek óta csak jövő időben és feltételes módban tudnak beszélni.

Ma már sokaknak lehetnek olyan ismerősei, akiknek vannak ismerősei, akik szereztek már pénzt abból, hogy kriptovalutákkal kereskedtek, netán azokat oldschool módon bányászták, de az elnyújtott forradalom egyelőre nem rengette meg a létező pénzügyi rendszereket, és a technológia felé való nyitást is sok esetben inkább az ismeretlentől való félelem hajtja – ha sokáig mondják valamiről, hogy az a jövő, akkor nem árt felkészülni rá, még ha nem is látjuk sok értelmét.

A Kriptopénz ABC címmel megjelent új könyv ehhez képest egy végtelenül optimista kalauz, amelynek minden kétséget kizáróan nagy erénye, hogy nettó 180 oldalban összefoglal mindent, amit a pénz történetéről, a bitcoinról, a blokkláncról, illetve ezek gazdasági és piaci vonatkozásairól alapfokon tudni érdemes.

Félre a kriptosivalkodókkal!

Ugyan a könyv utolsó, kilencedik fejezete húsz oldalon keresztül tárgyalja a kriptovilágot érő kritikákat is, azt a kézbevétel előtt érdemes tudni, hogy egyrésztmásrésztezés helyett kőkemény kriptoevangéliumhoz lesz szerencsénk – már az előszóban elhangzik, hogy „a könyv szerzői egyaránt hisznek abban, hogy hamarosan már nem készpénzzel vagy bankkártyával oldjuk meg napi vásárlásainkat, hanem fizikai formával nem rendelkező és bármiféle központi szervezettől független, tisztán digitális fizetőeszközzel.”

Ez érthető is, hiszen gyakorlatilag egy kriptopénzbibliáról van szó, és hát a keresztény szentírás kánonjába sem válogattak be a témáról értekező kritikus írásokat Mózesék fejezetei mellé. A könyv öt szerzője mind érdekelt abban, hogy a kriptopénzeknek nagy jövője legyen: Györfi András IT-vállalkozó a Kripto Akadémia szerkesztője, a Macdoki-alapító Léderer András regisztrált Bitcoin-szakértő, Paluska Ferenc fintech-szakértő közgazdász pénzügyi tanácsadással is foglalkozik, Pataki Gábor közgazdász a Coinbroker.hu alapítója, Trinh Anh Tuan pedig a Corvinus Fintech Center nemzetközileg is elismert blokkláncszakértője.

Pedig ellenvéleményekből nincs hiány: a Qubiten már technológiai és közgazdasági oldalról is volt szó arról, hogy miért nem érdemes a kriptopénzbe fektetni, és hogy miért tévút a blokkláncba vetett hit, sőt maga Vitalik Buterin, a második legismertebb kriptorendszernek tartott Ethereum atyja is a virtuális befektetések ellen foglalt állást azok nagy volatilitása miatt. A davosi Világgazdasági Fórumon idén már többségben voltak a kriptoszkeptikusok, de az MIT Technology Review még ennél is tovább ment, és a 21. század eddigi 10 legnagyobb technológiai bukása közé sorolta a kriptovalutákat, mivel azok „leginkább néhány spekuláns gyors meggazdagodásának eszközei”, miközben a többség csak bukik rajta.

Az aggodalmakat viszont egyetlen derűlátó mondattal félresöpri a könyvben megfogalmazott konklúzió: „Gyermekbetegségeit azonban előreláthatólag kinövi majd a technológia, és elindul a tömeges elterjedés, a hétköznapi jelenlét útján.” Semmi feltételes mód.

Hát a ciklusok meg a görbék csak nem hazudnak!

A zsebkisokosnak hosszú, enciklopédiának viszont már rövid könyv olvashatóságának jót tesz, hogy egymást váltogatják a kibővített Wikipédia-szerű, illetve az anekdotázgatós, szubejktívebb hangvételű fejezetek. A fun factekkel tömött, történelemtankönyv-hangulatú első rész, a pénz rövid történetét a cserekereskedelem hajnalától tárgyaló fejezetet például „A Bitcoin születése” című szakasz követi, amely már azzal felrázza egy kicsit a könyv ritmusát, hogy közgazdasági szakirományhoz képest a következő mondattal indít: „2012 egyik borús őszi délutánján egy szakítást követően hasonlóan borús hangulatban sétáltam hazafelé.”

A novellába illő sztori mellé persze teljes történelmi áttekintést kapunk a Bitcoinhoz vezető útról, az első digitális pénz, a DigiCash koncepciójának 1983-as felvetésétől, a decentralizált internetes modellek között úttörő szerepet betöltő torrentezésen keresztül, a 2008-as pénzügyi és gazdasági válság idején uralkodó forradalmi hangulatig. Itt jön a kriptopénz definíciója is, amely a könyv szerint a következő:

„A kriptopénz digitális eszköz, amely csereeszközként, manapság egyre inkább elektronikus fizetőeszközként is funkcionál. A kriptopénzekben adott a lehetőség arra, hogy a mindennapi gazdaság fizetőeszközévé váljanak, és arra is, hogy pénzügyi tartalékképzőként használjuk őket.”

De már itt tisztázza a fejezetet szerző Györfi András, hogy mi az oka a nagy kriptooptimizmusnak: az évszázados tapasztalatokra épülő klasszikus tőzsdei ciklus szerint a bitcoin és a teljes kriptopénzpiac jelenleg a depresszió fázisában lehet, amit a kétkedés, majd újra a remény követ, így hiába temetik nagy gazdasági szereplők is a digitális pénzt, az a ciklus szabályai szerint nem megy sehova.

Györfi szerint a blokklánc helyzete is hasonló: itt a Gartner kutatóintézet által leírt, a technológiák adaptációjára vonatkozó görbéjére hivatkozva állítja, hogy a nagy hype, majd az azt követő hanyatlás után szépen lassan beáll az egyensúly, és a technológia megtalálja a helyét a világban.

Persze egy ilyen gyorsan változó piacon várható volt, hogy hamar múlt időbe ágyazódnak a könyvben leírtak: míg június első hetében még 8 ezer dollár alatt is volt a bitcoin árfolyama, a hónap 22. napjára átlépte a 11 ezres határt, amivel 2018 márciusa óta a legmagasabb pontra ért. Ebben a szakértők szerint nagy szerepet játszhatott a Facebook által bejelentett Libra, amely ugyan nem a bitcoinfélékkel igyekszik versenybe szállni 2020-tól, de hasonló jellege miatt arra készteti a pénzügyi világot, hogy ha eddig nem tette, kezdje komolyan venni a kriptopénzeket.

Nem törvénytelen, csak szabályozatlan

A blokklánc technológiát és a kriptopénzbányászatot taglaló fejezetek már sokkal inkább tankönyve illőek, de szerencsére még mindig az „XYZ for dummies” műfaj által megkövetelt olvasóbarát nyelvezetben, a végletekig egyszerűsített grafikonokkal. Strukturálisan a könyv legnagyobb erénye, hogy aki például még 23 oldalt sem hajlandó végigolvasni a kriptopénzes tranzakciókat rögzítő főkönyv, vagyis a blokklánc megértése érdekében, annak a többi fejezethez hasonlóan a blokkláncot taglaló szakasz végén is ott van egy másfél oldalas összefoglaló a főbb pontokról.

Igaz, ezeket viszont már online is meg lehet találni, például a Qubit alapozócikkében is, így – ahogy Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke is írja beköszöntőjében – azok a legérdekesebb fejezetek, amelyek az egyes kriptopénzek születésének folyamatáról (ez az elsődleges érmekibocsátás, vagyis az ICO) és a tőzsdék működéséről, a kereskedés lépéseiről szólnak. Persze nem tuti sikertippeket kell várni a könyvtől, de amíg az interneten általában csak valamelyik coin vagy platform iránt elkötelezett oldalon találunk ezekről érdemi információt, jó látni egy elfogulatlan, közérthető összefoglalót a folyamatról – hogy mire kell ügyelni a megfelelő coin kiválasztásánál, milyen bevált modellek léteznek a kereskedésre.

És bár a kormányok világszerte küzdenek a kriptopénzek és azok piacainak szabályozásával, a könyvből azt is megtudhatjuk, hogy mi a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) álláspontja ezzel kapcsolatban. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény alapján a bitcoinhoz (vagy más, hasonló kriptopénzhez) jutás módjait tekintve három eset különböztethető meg adózás szempontjából:

• a bányászat, amely egyéni tevékenységnek tekinthető, így az adófizetés kötelező érvényű, a bányász pedig elszámolhatja a költségeit;
• az, amikor egy kereskedő ellenértékként jut kriptopénzhez – ebben az esetben ugyanúgy kell adóznia, mint a tevékenységéből származó más bevételek esetében;
• valamint az, amikor a korábban birtokba vett kriptopénzt értékesítjük, például dollár ellenében – ilyenkor az az egyéb jövedelem kategóriájába esik, amely szintén adóköteles.

A NAV nem tekinti hagyományos értelemben vett fizetőeszköznek a bitcoint, mivel az „nem rendelkezik nemesfémfedezettel, és olyan gazdasági teljesítmény sincs, amely alapján egy állam a fedezetét biztosítaná.” De a hivatal szerint értékpapírként és még birtokba vehető dologként sem értelmezhető a legismertebb kriptopénz, amit így csak fizetési ígéretként definiálnak, amely „az aktuális ára alapján pénzre váltható, termékekért, szolgáltatásokért fizethetünk vele, ha van olyan vállalkozó, aki elfogadja.”

A létező törvényi keretek közé tehát csak beszorították valahogy a bitcoint, de azt Kalocsai Kornél, a NAV egykori szakfőigazgatója, a Blockchain Magyarország Egyesület elnöke is elmondta, hogy önálló törvénycsomagban kellene definiálni és szabályozni a kriptopénzeket, mert az „nemcsak a blokklánc-szisztéma támogatását szolgálhatná, hanem Magyarország digitalizációjának felgyorsítását is elősegíthetné.”

Addig viszont marad a paradigmaváltás előtt állás, amíg a lábaink bírják.

(Györfi András, Léderer András, Paluska Ferenc, Pataki Gábor, Trinh Anh Tuan: Kriptopénz ABC. HVG Könyvek, Budapest, 2019)

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás