Csodás hír: mégsem halt ki a gigantikus madagaszkári ezerlábú
A csaknem harminc centi hosszú Spirostreptus sculptust 1897 óta nem látta tudós, de a helyiek valószínűleg tudtak róla, hogy létezik.
A csaknem harminc centi hosszú Spirostreptus sculptust 1897 óta nem látta tudós, de a helyiek valószínűleg tudtak róla, hogy létezik.
Az eddig ismeretlen sárga ászkapók a lábain keresztül lélegzik, ormányszerű szervével táplálkozik, és úgy néz ki, mint ha bokszkesztyűt viselne.
A frissen azonosított fajok a dajkapókok családjába tartoznak.
Élő pókok bőven akadnak arrafelé, de megkövesedettből annál kevesebb van.
Úgy viselkedik, mint egy hangya, így legalább a veszélyes ugrópókfajoktól megvédi magát. A sáskákkal szemben viszont ez sem elég.
Majdnem egy évszázadot kellett várni az első észleléstől számítva, de a kitartó kutatómunkának köszönhetően már neve is van az óriáspókfajnak: Euoplos dignita.
Olyan fehérjeoldat előállításán dolgoznak, ami gélszerű állagának köszönhetően alkalmas gyógyszerek és enzimek leadására a szervezetben.
Egy texasi kutatócsoport azon dolgozik, hogy manipulátorokká alakítsa a póktesteket.
Egy friss kutatásból kiderült, hogy a párzásért folyó versenyben a farkaspókok között nem mindig a legnagyobb vagy a legerősebb nyer, hanem az, amelyiknek a legjobb a ritmusérzéke.
Ugrópókokon tesztelték, hogy meghátrálnak-e a mozdulatlan ragadozó pókok láttán, és meg tudják-e őket különböztetni a hasonló méretű és alakú tárgyaktól. Meg tudják, bár a kutatók sem értik, hogyan képesek ilyen komplex vizuális számításokra.
A Mianmarban feltárt leletek arra utalnak, hogy a Lagonomegopidae családba tartozó egyedek a kikelésük után is gondoskodtak az utódaikról.
A Maratus nemo nevét a 2003-as Pixar-rajzfilm, a Nemo nyomában ihlette. A bonyolult násztáncot lejtő rizsszemnyi állatok megóvása szinte lehetetlen, mivel az ausztráliai pávapókok nagy részét még fel sem fedezték.
A NASA sok őrültnek tűnő kutatást végez az ISS-en, most épp azt derítették ki, hogyan szövik a hálójukat a pókok a súlytalanság körülményei között. Az első, sikertelen kísérletet szökött pókok és túlszaporodott muslicák árnyékolták be.
A kifeszített hálóján csüngő Deinopis spinosa röptében kapja el a repülő rovarokat. A zsákmány közeledését a lábukon található érzékszervek segítségével tájolják be.
A kígyótól inkább félünk, a csótánytól inkább irtózunk, de a pók mindent visz.