2020 valójában a történelem negyedik legjobb éve volt
Sokunk érzékelésében 2020 nem is lehetett volna katasztrofálisabb: világjárvány, munkanélküliség, karantén, bezártság, depresszió. A Time Magazine december elején a valaha volt legrosszabb évnek titulálta, az erről szóló cikkek és videók legtöbbje azonban meg sem várta az év végét, már a nyáron eltemették 2020-at.
Ha azonban tényleg a világtörténelem legrosszabb évét keressük, a The Spectator összefoglalója arra figyelmeztet, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az idei lesz a befutó, hiszen már a huszadik század elejétől kezdve találunk borzalmasabbat: a két világháború bármelyik éve, a nagy gazdasági világválság időszaka vagy 1958 a Mao-féle nagy ugrás programjával Kínában mind-mind rosszabb mérleggel zárult. A kérdést körüljáró történészek szerint az i.sz. 536-540 körüli időszak lehetett a történelem legrosszabb periódusa, amikor egy izlandi vulkánkitörés miatt 18 hónapra titokzatos köd ereszkedett az északi féltekére, éjjel-nappal sötétségbe borítva mindent. Emiatt nyáron sem volt melegebb 1,5-2,5 Celsius-foknál, éhínségek pusztítottak, és a pestis is felütötte a fejét. A 21. századi ember valószínűleg bármikor boldogan választaná 2020-at 536 helyett.
Összességében véve a koronavírus bármely más korszakban sokkal nagyobb pusztítást végzett volna, és az elmúlt néhány évtized tudományos és technológiai vívmányai olyan szintre juttatták el az emberiséget, hogy
az egy főre eső GDP, a mélyszegénység és a gyermekhalandóság tekintetében 2020-nál eddig csupán három jobb év volt a történelemben: 2017, 2018 és 2019.
Nem ez a legrosszabb járvány
Sőt még ha csak a járványokra korlátozzuk a keresést, akkor sem biztos, hogy 2020 lesz a befutó: 1957-58-ban az ázsiai influenza (H2N2) és 1968-ban a hongkongi változat (H3N2) a koronavírushoz hasonlóan nagy számú halálos áldozatot követelt – amikor a világ népessége még számottevően kisebb volt. A spanyolnátháról nem is beszélve: ha a COVID-19 is olyan halálos lenne, mint az egy évszázaddal ezelőtti, hatalmas influenzajárvány, akkor nem 1,78 millió halálos áldozatról, hanem 17-50 millióról beszélnénk, az áldozatok többsége pedig a fiatalabb korosztályból (15-35 év) kerülne ki.
Ez persze egyáltalán nem jelent vigaszt, amikor egy új, halálos vírussal nézünk szembe, a kijárási korlátozások elválasztanak minket a szeretteinktől, a gazdasági hatások pedig milliókat taszítanak szegénységbe. Az emberi találékonyság és a tudomány eredményei azonban a legnehezebb körülmények között is képesek megfordítani a vesztett csatákat, senki sem hitte volna például, hogy 2020 végére már el is készül a koronavírus elleni védőoltás. Ez az óriási teljesítmény totálisan kiemeli 2020-at a borzalmas évek sorából – mit nem adtak volna egy kis antibiotikumért a fekete halál éveiben a 14. században, amikor az egyház böjtölést, bűnbánatot és érvágást javasolt az 1894-ig gyógyíthatatlannak hitt kórokozó ellenszereként!
Nem ez a legrosszabb gazdasági visszaesés
Habár a pontos adatok még hiányoznak, becslések szerint a gazdaság globális szinten 4,2 százalékkal eshetett vissza 2020-ban, így az egy főre eső GDP reálértéken számítva valamivel alacsonyabb, mint 2017-ben, magasabb azonban, mint 2016-ban. Valójában egyelőre annyi történt, hogy néhány hónappal többet kell várnunk arra, hogy elérjük az emberiség által eddig megtermelt legnagyobb egy főre eső GDP-mennyiséget.
Természetesen a 2020-as gazdasági visszaeséshez hasonló recessziók hosszú évekig fájdalmasan érintik a szegényebb háztartásokat, ahol kénytelenek még nagyobbat húzni a nadrágszíjon. A Világbank előrejelzései szerint 88 millió és 115 millió közé tehető azoknak a száma, akik a pandémia miatt süllyednek mélyszegénységbe. Ezzel a becslések szerint 9,1 százalék körülire emelkedik a globális szegénységi ráta, ami nagyon rosszul hangzik, de valójában a mélyszegénységi arányszám a három évvel ezelőtti érték (9,2 százalék) közelébe ugrik vissza, amely egy évtizeddel korábban ennek kétszerese, az ezredfordulón pedig ennek háromszorosa volt. Ha a globális gazdasági növekedés ismét beindul, 2023 körül válik ismét megközelíthetővé az emberiség történelmének legalacsonyabb szegénységi rátája.
Ha a globális éhínséget tekintjük, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) előrejelzései szerint a krónikusan alultápláltak globális száma 2020-ban 8,9 százalékról 1 százalékponttal 9,9 százalékra növekedhet. Habár az éhezők számának bármiféle emelkedése önmagában rettenetes eredmény, érdemes azonban perspektívába helyezni a számokat: a kétezres évhez képest ugyanis 25 százalékos csökkenést jelent.
Nem nőtt számottevően a gyermekhalandóság
Azon túl, hogy az új koronavírus szerencsére ritkán támadja meg a gyermekek szervezetét, a járvány közvetett hatásai persze őket is erőteljesen érintik: a háztartások csökkenő bevételeit, az egészségügyi rendszer működésének fennakadásait, az iskolarendszer akadályoztatott működését és a gyermekbetegségek vagy az általánosan elterjedt fertőző betegségek, például a szezonális influenza elleni védőoltások hiányát a legkisebbek is megérzik. A Lancet folyóiratban májusban közzétett tanulmány a pandémia indirekt hatását az öt év alattiakra úgy becsülte, hogy a következő fél évben a 447 200-zal növekedhet a gyermekhalálozások száma. Mivel a kép azóta az alacsony és közepes jövedelmű országokban valamelyest pozitívan változott, ez a szám inkább felül- mint alulbecslésnek számít.
Ám még ha helyesek is a becslések, akkor is csak három korábbi évben tapasztalták a gyermekhalandóság ennyire alacsony szintjét – az elmúlt három évben. A világ népességének növekedése ellenére 2010-hez képest 2020-ban 1,3 millióval, míg 1990-hez képest 7 millióval kevesebb gyermek vesztette életét ötéves kora előtt.
Még sosem volt ilyen erős a tudomány és a technológia
Annak ellenére, hogy Joe Biden megnyerte az amerikai elnökválasztást, a politikai arénában érezhetően rosszabbodtak az állapotok. Ez annak tudható be, hogy az autoriter vezetőknek általában sikerül a válságokat saját hatalmuk kiterjesztésére használni, a legtöbbjük azonban gyengébb pozícióban van, mint amelyet gyakran feltételeznek, és 2021-ben a vakcina segíthet abban, hogy a közösségek újra magukra találjanak, és a 2020-as bezártság helyett ismét nyitottabb világban élhessen az emberiség.
Mindenesetre a koronavírusra adott tudományos válaszok és az elképesztő sebességgel fejlődő technológia ad okot a legnagyobb bizakodásra a jövőt illetően. Ez nem azt jelenti, hogy a jövőben ne történhetnének katasztrófák és ne lennének problémák, csak annyit, hogy a tudomány eredményei és az emberiség technológiai képességei egyre hatékonyabb eszközöket teremt arra, hogy körültekintő és bölcs használat mellett legyőzzük ezeket. Erre nincs jobb példa 2020-nál: míg az emberiségnek háromezer évre volt szüksége ahhoz, hogy kifejlessze a vakcinát a poliovírus és a feketehimlő ellen, a koronavírus esetén ez alig egy éven belül sikerült. Sőt az okos algoritmusok segítségével a kutatók órákon belül képesek voltak vakcinajelölteket tervezni – a Moderna két nap alatt készítette el védőoltását, amelyet aztán hónapokon keresztül klinikai vizsgálatoknak vetettek alá.
Ha az emberiségnek 2005-ben kellett volna szembenéznie a SARS-CoV-2 vírussal, még nem rendelkezett volna azzal a technológiával, amely képes előállítani a hírvivő RNS-alapú vakcinákat, ha 1975-ben történt volna ugyanez, akkor még nem tudták volna szekvenálni a vírus genomját, 1950-ben pedig egyetlen lélegeztetőgép sem lett volna a bolygón a súlyos COVID-betegek megmentésére. Sőt az internetkorszak előtt a pandémia miatt teljesen összeomlott volna a gazdaság, és a karantén totálisan elzárta volna egymástól a közösségek tagjait.
Szóval 2020 talán nem a legjobb év, de Tony Morley ausztrál kutató szavaival élve a legjobb év egy pestis túléléséhez.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
