Valós összehasonlításból is kiderült, hogy a Pfizer messze a legjobban, a Sinopharm messze a legrosszabban teljesítő vakcina
Vakcinák szempontjából viszonylag jól körvonalazható trendek alakultak ki a koronavírus-járványban: a nyugati országok a nyugati (Pfizer, Moderna, AstraZeneca) oltóanyagok mellett tették le a voksukat, a keleti, afrikai és dél-amerikai országokban pedig elfogadták az orosz Szputnyik V oltást és a kínai Sinopharmot is, a fejlődő országokat segítő COVAX programmal érkező nyugati vakcinák mellé.
Magyarország ebben az értelemben is kívülálló, nálunk ugyanis a kezdetekből a „mindenből amennyit lehet” vezérelv mentén haladt a vakcinabeszerzés, így különböző időpontokban elérhetők voltak az amerikai, brit-svéd, orosz és kínai covid-oltások is. Rajtunk kívül ezt néhány balkáni ország mellett csak latin-amerikai, ázsiai és afrikai állam mondhatja el magáról – legalábbis ami a különböző oltóanyagok engedélyezését illeti, a vakcinák tényleges elérhetősége ezekben az országokban már nem mindig volt egyértelmű.
Ezért számít olyan ritkaságnak az a napokban megjelent mongóliai tanulmány, amely négy olyan vakcina (Pfizer–BioNTech, Oxford–AstraZeneca, Szputnyik V, Sinopharm) antitesttermelő hatását, vagyis valós adatokon alapuló tényleges hatékonyságát vizsgálta, amelyek mindegyikével oltottak Magyarországon is. A 2021 júliusában végzett kutatás során 196 mongol alanytól vettek plazmamintát, majd antitesttesztet hajtottak végre rajtuk az eredeti vuhani vírus és kilenc különböző variánsának (köztük a delta) receptorkötő fehérjéire.
Az eredmények alapján világos rangsort lehetett felállítani a vakcinák hatásosságáról. Messze a Pfizer–BioNTech-vakcina bizonyult a legmegbízhatóbbnak, nemcsak abból a szempontból, hogy ez termelte a legtöbb antitestet az oltottaknál, de itt a legkisebb a szórás is, vagyis csak elvétve fordult elő, hogy a Pfizerrel oltottaknál a várhatónál kevesebb antitest termelődött – és sok esetben még ez a mennyiség is több volt a keleti vakcinák átlagos értékeinél.
Az AstraZeneca esetében már jóval nagyobb a szórás, így az átlag valahol a skála közepén helyezkedik el, de a brit-svéd vakcinánál is gyakoriak voltak a magas antitestértékek. Innentől pedig már egyre lejjebb vezet az út: a Szputnyiknál még előfordultak magas antitestszámok, de a többségnél alacsony értékeket állapítottak meg, a Sinopharm-vakcina pedig szinte csak alacsony antitestmennyiséget eredményezett, és még az AstraZeneca átlagértékét is alig lépte túl néhány esetben.
Ezek egybevágnak a 444 által április folyamán begyűjtött magyar antitestteszt-eredményekkel is, amelyek szerint a Pfizer-oltások az antitestek alsó határértékének több tízszeresét vagy százszorosát termelték, a vektorvakcinák (AstraZeneca, Szputnyik) változó mértékben, de hatásosnak bizonyultak, és a Sinopharm teljesített a legrosszabbul, gyakran a határértéket sem érte el.
Augusztus végén Bahreinben jött ki egy olyan tanulmány, amely szintén a Magyarországon is elérhető vakcinák hatékonyságát vizsgálta, de nem az antitesttermelés, hanem a kórházi adatok alapján. Ott a legegyértelműbb eredmény az volt, hogy a Sinopharm messze a legkevésbé hatásos vakcina, a kórházi esetek, az intenzívre került betegek és a halálozások szempontjából is. A bahreini vakcinázás további eredményei már kevésbé univerzálisak: a Covishield (az AstraZeneca Indiában gyártott változata) tűnt a leghatásosabbnak, míg a Pfizer és a Szputnyik különböző szempontok alapján váltogatta egymást a második helyen.
A mongóliai vizsgálat során is megerősítést nyert, hogy azok, akik az oltás után fertőződnek meg a SARS-CoV-2 valamelyik változatával, sokkal magasabb antitestszámot produkálnak, mint azok, akik oltás nélkül kapják el a fertőzést, vagy akik csak az oltáson esnek át.
A végső tanulság azonban még mindig ugyanaz: bármilyen oltóanyag jobb a semminél, hiszen a legnagyobb veszély az oltatlanokra leselkedik. Ha viszont még választási lehetőség is van a különböző oltástípusok között, akkor érdemes megfontolni a fenti adatsorok üzenetét.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
